Napjaink egyik folyamatosan vitatott témája a szépség és az ideálisnak mondott női test. Ma már nem nézhetünk rá a közösségi oldalakra anélkül, hogy szembe ne jönne egy formás, hibátlan női (vagy éppen férfi) sziluett, és éppen ez is vele a baj, hiszen a valóságban nem léteznek hibátlan testek vagy arcok. Úgy fest, ezt a hamis ideált éppen magunknak állítottuk fel, hiszen favorizálni kezdtük azokat a hírességeket, akik tökéletesnek látszó alakot faragtak maguknak, méghozzá plasztikai beavatkozások segítségével. Nem túlzás azt mondani, hogy a lehetetlen csípő-derék arányt Kim Kardashian honosította meg, amikor berobbant a kétezres évek végén.

Ez valószínűleg amiatt történt, mert a testalkatában volt valami újszerű, ami megtetszett az embereknek, és egy varázsütésre mindenki olyanra vágyott: vagy a saját testét akarta hasonlóra formálni, vagy a potenciális partnerében keresett hasonló jegyeket. Kardashianék nevéhez fűződik továbbá a híres csontosítási technika is, amit egy időben a sminkesek is Kardashian-kontúrként emlegettek. A szóban forgó sminkelési technikával az arcot lehet formálni, vékonyítani vagy épp az arccsontra helyezni vele a hangsúlyt.

Ami a homokóraalakot illeti, mindig népszerű volt (még ha nem is ebben az eltúlzott formában) a képzőművészetekben és a szobrászatban is. Számtalan széles csípőjű, keskeny derekú műalkotás készült már az évek során, de hogy miért ilyen közkedvelt a szóban forgó alak, arról megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a női termékenységet szimbolizálja, ám vannak olyan kutatások, amelyek szerint ez nem ilyen egyszerű.

Egy ponton az volt a benyomásunk, hogy a vonzó női jegyek, mint a homokóraalkat vagy a nőies arc és a szép bőr a nemi hormonokhoz kapcsolódnak, de rájöttünk arra, hogy erre kevés bizonyítékunk van

– mondta a BBC-nek Jeanne Bovet, az Egyesült Királyság Northumbria Egyetemének evolúciós biológusa.

Bovet a történelem útján készült műalkotásokat használta útmutatóként az idealizált női test tanulmányozásához. Megállapította, hogy a nők csípő-derék aránya 0,75 körül rögzült az időszámításunk előtti 500-tól a XV. századik tartó időszakban, azaz a derék 75 százalékkal volt szélesebb, mint a csípő. A XV. századtól változott az arány, ekkor kezdett el keskenyedni az alkotásokon szereplő hölgyek dereka, majd a XX. századtól még vékonyabb lett a skála.

Így tehát, bár ismert tény, hogy a férfiak szeretik a homokóraalakot, az evolúció szempontjából úgy fest, nem a csípő-derék arány volt mérvadó abból a szempontból, hogy a választott nő megfelelő-e az anyaságra, ezáltal arra, hogy előnyben részesítsék párválasztás során. A biológus szerint inkább az a válasz, hogy a leírt testforma a már termékeny, de még nem idős nők körében jellemző, így inkább a fiatalság az, ami vonzalmat kelt a férfiakban, de persze erre is van jócskán kivétel.

Ami a preferált testalkatot illeti, számtalan kutatás készült már a témában, de ezek szinte mind eltérnek. Az viszont jellemző, hogy amíg a nők átlagos vagy elviekben legnépszerűbbnek mondott testalkattal kevésbé magabiztosak a bőrükben, a férfiak túlsúllyal is több önbizalommal rendelkeznek. A BMI-index, azaz a testzsírszázalék növekedésével azonban egyenesen arányosan csökken az önbizalom mindkét nemnél, ha nem is egyenlő arányban. További érdekesség, hogy eltérnek a vélemények a férfiak által tökéletesnek mondott női test és a nők által tökéletesnek mondott női test esetében, és fordítva is. Amit a férfiak ideálisnak ítélnek saját magukkal szemben, azt a nők nem feltétlenül. A felmérésből az is kiderül, hogy a legtöbb nő inkább fogyni szeretne, ám elvárják ugyanezt férfi partnereiktől is – ezzel hasonló arányban várják el a férfiak is, hogy a partnerük fogyjon, esetükben azonban magasabb arányban elégedettek a párjuk aktuális súlyával – derült ki a Bad Girls Bible 2016-os kutatásából.

De mi a helyzet a furcsaságokkal? A BBC cikke Jean Auguste Dominique Ingres klasszicista festő Grande Odalisque nevű festményéből indul ki. Ezen a műalkotáson egy meztelen nő tekint a nézőre a válla felett, a teste azonban biológiailag értelmezhetetlen. A hölgy dereka keskeny, a háta és a karja pedig túl hosszú. 2004-ben francia orvosok ki is elemezték a képet, és megállapították, hogy a lefestett testtartás fizikailag lehetetlen, ugyanis a nőnek öt további ágyéki csigolyára lenne szüksége ahhoz, hogy ilyen pózt vehessen fel. Ennek fényében felmerülhet a kérdés, hogy a festő miért túlozta el a modell adottságait. Feltehetőleg azért, hogy valami újat, valami különöset teremtsen, amire a közönsége felfigyel. És fel is figyelt.

Arc tekintetében azt szokás mondani, hogy azok az emberek a legszebbek, akiknek szimmetrikus az arcuk. Sokan kedvelik a telt ajkakat – a szájfeltöltés évek óta benne van a tíz legkedveltebb, arcon végzett plasztikai beavatkozásban, de a Plasticsurgery.org statisztikái szerint a tavalyi évben rengetegen műttették meg a fülüket, töltették az almácskáikat vagy feszesíttették a nyakukat. Mivel azonban a beavatkozásokon áteső alanyok aránya egyre csak nő, ma már gyakran érezhetjük azt például influenszerek Instagram-profiljait elnézve, hogy mind egyformák: egyenes orr, telt ajkak, hosszú haj és szempillák, na meg a jól bevált homokóraalak. Ezek után jönnek a képbe a furcsának mondott, átlagtól eltérő kinetű emberek, akik emellé még természetesek is. Napjaink különös ikonja lett például Anya Taylor-Joy, aki maga is elmondta, hogy szerinte túl furcsán néz ki.

Nem hiszem, hogy elég szép vagyok ahhoz, hogy filmekben szerepeljek. Nevetségesen hangzik, de a barátom figyelmeztetett, hogy az emberek azt fogják hinni, egy idióta vagyok, amiért ezt mondom, de akkor is úgy érzem, hogy furán nézek ki. (...) Nem is szoktam moziba menni, hogy megnézzem a filmjeimet, ezt megejtem korábban. Az a szépsége annak, hogy a saját bőrödben lehetsz, hogy nem kell nézned a saját arcodat

– írta meg a The Sun, amikor a színésznő berobbant a Vezércsel című sorozattal.

Meglehet, hogy Anya Taylor-Joyt furcsának látják, de ezzel egyúttal meg is ragadja az emberek tekintetét, az interneten pedig valóságos kultusza van a fiatal generáció, főként a lányok körében. Számtalan rajongói oldala van, ahol a követők nem tudnak betelni a színésznő különleges arcával, és mióta platinaszőkére váltott, a hajával sem.

Hasonló a helyzet Adam Driverrel is, aki Han Solo és Leia hercegnő rossz útra tért fiaként tért vissza az új Star Wars-filmekben, és ugyan sokaknak nem tetszett a klasszikus szépség kevésbé szimmetrikus arcú gyermeke, de annyi biztos, hogy a fél világ róla beszélt, és bizony bőven vannak olyanok, akik rendkívül vonzónak találják a különös férfit, akinek a jegyei külön-külön talán nem lennének érdekesek, de együtt olyan hatást keltenek, amit muszáj bámulni – akárcsak egy erős sminket, hajszínt vagy ruhadarabot viselő embert. Ezekkel ugyanis mind kitűnünk a tömegből, még akkor is, ha nem ez a célunk.

Ami a divatipart illeti, az utóbbi időkben ott is megfigyelhető, hogy a tervezők keresik az újszerű arcokat, akik jó eséllyel be is váltják a hozzájuk fűzött elvárásokat. A 2010-es évek elején hirtelen divat lett az, hogy olyan modellek is szerepeljenek a divatmárkák kampányaiban, akik valamiért mások, mint kollégáik vagy kolléganőik. Kifejezetten kedveltek lettek a fogréses hölgyek – írta meg 2012-ben a New York Times. Winnie Harlow, a vitiligós modell a 2014-es Topmodell leszek! című műsorban tűnt fel, mára pedig a legnagyobb szupermodellek között tartják számon a különös bőrbetegséggel született nőt. De ma már az is egyre gyakoribb, hogy a különböző márkák nem retusálják ki például a modelljeik striáit vagy éppen a narancsbőrüket.

Egyre inkább haladunk tehát az elfogadás felé, és ma már nem kell félnie azoknak, akik eltérnek az átlagostól: a fiatal generáció tagjai egyre inkább arra sarkallják a társaikat, hogy fogadják el magukat a hibáikkal és különlegességeikkel, így nem csak maguk számára könnyítik meg a hétköznapokat, de lehetőséget adnak maguknak és másoknak is arra, hogy akár abban az iparágban is ragyoghassanak, amelyben húsz évvel ezelőtt nem lett volna lehetőségük.

(Borítókép: Anya Taylor-Joy a párizsi divathéten 2020. március 3-án. Fotó: Jacopo Raule / Getty Images Hungary)