Simon Boglárkát a kétezres évek végén ismerte meg az ország, amikor a Bács-Kiskun megyei fiatal tehetség a Társulat című szereposztó műsorban elnyerte az István, a király rockopera negyedszázados jubileumi előadásának egyik főszerepét. A bácsborsódi származású színésznő később a kecskeméti Katona József Színházba került, ahol vendégszerepeket játszott több évadon keresztül. 2012-ben a Madách Színházhoz szerződött, ahová Kocsák Tibor hívta meg egy castingra, amikor a Mary Poppins című musicalhez válogattak szereplőket. A színésznő, aki közben férjhez ment és kisfia született, azóta a teátrum más előadásaiban is feltűnt: játszott többek közt a Vuk, a Tanulmány a nőkről, a Macskák és a Mamma Mia című darabokban, mindezt úgy, hogy közben sosem költözött fel Budapestre. A családjával Bácsbokodon él, és ha a munka úgy kívánja, ingázik az otthona és a főváros között.

A férjem nagyon jól tűri, de hát már 18 éve vagyunk együtt. 2012-ben házasodtunk össze, a kisfiunk 2018 januárjában született. Ez valahogy így alakult, a mi kapcsolatunk kölcsönös elfogadáson alapszik, soha nem akartuk megváltoztatni egymást. Engem Budapesthez köt a munkám, ahogy a páromat az övé Bácsbokodhoz, ahol a saját vállalkozását működteti.Tulajdonképpen valahol mindketten áldozatot hozunk, de ennyi év alatt már hozzászoktunk ehhez az életformához. Nyilván vannak nehéz pillanatok, de ez máshol is így van

– magyarázta Simon Boglárka, aki szerint az ingázások ellenére sokszor többet van otthon, mintha mondjuk állandó beosztásban napi 8-12 órát dolgozna, és mivel szabadúszó, előfordul, hogy egy zsúfoltabb időszak után akár egy hónapig sem kell utaznia. Szerinte pusztán a logisztikán múlik, hogy jól működjön ez az életforma. Az elmúlt évben persze erre nem igazán volt szüksége, a járvány miatt ugyanis a színházak is bezártak, így nem volt miért a fővárosba utaznia. Ennek egyrészt örült, mert többet lehetett a családjával, de az, hogy nem tudott dolgozni, anyagilag őt is megviselte.

Az éremnek mindig két oldala van. Egyfelől nagyon örülök, hogy ennyi időt lehettem a fiammal, aki háromévesen most pont egyfajta dackorszakban van, amikor kiemelkedően  szüksége van rá, hogy minél több minőségi időt töltsünk együtt. A színházi oldalát nézve viszont nem titok, hogy a leállás anyagilag nagyon súlyosan érintett mindannyiunkat. Főleg minket, szabadúszókat, akiknek –profán módon megfogalmazva – akkor van pénzünk, ha van előadás

– mondta a színésznő, hozzátéve, az érzelmi oldala is nehéz, mert amikor valakinek szerelem a munkája, és kihúzzák a lába alól a talajt, az nagyon rosszul érinti. Azt a szeretetet és energiatömeget, amely egy-egy előadás után a nézőktől árad felé, nem nagyon lehet mással pótolni. Ennek ellenére azt gondolja, ő még szerencsés helyzetben van, hiszen a családjától nagyon sok szeretetet kap. De vannak kollégái, akik egyedül élnek, és nem tudnak kibe kapaszkodni. Abból a szempontból viszont, hogy a korábban megkezdett tanulmányait be tudta fejezni, jól jött ez a csendesebb időszak.

„Négy éve kezdtem el agrármérnöknek tanulni, amikor terhes lettem a kisfiammal. Úgy voltam vele, miután egy darabig úgysem tudok dolgozni, megpróbálom hasznosan eltölteni ezt az időt. Azért ezt a szakot választottam, mert a férjem a családja gazdaságában dolgozik, így sosem árt, ha minél több képzett ember van a háznál, de érdekelt is a téma egyébként” – magyarázta a színésznő, aki levelezőn végezte a tanulmányait, mostanra pedig már a szakdolgozat megírásán is túl van, amiben sokat segített, hogy a pandémia alatt belelátott a családi vállalkozásba, így nemcsak elméletben, hanem gyakorlatban is hasznos tudást szerzett.

Június 1-jén fogok államvizsgázni, ezt követően pedig szeretném a mesterképzést is elvégezni, mert igazából ez a pandémia csak megerősített abban, hogy mindig szükség van egy B tervre. A kultúrszféra rendkívül sérülékeny, nincs rá garancia, hogy nem történik meg még egyszer ugyanez vagy valami hasonló. Az élet most nagyon az arcunkba tolta, hogy sajnos ez így működik.

Szerencsére most már nyithatnak a színházak, sőt, miután a beoltottak száma elérte az ötmilliót, védettségi igazolvánnyal egyéb rendezvényeket is lehet tartani. Simon Boglárka azt mondja, a Madách Színházban ők azért még óvatosak, úgy véli, egy ilyen súlyos, pandémiás időszak után egyébként sem lehet azonnal megtölteni egy nagyjából nyolcszáz férőhelyes intézményt. Nemcsak azért gondolja így, mert oltási kártya kell az előadások látogatásához, hanem mert szerinte elképzelhető, hogy sokan még félnek nagyobb tömegbe menni. Másrészt biztos, hogy rengeteg embernek okozott anyagi kárt a járvány, és amit ilyen esetben általában könnyebben mellőznek, az a kultúra és a szórakozás. A Madách Színház az óvatos nyitás híve, Simon Boglárka például most egy online produkcióval tér vissza a szakmájába.

Egy monodrámára készülök, ami ennyi kihagyás után nagyon nagy ajándék. A próbákat már korábban megkezdtük, rendhagyó módon, zoomos felületen.Borzasztó nagy izgalommal várom az előadást

– mondta a színésznő, akit a Vasárnap mondd el! című egyszemélyes Webber-musicalben június közepén láthatnak a teátrum online felületén a nézők.

(Borítókép: Simon Boglárka. Fotó: Madách Színház)