Index Vakbarát Hírportál

Tatár Csilla: Nagyon erős volt az anyaság iránti vágyam

2021. május 2., vasárnap 13:09

Lehet-e karriert építve gyermeket vállalni? Mi kell ahhoz, hogy valaki a munkájában sikeres és emellett jó anya is legyen? Tatár Csilla mindezt tudatosan tervezve valósította meg, a műsorvezetőnőnek határozott elképzelései voltak arról, mikor szeretne családot alapítani, és hogyan tudja majd összeegyeztetni a gyermeknevelést a munkájával, amit nagyon szeret. A tévés az Index megkeresésére most részletesen mesélt arról, mit jelent számára az anyaság, és a karrierje mellett hogyan tud kiteljesedni benne.

Tatár Csilla csaknem két évtizede került a média világába. Dolgozott az RTL Klubnál, a TV2-nél, de a köztévé képernyőjén is láthatták a nézők. Jelenleg az ATV-n fut a saját műsora, amit eredetileg a YouTube-csatornáján indított, emellett a férjével, Kunos Balázzsal két gyermeket, egy kisfiút és egy kislányt nevel – Milán 2015-ben, Mimi Elza pedig 2020-ban született. Bár a szakmája pörgős életet diktál, a tévés édesanyaként is remekül helytáll, ami szerinte sok szempontból köszönhető annak, hogy korábban konkrét elképzelései voltak arról, hogyan alakítja majd az életét.

„Mindig vannak terveim, ezek viszik előre az életem. Azt, hogy gyermek, illetve család nélkül maradjak, elképzelhetetlennek tartottam. Nagyon erős volt az anyaság iránti vágyam. Egyáltalán nem volt olyan szcenárió a fejemben, hogy nem lesz gyerekem. Ha a sors úgy hozta volna, hogy Milán és Mimi nem jönnek hozzánk, akkor még az örökbefogadáson is elkondolkodtam volna” 

– mondta a műsorvezetőnő, akinek az első házassága viszonylag hamar köttetett, és sokáig is tartott, ám a gyermekáldás csak a második frigy után érkezett. Hiába mondogatták korábban sokan, hogy eljött a családalapítás ideje, nem akarta feladni a karrierálmát, és a gyermekvállaláshoz az anyagi biztonság megteremtését is fontosnak tartotta.

„Harmincéves korom előtt nem szerettem volna szülni. Ez nálam abszolút tudatos döntés volt, egyrészt lelkileg nem voltám rá még készen, másrészt harmincéves korom előtt teljesen más volt a fontossági sorrend a fejemben. Fontos volt, hogy megteremtsem az anyagi függetlenségem, illetve a karrieremben szerettem volna eljutni arra pontra, ahonnan nyugodtan elmehetek babázni, mert pontosan tudom, hogy ott tudom folytatni, ahol abbahagytam” – magyarázta, hangsúlyozva: mivel a szakmáját nagyon szereti, úgy akart elmenni szülni, hogy egzisztenciálisan addigra egy olyan stabil szinten legyen, ami biztosítja, hogy bármikor visszatérhessen a munkájához, és bárhogyan is alakul az élete, akár egy emberként is fel tudja nevelni a gyermekeit.

„Senki nem úgy indul neki egy kapcsolatnak, hogy vége lesz, de amíg nem volt gyermekem, sokszor azt láttam, hogy elvált nők méltatlan helyzetbe kerülnek, mert az egzisztenciájukat feladva korábban kizárólag a családjukra koncentráltak, így amikor véget ért a házasság, légüres térbe kerültek.”

Tatár Csillának arról is határozott elképzelései voltak, hogyan szeretné nevelni a gyermekeit. Szabályok, preferenciák voltak a fejében, hogy majd fontossági sorrendet alakít ki a teendők között, még azt is eltervezte, hány százalékát teszi ki egy napnak az a minőségi idő, amit a szeretteivel eltöltenek. Az élet viszont mindezt aztán rendre felülírta. Milán születése után rá kellett jönnie, hogy az anyaság egészen mást jelent, mint ahogy azelőtt hitte.

„Egy gyermek érkezésével a saját személyiségedet is le kell bontanod, meg kell hajolnod, és újradefiniálni önmagad. Egyszer csak ott van egy új élet. Én azt gondolom, mindenki konkrét személyiséggel születik, és a szülő feladata ezt kibontani, támogatni, hogy később, ha felnő, megtalálja a helyét a világban, és jól vegye az akadályokat” – mondta a tévés, hozzátéve: az anyaság ég és föld ahhoz képest, amit korábban gondolt róla. Nem is sejtette, hogy kibír akár több hónapot is alvás nélkül, vagy hogy a leegyeztetett baráti találkozókat bármi keresztülhúzhatja.

Most azt mondom, bármennyire is fontos a függetlenség megtartása, a gyermekeim nélkül nem tudok létezni. Nagyon vágyom a szabadságra, de amikor megkapom, az van a fejemben, hogy de lennék a gyerekeimmel, mert ha távol vannak, nagyon hiányoznak. Olyankor elkezdenek kavarogni bennem az érzelmek, amiket nem könnyű kordában tartani.

Hogy mennyiben térnek el a nevelési módszerei azoktól a mintáktól, amelyeket annak idején gyermekként tapasztalt, azt sok tényező befolyásolja. A generációs különbségek, illetve az iskolarendszer átalakulása miatt Tatár Csilla szerint ma már más elveket követnek a szülők. Régen elképzelhetetlen volt, hogy bármit is ráhagyjanak a gyerekekre, de ma már ez egyáltalán nincs így, ő például kifejezetten törekszik rá, hogy a csemetéi merjék vállalni a véleményüket.

Én abban a szellemben nevelem a gyerekeimet, hogy érezzék, számít a véleményük, egyenrangúak, és elmondhatják, mit gondolnak. Mindez persze vitákat szülhet, ami sokszor megterhelő, mert a gyerekeim zseniálisan érvelnek. De azt gondolom, ha meghagyom a döntési jogukat bizonyos helyzetekben, és az egómat, az elveimet hátrébb sorolom, az nagyon sokat adhat egy gyereknek. Szeretném, ha felnőttként magabiztosan, saját magukat jól ismerve, stabil érzelmi biztonsággal indulnának neki az életnek 

– magyarázta a tévés, akinek egyébként az édesanyjával is hasonló volt a kapcsolata, igaz, neki jobban meg kellett küzdenie azért, hogy az akaratát érvényesíteni tudja. „Anyukámmal nagyon sokat harcoltunk. Én olyan típusú gyerek voltam, aki folyton feszegette a határokat. A függetlenségi harcaim már korán elkezdődtek, ami tinédzserkoromban sok konfliktushoz vezetett. Egyáltalán nem volt könnyű velem, de a személyiségfejlődés szempontjából szerintem ez normális és nagyon is fontos volt. Megtanultam, hogy igenis lehet véleményem, amit elmondhatok. Tulajdonképpen kölcsönösen neveltük egymást, ami minden egészséges kapcsolatról elmondható.”

Tatár Csilla arról is beszélt, hogyan sikerült összeegyeztetnie a munkáját a gyermekneveléssel. Azt mondja, a kisfia születése, bármennyire is készült rá, számára egy teljesen új gyakorlatot jelentett. De miután abban az időben kizárólag műsorvezetéssel foglalkozott, így csak néhány napot vett el a családtól a munka, aztán ahogy Milán nőtt, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását, tudatosan készülve rá, ha majd a kis testvér érkezik, már független legyen a munkáltatóktól. Saját műsorgyártó cégével kisfilmeket, promóciós anyagokat, podcastokat és interjúkat készített a YouTube-csatornájára, a Spirit FM-re és az ATV-re. Két gyerekkel persze már így is jóval nehezebb a logisztika.

„Nem könnyű összehangolni a munkát a családdal, de nem megoldhatatlan. A járvány miatt persze most érdekes helyzetben vagyunk. Sok minden online történik, így a gyerekek szinte állandóan velem vannak.”

Az online tér viszont csak az ő életében kapott nagyobb szerepet, a gyermekeit egy ideje már szándékosan óvja ettől a világtól. Persze ez egy hosszú folyamat volt, hiszen korábban ő is mutatott képeket Milánról, de a Kaleta-ügy kirobbanása óta beszüntette a gyermekeiről készült fotók publikálását a neten.

„Sokkal hamarabb belekerültünk ebbe az Insta-őrületbe, mint ahogy felmértük volna a veszélyeit. Nem titkolom a gyermekeimet, élnek, vannak, léteznek, de van egy határ, amit meghúzok. Fontos, hogy felnővén ők alakíthassák ki a képet saját magukról. És nem árt tudni, minél több fotó kerül fel egy gyermekről a világhálóra, annál nagyobb a veszélye, hogy később a kortársai vegzálhatják, kipécézhetik maguknak. Szülőként ennek a lehetőségét biztosan nem akarom növelni. Az Interpol nem egy felhívásában leírja, hogy 0 és 3 éves kor között, ha lehet, inkább ne is posztoljunk a gyerekről, mert a dark web 80 százaléka innen letöltött képekkel van tele.” 

A műsorvezetőnő azt mondja, most már jóval tudatosabban posztol, és nagyon kevés képet tesz ki a csemetéiről, hiszen ezáltal kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetnek. Azt is hozzátette, hogy az olyan fotók megosztásával, amelyeken maszatosan, sírás közben láthatók, netán termékreklám van a kezükben, vagy a saját szobájukban, ágyukban alvás közben, azaz az intim szférájukban kapják lencsevégre őket, szerinte az intimitásukat árulják el. 

„Szülőnek lenni egy tanulási folyamat. Az én gyakorlatom sem ez volt korábban, mint most, de aztán jött egy sokkhatás, és elkezdtem szakemberek – gyermekpszichológusok, gyerekvédelmi szakemberek, jogászok – véleményét, állásfoglalását elolvasni és önreflektíven belátni, hogy nagyon nem jól csináltam” – mondta a tévés, aki a tévedései ellenére úgy érzi, anyaként jól szerepel.

„Rengeteg hibám van, de ezekkel együtt jó anyának tartom magam, nem akarok álszerény lenni ebben a kérdésben. Azt hiszem, el lennék veszve, ha nem így gondolnám. Próbálom kihozni a legjobbat magamból, és ahogy nyílik a gyermekeim személyisége, önmagamról is rengeteget tanulok. Azt gondolom, az odaadó, feltétel nélküli szeretet az anyaság kulcsa. Ez önmagában már félsiker.”

(Borítókép: Tatár Csilla. Fotó: Sugár Kinga)

Rovatok