Immár hivatalossá vált, amit hetek óta pedzegetett az angol, vagy inkább a világsajtó, hogy a Manchester United csaknem két és fél év után menesztette Erik ten Hag menedzsert. A klub hétfő délután jelentette be a hírt, és azok alapján, ahogy a holland a vészterhes, eredménytelen időszakban kommunikált, aligha ért egyet a vezetőség döntésével. Utánamentünk Ten Hag tündöklésének (?) és bukásának.
Nem kell megijedni, nem a Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengést lehetett érezni hétfő délután, csupán annyi történt, hogy világszerte körülbelül 650 millió embernek egyszerre esett le hatalmas kő a szívéről, amikor a Manchester United hivatalos honlapján bejelentette: immár nem Erik ten Hag az első csapat menedzsere, a helyét átmenetileg Ruud van Nistelrooy vette át.
Pedig a kezdet szép volt, mondhatni mesés. Úgy rúgta be az ajtót az Old Traffordon, hogy az ember csettintett egyet: a „vörös ördögök” megtalálták Sir Alex Ferguson méltó utódját. Ajánlólevélnek tökéletes volt, hogy a Bayern Münchennél együtt dolgozott Josep Guardiolával, míg az Ajaxnál sorra nyerte a trófeákat – három bajnoki cím, két Holland Kupa-győzelem –, sőt 2019-ben, kiejtve többek között a címvédő Real Madridot és a Juventust is, bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe is, ahol a Tottenham elleni visszavágó 95. percéig továbbjutásra állt.
Manchesterbe érkezvén egyik első megnyilvánulása az volt, hogy még a gyepet is az ő játékstílusához megfelelő méretűre kell vágni, 2022. május 23-i székfoglaló beszédében pedig azt is mondta, hogy
a jó nem elég jó.
Maximalizmus, perfekcionizmus, aprólékosság – a belépő alapján nagyjából így lehetett jellemezni.
Ehhez képest az indulás nem volt túl fényes, 2022 augusztusában a United hazai pályán kikapott a Brightontól (1–2), majd idegenben a Brentfordtól (0–4), és két forduló után a Premier League utolsó helyén állt. Ezt követően azonban magára talált a csapat, a Liverpool legyőzése után elkezdtek jönni az eredmények, igaz, rendre becsúszott egy-egy döntetlen vagy vereség, majd novemberben robbant a bomba: Cristiano Ronaldo – aki egyre kevesebb játéklehetőséget kapott – interjút adott, amelyben kendőzetlenül beszélt a klub körüli problémákról. Egyértelmű volt, hogy a legenda nem marad Manchesterben, ez pedig alaposan megosztotta a közvéleményt, bár akkor sokan a menedzsernek adtak igazak, mondván, senki sem lehet nagyobb a klubnál.
Úgy tűnt, a szakítás nem viselte meg a csapatot, sőt fényes jövőkép tárulhatott a szurkolók elé, mivel a manchesteriek megnyerték a Ligakupát, bejutottak az FA-kupa döntőjébe, a bajnokságban pedig a harmadik helyen zártak.
A mesternek egyáltalán nem lehetett oka panaszra, mert már az első nyáron megkapta azokat a játékosokat, akikre szüksége volt, és ez nem változott a következő évben sem. Többek között érkezett Antony, Casemiro, Lisandro Martínez, Tyrell Malacia, Rasmus Höjlund, Mason Mount és André Onana is, akik közül Casemirónak volt egy jó fél éve, Onana rendre hatalmas bakikat követett el – ezeken számos meccs elment –, Malacia, Höjlund, Mount szinte megállás nélkül sérüléssel bajlódott, Antonynak pedig a törvénnyel is meggyűlt a baja. Vagyis hiába teljesítette a vezetőség (majdnem) minden kívánságát, Ten Hag befürdött a kiszemeltjeivel, kedvenceivel, pláne, hogy az első két nyáron 450 millió eurót költött játékosokra.
Ráadásul nemcsak Ronaldóval nem bírt, hanem a borsos áron szerződtetett Jadon Sanchóval és a klub másik legendájával, David de Geával sem.
A második idény ennek megfelelően már-már botrányosan alakult, és ha nincs a Manchester City ellen 2–1-re megnyert FA-kupa-döntő, akkor alighanem már 2024 májusában megvált volna tőle a vezetőség. A United az előző idényben már novemberben búcsúzott a Ligakupától – hazai pályán 0–3 a Newcastle ellen –, a Bajnokok Ligája csoportkörében csontutolsóként kiesett a Bayern München, a Köbenhavn és a Galatasaray mögött, a bajnokságban pedig végig vesszőfutás jellemezte a csapatot, hatodiknál jobb helyen nem állt, végül nyolcadikként vonszolta magát célba.
A reakció erre az volt, hogy újabb 214 millió eurót vert el a nyáron játékosokra, az eredmény pedig siralmas: 14 tétmérkőzésből csupán négyet nyert meg a United – legutóbbi nyolcból egyet –, hazai pályán a Liverpooltól és a Tottenhamtől is 3–0-ra kapott ki, a bajnokságban kilenc forduló után a 14. helyen áll, míg az Európa-ligában három mérkőzés után 36 csapatból a 21. helyen.
Az eredménysor önmagában is szégyenletes, ám a holland menedzser ezt is tudta tetézni, és ahelyett, hogy meghúzta volna magát, vagy elismerte volna a sorozatos kudarcot, azt, hogy hibát hibára halmoz, elkezdett magyarázkodni, és olyan nyilatkozatai voltak, amelyek talán még egy bizonyos „sárgaházban” sem állnák meg a helyüket.
A teljesség igénye nélkül a fentebb említett idei eredmények mellé olyanokat mondott, hogy
ez volt a negyedik mérkőzésünk a szezonban, amelyiken nem kaptunk gólt, látható, mennyire szervezettek vagyunk, mekkora az összetartás.
De a Fenerbahce elleni 1–1-es döntetlen után olyat is nyilatkozott, hogy szeretnék megtartani ezt a kiegyensúlyozott teljesítményt.
És ilyen teljesítmény, eredmények mellett azoknak a mondatoknak sincs túl jó kicsengése, amikor arról beszélt, hogy a Manchester City mögött az elmúlt évben a United nyerte a legtöbb trófeát Angliában, vagy hogy nem Harry Potter, és nem tud varázsolni. Utóbbi mémmé vált, a legtöbben erre úgy reagáltak, hogy Harry Potternek nem volt csaknem 700 millió eurója…
A költekezés, a pocsék eredmények – még ha nyert is egy-egy FA-kupát és Ligakupát –, a folyamatos nézeteltérések a játékosokkal már önmagukban edzőbuktatást eredményezhetnek, ám a szurkolók vélhetően a legnehezebben azt tudták megemészteni, hogy a sok magyarázkodás mellett Ten Hag csapatának semmilyen stílusa nem volt. Ami eleinte magyarázható azzal, hogy a csapatnak össze kell szoknia, ám ez csaknem két és fél év után, úgy, hogy megkapta azokat a játékosokat, akiket szeretett volna, elfogadhatatlan, pláne, hogy a fejlődésnek semmi jelét nem mutatta az együttes, és a kiesés ellen küzdő csapatokkal szemben éppúgy szenvedett, mint a topcsapatok ellen.
„Rejtély, ami az elmúlt két és fél idényben történt: semmi stílus, semmi identitás – reagált a menesztés hírére Gary Neville, a United legendás jobbhátvédje, a Sky Sports állandó szakértője. – A játékoskiválasztás időnként szörnyű volt, de több futballista is képes sokkal jobb teljesítményre, mint amit mutat. Küzdelem volt nézni a United játékát, ugyanolyan rossz, mint az elért eredmények.”
Ami a mostani szezonkezdetet illeti, a United csupán 11 pontot szerzett kilenc forduló után, ami a második leggyengébb a klub történetében. A csapat nyolc gólt szerzett, aminél csak a Crystal Palace és a Southampton mutatója gyengébb. Ez persze csak statisztika, de jelen helyzetben igencsak sokatmondó, és Ten Hagon kívül aligha lepett meg bárkit is a vezetőség döntése.
Hogy ki lesz a Manchester United következő menedzsere, arról egyelőre csak találgatások mennek – Zinédine Zidane, Gareth Southgate, Xavi. Most csupán az vehető biztosra, hogy átmenetileg Ruud van Nistelrooy veszi át az irányítást, no meg az, hogy bárkit neveznek is ki, annak pokolian nehéz feladata lesz, és nemcsak azért, mert rettentő mélyről kell megmenteni a mostani idényt, hanem azért is, mert hosszú távon valahogy be kell tölteni a 2013 óta tátongó űrt, és meg kell találni Sir Alex Ferguson méltó utódját.
(Borítókép: Erik ten Hag 2023. november 29-én Isztambulban, Törökországban. Fotó: Ahmad Mora / Getty Images)