Újabb sikeres, bár hullámvölgyektől sem mentes évet tudhat maga mögött a magyar labdarúgás, nincs ez másként a honi klubfutball zászlóshajójának számító Ferencvárosnál sem. Évértékelőnkben a rekordbajnok, a nemzetközi porond érdemi részében a magyar klubfutballt ismét egyedüliként képviselő, ott ezúttal is vitézkedő népligeti alakulat elmúlt 12 hónapját összegezzük.
A válogatott a veretlenül kivívott Európa-bajnoki kijutást követően az Aranycsapat óta nem látott szériát épített fel, ami pont a németországi kontinensviadal előtt szakadt meg, és a torna sem úgy sikerült Szoboszlai Dominikék számára, ahogyan szerették, szerettük volna. Bár az utolsó pillanatig így is reménykedhettünk a továbbjutásban.
A Nemzetek Ligája új évadának rajtja ismét a völgy felé indította meg a szekerünket, hogy aztán a düsseldorfi kiütés és a Bosznia-Hercegovina elleni hazai botlás után egészen szépen kikerekedjen a történet, és két bravúrdöntetlent is elérve megszerezze az osztályozót érő harmadik helyet.
A Fradinál egy éve volt egészen hasonló a forgatókönyv, és a hullámvasút emelkedő szakaszában zártuk a tavalyi összegzésünket.
Azok után, hogy hét évet követően először nem a zöld-fehérek teleltek az élen, ezúttal a folytatásban nyoma sem volt a 2023-as botladozásoknak – sem a márciustól a 2022–2023-as idény végéig (4–2–6) tartó, sem a november elejétől december közepéig lévő (1–2–3) negatív szériának.
A télen az 1,2 millió euróért szerződtetett örmény Edger Szevikjannal, a góllövőlistát ekkor még vezető Kenan Kodróval vagy éppen a Metz védekező középpályásával, Habib Maigával megerősített, az NB I folytatását 10–3–4-gyel váró gárda ugyanis a következő 13 meccséből 11 siker mellett két döntetlent ért el, időközben bebiztosítva a 35. bajnoki címét.
Varga Barnabás a sérülése után felépülve február 6. és április 10. között kilenc NB I-es meccsen 11-szer talált be, megalapozva újabb mesterlövész címét, végül 24 bajnokin 20 gól és hat gólpassz volt a mérlege.
A sorozatban megnyert hatodik arany új klubrekordot jelentett, de a tervek között máris ott volt a nagy rivális Újpest 1969 és 1975 közötti hetes szériájának befogása – és amennyire kiemelkedik a Fradi keretértéke (59,43 millió euró) a mezőnyből (a következő öt csapat együttesen áll 53,43 millióval...), nem csupán ez tűnt, tűnik papírformának, de az MTK 1915 és 1925 közötti tízes szériája sem utolérhetetlen...
A Magyar Kupát sem vette félvállról a kilencedik kerületi gárda, és bár Varga Barnabás kihagyott büntetője után úgy festett, hogy meglepetésre kikap a Nyíregyháza vendégeként, a 85. perc után Ibrahim Cissé és Edger Szevikjan is betalált, így összejött a fordítás az akkor még másodosztályú rivális ellen.
A fináléban viszont már nem fért bele Varga újabb kihagyott büntetője, a 38. perctől tíz emberrel küzdő Paks a hosszabbításban a (75. perctől ugyancsak megfogyatkozó) Fradi fölé tudott kerekedni, és a Puskás Arénéban megszerezte története első kupaaranyát.
Az egy éve még berobbanó üstökösként ünnepelt Lisztes Krisztián pocsék tavasza épp itt csúcsosodott ki: a 82. percben pályára lépő támadót a 100. percben lekapta a pályáról Dejan Sztankovics, az idény közben hozott szerb vezetőedző pedig másnap a Szpartak Moszkvához írt alá, és már a bajnoki záráson sem ült le a kispadra.
Lisztes azóta már Frankfurtban van, mármint a városban, mert az első csapatban egy perc sem jutott neki az őszi idényben, sőt a negyedik ligás tartalékok között is csak három meccsen szerepelt. A magyar futball utóbbi évek legnagyobb tehetségeként elkönyvelt futballistájától, aki idehaza tavaly elég markánsan robbant be az NB I-be, nem ilyen antrét vártunk.
Ezekhez képest az, hogy az Olympiakosz elleni, Ekl-nyolcaddöntőbe jutásért vívott tavaszi párharcban bántóan esélytelen volt a magyar bajnok, már tényleg csak egy kis kellemetlenséget jelent – ráadásul a görög csapat végül meg is nyerte a sorozatot, a Fradi csoportriválisa, a Fiorentina elleni fináléban, ami rögvest árnyalja kicsit a képet.
A Lisztesért kapott 4,5 millió euró még csak nem is a csúcsot jelentette a nyáron, hiszen Marquinhosért 5 milliót csengetett ki Sztankovics új klubja, a Szpartak Moszkva, továbbá Myenty Abenát (1,2) is megkaparintotta, de távozott még Samy Mmaee, Henry Wingo vagy éppen Muhamed Besic is, Szevikjan és Kodro pedig kölcsönbe ment.
Az így beáramló közel 11 millió eurót igyekeztek visszaforgatni a csapatba, szeptember elején érkezett a bajnokság legértékesebb futballistájává váló Matheus Saldanha (8 millió eurós piaci kalkulált ára töredékéért, 3 millió euróért), érkezett a Krasznodartól Kady Borges (2 millióért), a holland élvonalból Philippe Rommens (1,5), Lausanne-ból haza Szalai Gábor (0,9) vagy az a Stefan Gartenmann, aki éppen a Fradit a BL-ből kiejtő Midtjyllandnál játszott korábban.
A brazilok közül előbbi kilenc gólt szerzett az ősszel, utóbbi három gól mellett hetet készített elő, a belga középpályás pedig 1763 játékpercével a hatodik legfoglalkoztatottabb ferencvárosi futballista volt.
A Real Madrid BL-győzelmének köszönhetően az új idényben már Pascal Jansen edzette Fradi ezúttal csak a második selejtezőkörben csatlakozott a mezőnyhöz, ahol gyakorlatilag tíz perc alatt lerendezte a walesi The New Saintset, valamint ezzel azt is, hogy készülhet az újabb kupaőszre. A hazai 5–0-s siker után idegenben is nyert a magyar bajnok, amelyet a Midtjylland ejtett ki az elitsorozatból, az Európa-liga play-off körében pedig rendkívül szenvedősen, de büntetőpárbajban csak sikerült hozni a papírformát a Borac Banja Luka ellenében.
Ezzel úgy festett, hogy elkaphatja a fonalat a zöld-fehér együttes, a hazai sorozatokban három győzelem jött egyhuzamban, de aztán az Anderlecht elleni belgiumi vereséggel olyan időszak vette kezdetét, amikor négy meccsből háromszor is kikapott az együttes. A pozitívumok közé tartozott az éllovas Puskás Akadémia legyőzése, illetve a Tottenham elleni szűk vereség miatt sem kellett azért szégyenkezni.
A paksi 3–1-es bukás persze már fájdalmasabb volt, különösen a Magyar Kupa májusi döntőjében elszenvedett vereség ismeretében, de az októberi válogatott szünet után – ha nem is mindig szép játékkal, de – kezdtek jönni a jobb eredmények: az Európa-ligában a Nice (1–0) a Dinamo Kijev (4–0) és a Malmö (4–1) ellen is győzött a nemzetközi kupatavasz küszöbére érő gárda, utóbbi siker után viszont jött az újabb fordulat.
A bajnokságban azért a Győr (1–1), a Debrecen (2–2) és a Diósgyőr (3–3) elleni botlás sem festett jól, utóbbin hazai közönség előtt háromgólos hátrányból állt fel az együttes. De legalább pontot mentett, az sem kis bravúr közte háromról. A december eleji újpesti derbin megtört a lila-fehérek elleni 17 meccses győzelmi széria (0–0), Debrecenben viszont hiába jött vissza megint 0–3-ról a csapat, végül 5–4-re kikapott a kiesés elől menekülő házigazdától. Hogy aztán a Zalaegerszeg elleni rendkívül szenvedős 1–0 után a PAOK elleni El-évzárón megint egy ötöst kapjon, a 0–5 miatt pedig egyelőre nem dőlhetnek hátra Dibusz Dénesék.
Igaz, a szerzett kilenc pont és a 10–9-es gólkülönbség így sem néz ki rosszul – hát még az, hogy az Eb-n súlyos sérülést szenvedő Varga Barnabás öt találattal vezeti a rangsort –, a januári zárás két meccse előtt a 16. helyen áll a csapat, amivel jelenleg kiemeltként várná a nyolcaddöntőről határozó play-off kör sorsolását.
Ugyanakkor rendkívül szoros a mezőny, az Eintracht Frankfurt (13 pont) elleni idegenbeli és az AZ Alkmaar (8) elleni hazai meccsek előtt csak két pont az előny a már nem bejutó Braga (7) előtt, így még az is bőven benne van a pakliban, hogy az együttes nem jut be a tavaszi folytatást jelentő top 24-be.
A Nyíregyháza elleni szenvedős siker arra azért mindenesetre jó volt, hogy a vesztett pontokat tekintve továbbra is a Fradi (34 pont) álljon a legjobban az élvonalban, viszont így is az egy meccsel többet játszó Puskás Akadémia (35) telelhet az élen.
A téli átigazolási időszakban rendkívül aktív szokott lenni a Ferencváros, az első érkezőt pedig már jóval a piac megnyitása előtt be is jelentették már, a Liverpoollal Bajnokok Ligáját nyerő Naby Keita személyében.
Az egykor 65 millió euróra taksált középpályás 129 mérkőzést húzott le a Mersey-parti csapatban, ami alapján óriási erősítést jelenthetne a magyar bajnoknak, viszont itt is jön egy de: a Werder Brementől kölcsönkapott guineai a Wolfsburg elleni, március végi bajnoki mérkőzés óta egy percet sem játszott a német együttesben, így tehát az egész 2024–2025-ös idényt kihagyta eddig. És említsük meg azt is, hogy már az előzőben is csak összesen 107 perc jutott neki, amihez ha hozzávesszük az utolsó liverpooli idényében összehozott 488-at, nem éppen egy felfelé ívelő, fényes tendenciát láthatunk.
A kihagyás oka sem különösebben pozitív: amikor áprilisban a Leverkusen ellen nem került a kezdőbe, nem volt hajlandó leülni a kispadra, fegyelmi vétsége miatt pedig kegyvesztetté vált a brémaiaknál.
Ha az Üllői úton elkerülik a sérülések, és lesz kedve játszani, akkor persze óriási fogás lehet a megszerzése – és lehet, hogy ő rángatja ki az együttes szekerét a gödörből.
(Borítókép: Ferencváros Malmö elleni mérkőzése 2024. november 28-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)