Miért olyan vonzó egy fiatal dalszerző számára a nyolcvanas évek zenei világa? Erre is választ kaptunk Molnár Tamástól, aki Jetlag nevű zenekarával egészen az univerzum határáig repült legújabb klipjükben. Az is kiderült, hogy a könnyednek tűnő szerzemény szövegét, amely első hallásra utalhatna akár a hosszú csend utáni feltámadásra is, dühében dobta össze az énekes.
A nyolcvanas évekbe repít vissza a Jetlag új nótája, amelyet az Indexen mutat be elsőként a zenekar. Az olyanok, mint mi című dalt a járványhelyzet szülte, ami a hosszú koncertstop után nem meglepő, az viszont annál inkább, hogy a frontember ezúttal a dalszövegben egy olyan személyes momentumra reflektál, amely a nála két évvel idősebb testvérével kapcsolatos.
Molnár Tamás, akinek egyébként két fivére van, kölyökkora óta szoros kapcsolatot ápol a bátyjával; olyannyira jó a viszonyuk, hogy az énekes számára borzasztóan fontos, hogy mindig tudjanak egymásról. Ezért is kavarta fel annyira, amikor a bátyja nemrég eltűnt a látóköréből, és hetekig egyáltalán nem hallott felőle semmit.
Azon kezdtem el gondolkodni, ha én nem keresném, vajon ő mikor emelné fel a telefont. Ennek hatására olyan haragot éreztem magamban, amit vele kapcsolatban nem szoktam. Ilyen állapotban kezdtem el írni, aztán nagyjából a negyedik sornál eszembe jutott, hogy a tesómról van szó. Ha valakivel, akkor vele szemben nem lehetnek ellenérzéseim
– magyarázta Molnár Tamás, hozzátéve: nyilván csomószor előfordul, hogy összekülönböznek, de a viszonyuk, az egymás iránti érzéseik, illetve a testvériség, amely köztük van, nem változhat a külső körülmények ellenére sem. Azt mondja, ezért is lett a dal „bemondása” az, hogy „Az olyanok, mint mi, sosem búcsúznak el”, ami szerinte elég univerzálisan értelmezhető kijelentés, ugyanúgy működhet barátságokra és szerelmekre is, ha valaki nem ismeri a háttérsztorit.
Az énekes egyébként a járványidőszak alatt nagyon sok mindent átértékelt magában, elsősorban az emberi kapcsolatokra vonatkozóan, amelyeket a hosszú elszigeteltség után most még inkább fontosnak érez. Abból a szempontból szerencsésnek tartja magát, hogy
bár a zeneipart kifejezetten rosszul érintette a járvány, ő nem maradt munka nélkül az elmúlt évben sem.
Amellett hogy időnként felbukkant egy-egy televíziós műsorban – láthattuk a Sztárban sztár, illetve a Love Bistro című produkcióban is –, ami a legfontosabb, hogy dalszerzőként a háttérben más előadókkal együttműködésben továbbra is folyamatosan dolgozott.
Mondhatni, hogy több lábon állok, így az, hogy tavaly márciusban kihúzták alólunk a színpadot, engem nem érintett annyira fájdalmasan. Még akkor sem, ha egyébként egy új lemezzel indultunk volna neki tavaly a tavaszi szezonnak. Egy biztos, mindenki számára érzékenyítő hatása volt ennek az egész járványhelyzetnek. Nagyon remélem, hogy beszélhetek erről már múltidőben.
A Jetlag friss nótájának egyik érdekessége, hogy a nyolcvanas évek zenei világát idézi meg. A korszak synthwave stílusa korábban is hatott a zenekar dalaira, amely már a bemutatkozó, Check-in című albumukon is tetten érhető. Azóta több elektronikus zenei műfajba is belekóstoltak a zenészek, legutóbb a Menetszél című daluk volt az, amely – ugyan modernebb felfogásban, de – szintén a nyolcvanas éveket hozta. Hogy egy 33 éves zenész miért vonzódik ehhez a korszakhoz, azt Molnár Tamás az akkor alkotó művészek zsenialitásával magyarázza.
Ezeket a dalokat az anyatejjel szívtuk magunkba. Rengeteg olyan előadó alkotott akkoriban, akinek kitörölhetetlen hatása van a mai zenékre, én is ösztönösen fordultam feléjük. Az új szám zeneileg tulajdonképpen stílusgyakorlatnak indult. Játszottam a nyolcvanas hangszínekkel, és egyszer csak megírta magát a nóta. Teljesen egyértelmű elemek jöttek egymás után.
Amellett hogy a szerzemény zeneileg időutazás, az ahhoz készült klip képi világa térben is jócskán kimozdítja a bandatagokat megszokott közegükből. A látvány a múltidéző hangzáshoz igazodva Kaliforniába repíti a zenekart, ahonnan aztán
a világűrbe száguldanak a hajójukkal.
A kisfilm a Jetlag basszusgitárosa, Czoller Bence, illetve Lengyel Andor közös rendezésében készült, a látványtervezője pedig maga Molnár Tamás volt. Érdekesség, hogy a videó végén a nyolcvanas évekre jellemző trükköket maguk a tagok leplezik le.
A zenei stílus azonnal hozta magával azokat a képi elemeket, mint a kék-rózsaszín megvilágítás vagy az éjszakai utazás, amit igyekeztünk átértelmezni a saját képünkre. Már régóta terveztük, hogy végighúzunk egy hajót a városon, és forgatunk rá egy klipet, aztán jött egy ötlet, hogy a városi díszletet még izgalmasabbá tenné, ha az egész vetítés lenne, mert így teljes mértékben el tudunk rugaszkodni a valóságtól. Ez olyannyira sikerült, hogy végül a világűrben kötöttünk ki, az univerzum egy másik szegletében.
Hogy miért éppen kaliforniai városképek jelennek meg a videóban, arra nem tért ki az énekes, azt viszont elárulta, hogy ő maga nagyon megszerette az Egyesült Államokat, amikor tavalyelőtt kétszer is járt kinn – igaz, nem pontosan azon a helyen, ami a klipben látható.
2019 tavaszán voltam először New Yorkban, de annyira rajtamaradtam, hogy még ugyanebben az évben ősszel is muszáj volt kimennem. Pillanatok alatt függővé tett a város, ami sosem alszik. Bár a korlátozások miatt még csak visszafogottan, de már a következő utamat tervezem, ami biztos, hogy Kaliforniába vezet majd.
(Borítókép: Kiss Krisztina)