Duffy 2020 áprilisában vallotta be a világnak, hová tűnt az elmúlt évtizedben. Története sokkolta a publikumot, ám azóta, hogy megírta az igazságot, semmilyen hírt nem adott magáról. Közösségi oldalai kihaltak, de a rajongók időről időre visszatérnek, hogy aggodalmukat fejezzék ki.
Aimee Anne Duffy a kétezres évek végén igazi világszenzációnak számított. Az akkor 24 éves walesi énekesnő Rockferry című albumával robbant be a köztudatba, és még két éven át írt dalokat, aztán váratlanul eltűnt a nyilvánosság elől – mint kiderült, nem is véletlenül.
Duffy legutóbb 2015-ben jött ki két számmal, ezt leszámítva semmit nem lehetett tudni róla. Egészen 2020 februárjáig, amikor is saját maga árulta el Instagram-követőinek, hogy mi történt vele: bedrogozták, elrabolták és megerőszakolták. A poszt után természetesen özönlöttek felé a megkeresések, az énekesnő azonban akkor úgy érezte, képtelen jobban megnyílni. Elmondta, hogy szeretne interjút adni, de ehelyett egy számot írt tavaly márciusban, amelyet üzenetben hagyott meg két brit rádiónak. Az akciójáról egyébként a kiadója sem tudott.
Szerettem volna ezt a dalt elküldeni nektek a rádióba, hogy játsszátok le, ha szeretnétek. Talán olvastátok a bejegyzésemet, amelyet néhány hete írtam. Már jobban vagyok. Próbáltam interjút adni, de nehezebb, mint hittem. Hamarosan majd még írok erről. A Universal Music sem tud arról, hogy ezt csinálom. Nem lesznek dühösek, mind kedves emberek. Szóval itt ez a szám… Itt van valami gyönyörű (a dal címe angolul Something Beautiful). Nektek szántam, és azoknak az embereknek, akik nehéz napokat élnek meg most. Talán felvidítja őket. Nem tervezem kiadni, csak gondoltam, talán örülni fognak neki az emberek, akik bezárva ülnek otthon
– fűzte hozzá a mellékelt dalhoz.
Az énekesnő egyébként alig egy hónappal később törölte eredeti Instagram-posztját, és egy újat töltött fel. Azóta már ezt is törölte, de a bemutatkozásában egy linket helyezett el, amelyre kattintva a követő egy naplószerű oldalra kerül. Itt olvasható Duffy rémisztő története, amelyet saját szavaival írt le.
Az írás első három oldalán az énekesnő hosszasan vall az érzelmeiről és arról, hogy egy ponton túl úgy érezte, nincs ereje tovább titkolni az igazságot.
Maya Angelou (költőnő – a szerk.) szavaival élnék, aki egyszer azt mondta, nincs nagyobb kín, mint egy elmondatlan történet súlyát cipelni magaddal. És ezért meg is osztom a sajátomat veletek
– írta Duffy, hozzátéve, hogy korábban úgy érezte, ha beszél a történetéről, azzal még mélyebbre taszítja magát a depresszióban. Elmondása szerint azzal, hogy közzéteszi a történetét, segíteni akar azoknak, akik hasonlót éltek meg, és nem tudják feldolgozni. Mindenesetre a tíz évvel korábbi sztorit azzal vezette fel, hogy ha valaki nem kíváncsi arra, hogyan rabolták el, görgesse túl az erről szóló húsz sort.
Ebben a bizonyos húsz sorban Duffy leírta, hogy tíz évvel azelőtt, a születésnapja estéjén egy férfi bedrogozta, majd heteken át tömte valamivel, amitől nem tért magához. Egy idegen országban ébredt fel, de sem arra nem emlékezett, hogy repülőre szállt volna, sem arra, hogyan jutott el a szállodai szobába. Az első emléke az, ahogyan a férfi bejön a szobába, és megerőszakolja.
Emlékszem a fájdalomra és arra, hogy próbáltam eszméletemnél maradni azután, hogy megtörtént.
A következő napot a férfi mellett töltötte, aki ez idő alatt rá sem nézett. Duffy mögötte haladt az utcán, elszökni pedig nem mert, mert félt, hogy pénz és iratok híján a helyi rendőrség visszavinné a fogvatartójához. A férfival később ismét repülőre szálltak, majd miután az énekesnő hazatért, szédelegve, zombiként vegetált az otthonában. Akkor tudatosult benne, hogy az élete halálos veszélyben van, az elrablója ugyanis többször utalt arra, hogy megöli. Ezután újabb négy hét következett, amelyet elkábítva töltött a saját házában. Elmondása szerint nem emlékszik, hogy ez alatt az idő alatt a férfi megerőszakolta-e.
Végül összeszedte az erejét, és megszökött.
Az évek során többször is lakhelyet váltott, míg végül az ötödik házban lelt megnyugvásra, ezért is lett a történet címe a The 5th House, azaz az ötödik ház.
Duffy tudta, hogy a gyógyulás hosszú folyamat lesz, de azt nem, hogy ennyire. Továbbra is félt a hatóságokhoz fordulni, de a sors úgy hozta, hogy nem volt más választása. Egy ismerőse zsarolni kezdte azzal, hogy eladja a történetét az újságoknak, nem sokkal később pedig három férfi próbált meg behatolni a házába. Duffy végül az egyik helyszínelő rendőrnőnek nyílt meg, elmondva azt is, hogy korábban elrabolták és megerőszakolták. Az erőszaktevő kilétét nem árulta el, csak ő és a rendőrök tudnak róla. Egy hónappal később pszichológusi segítséget kért, az első nyolc foglalkozás alatt azonban nem volt képes arra, hogy a szakember szemébe nézzen. Szerencsére ezek az ülések meghozták az áttörést, és az énekesnő végre megbékélt a múltjával.
Ha valóban megnyomom a küldés gombot, és kiteszem mindezt az internetre, remélem, mosolyt hoz a szemembe és fényt az életembe, ami már túl régóta hiányzik. Most már magam mögött hagyhatom ezt az évtizedet. A múlt ott van, ahová tartozik. Remélem, most már nem lesz több „mi történt Duffyval” kérdés, hiszen most már tudjátok. Szabad vagyok
– zárta posztját az énekesnő.
Ennek azonban már több mint egy éve, Duffy azóta egyáltalán nem hallat magáról. A Facebook- és az Instagram-oldalai is kihaltak, mindkettőn csupán egyetlen, tavaly júniusi poszt árválkodik, amely egy fotó alá tett zeneszámot rejt. E bejegyzések alatt egyébként ritkán, de rendszeresen bukkannak fel rajongók, akik az énekesnő hogyléte felől érdeklődnek, illetve reménykednek, hogy jól van. Egy rajongói oldal éppen a napokban posztolt róla egy hírt, amely, bár nem tartalmaz újdonságokat Duffyról, szakmai sikereire mindenképpen emlékeztet: Warwick Avenue című számát ugyanis már majdnem százmillióan hallgatták már meg a Spotify zenemegosztón.
(Borítókép: Duffy a Brit Awards díjátadóján 2009. február 18-án. Fotó: Gareth Cattermole / Getty Images Hungary)