Vetítéssel kedveskedik a szomszédainak Kárász Róbert. A közösségi program annak a társasháznak az udvarán valósul meg, ahol az ATV műsorvezetője is él, azzal a céllal, hogy örömforrás legyen azoknak a lakóknak, akik a zöld lámpa ellenére sem mernek még semmilyen kulturális eseményre elmenni.
Meglepő képeket osztott meg Kárász Róbert az Instagram-oldalán. A fotókon egy falra erősített vászon, közönség és hagymával gazdagon megpakolt zsíros kenyerek, illetve szendvicsek láthatók, amelyeket végül az utolsó kép meg is magyaráz: vetítés miatt gyűltek össze a szabadban az emberek. A leírásból kiderül, hogy egy kerti mozizásról van szó, amely a tévés ötlete nyomán valósult meg a lakóközösségben. Kárász Róbert az Index kérdésére elmondta: az ingyenes rendezvény az ő kezdeményezésére indult, és a nagy érdeklődésre való tekintettel valószínűleg folytatása is lesz.
Azért gondoltam, hogy a mozi jó ötlet, mert ahogy a lakókkal beszélgettem, azt tapasztaltam, hogy a többség még nem nagyon mer közösségi programokra, így moziba sem járni. Eszembe jutott, hogy talán örülnének egy ilyen élménynek
– magyarázta a tévés, hozzátéve: „Az egész közösségi elven jött létre. Volt, aki lepedőt hozott, amit mások összevarrtak, és ebből lett a vetítővászon, én pedig a komplett hang- és vetítéstechnikát biztosítottam. Egy másik lakó büfét csinált, párizsis-vajas és lila hagymás zsíros kenyerekkel, amit üdítővel és borral egészített ki. Az udvarra mindenki hozta a saját székét, és egy plédet, hogy ne fázzon. Nagyon cuki volt, a lakók iszonyatosan boldognak tűntek.”
Az első kertmozis esten A tanú című filmet nézték meg közösen a szomszédok. Bár megszavaztathatta volna, hogy melyik alkotást vetítse le, Kárász Róbert úgy gondolta, egyszerűbb, ha maga dönt a programról. Abban egyébként már az ötlet megszületésekor biztos volt, hogy magyar filmmel debütál a kezdeményezés.
Mivel a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítványunk alapítója Törőcsik Mari volt, akihez nekem mindig is nagyon húzott a szívem, gondolkodtam rajta, hogy az ő filmjei közül választok. De az elvesztése még egyelőre engem is felkorbácsol érzelmileg
– magyarázta a tévés, aki szerint A tanú azért tűnt jó választásnak, mert korosztálytól függetlenül szinte mindenki ismeri és szereti. Hogy mi lesz a második, amit közösen néz meg a lakókkal, azt jelen pillanatban még nem tudja, abban viszont már teljesen biztos, hogy Szentiván-éj napján egy komolyzenei esttel kedveskedik a társasház lakóinak.
Találtam egy hölgyekből álló vonósnégyest, úgy tűnik, rá is érnek június 23-án, így valószínűleg ők, azaz a Kollár Vonósnégyes tagjai lesznek a befutók. Illetve van egy gyerek a lépcsőházban, aki 10 éve csellózik, ő is megmutatja majd pár perc erejéig, hogy mire képes
– újságolta a műsorvezető, hozzátéve: tulajdonképpen az egész egy buli, illetve egyfajta örömszerzés, ráadásul arra is jó, hogy a lakók megismerjék egymást, Kárász Róbert maga is egy több szomszédjával csak most beszélt először az 50 lakásos társasházból.
A műsorvezető azt mondja, a járvány alatt a társaság volt az, ami neki is a legjobban hiányzott, főleg akkor erősödött fel benne ez leginkább, amikor a gyermekeivel sem tudott találkozni. Az Index is írt arról, hogy a tévés átesett a koronavíruson, az az időszak végképp megmutatta számára, mennyire rossz a tartós egyedüllét.
Én egy nagyon jól alkalmazkodó pasi vagyok, de néha azért hisztiztem magamban, hogy milyen jó lenne egy hörcsög vagy egy cica, vagy akár egy poloska, aminek az ember tudna örülni. Mondjuk ez leginkább azokban a napokban volt, amikor covidos voltam, mert akkor tényleg kicsit magányosak éreztem magam
– magyarázta Kárász Róbert, akit a történtek megtanították rá, mennyire sérülékeny az ember. Ahogy fogalmazott: „Amikor érintetté válsz abban a betegségben, amiről korábban olyan sokat hallottál, rájössz, hogy az emberi szervezet mennyire sebezhető. De másra is megtanított ez az időszak. Például, hogy mennyire tudunk alkalmazkodni, adott esetben a korlátozások idején, amikor időben is beszabályozzák az életünket. Az biztos, hogy jobban kell figyelnünk egymásra, több szeretetre és kedvességre van szükség a világban. Ezek a közösségi események pedig erre nagyon jók.”