A Clooney-hatás elmélete szerint már nem a külső a döntő tényező a párkapcsolatban a férfiaknál, hanem hogy intelligenciában egy szinten legyenek.
Bill Gates és barátnője, a hetvenéves Ann Winblad informatikáról és biotechnológiáról beszélgettek azokon a hosszú hétvégéken, amelyeket évente egyszer együtt töltöttek a Melindával 27 évig tartó házassága alatt is. A világ negyedik leggazdagabb embere azt a nőt kaphatta volna meg, akit csak akart, ő mégis egy nála öt évvel idősebb, szellemileg vele egy súlycsoportban lévő nőhöz ragaszkodott.
Helen Fisher amerikai pszichológus a Match.com internetes társkereső adatainak 2015-ös elemzése után jutott a következtetésre, amely választ ad a régi, hárompálcás kérdésre, miszerint valóban félnek-e a férfiak a túl okos nőktől. Fisher válasza egyértelmű nem, és viccesen Clooney-hatásnak nevezte el a jelenséget, miszerint a férfiak egyre inkább olyan feleséget és társat keresnek, aki intelligens, független és el tudja tartani magát.
Amikor egy olyan örök agglegény, mint George Clooney megnősül, érzed, hogy valami változóban van
– utalt Fisher Clooney házasságára Amal Alamuddin ismert emberi jogi ügyvéddel.
A University of Dundee 2010-es, Fhionna Moore vezette kutatása pedig azt találta, hogy
ahogy a nők anyagilag egyre függetlenebbek lesznek, úgy vonzódnak egyre inkább az idősebb és jóképűbb partnerekhez.
Amint várható volt, a pénzesebb férfiak a fiatalabb és vonzóbb partnert részesítették előnyben. Amikor azonban a nőknek van pénzük, ők meglepő módon az idősebb férfiakat választják. A nagyobb anyagi függetlenség nagyobb magabiztosságot ad a nőknek a párválasztásban, és ők a hatalommal bíró, vonzó, idősebb férfiakat preferálják. Amint a nők elkezdenek többet keresni, a párválasztási viselkedésük hasonlítani kezd a férfiakéra, de csak a fizikai vonzerő vonatkozásában: minél többet keres a nő, annál vonzóbb párt keres. A hasonlóság azonban itt véget is ér, mert
a magasabb jövedelmű nők az idősebb férfiakat részesítik előnyben, míg a férfiak a fiatalabb nőket.
A népszerű sztereotípia, miszerint a gazdasági hatalommal rendelkező nők a férfiak viselkedési mintázatait veszik át, ezekkel az eredményekkel mélyen megkérdőjeleződött. Ehelyett ahogy a nők függetlenebbé válnak, nagyobb magabiztossággal választanak partnert egy nagyobb korskáláról, és magabiztosabban teszik a fizikai vonzerőt az első számú párválasztási kritériumukká.
Korábbi kutatások még azt mutatták, hogy a nők nagyobb hangsúlyt helyeznek arra, a férfi el tudja-e tartani őket, míg a férfiak a nő külső megjelenésére koncentráltak. Az új kutatások szerint azonban
ahogy a nők többet keresnek és függetlenednek, ezzel együtt változik az ízlésük is.
Amal Clooney már a házassága előtt valaki volt, 2011-ben például ő képviselte a WikiLeaks-alapító Julian Assange-ot a Svédországnak való kiadatása ügyében. Amal azt a férfit kaphatta meg, amelyiket csak akarta, és szinte természetes, hogy George Clooney mellett kötött ki, akit kétszer is a világ legszexisebb férfijának választottak.
Az elmélet, miszerint a férfiak előnyben részesítik az iskolázottabb nőket, Gary Becker közgazdásztól származik. Egy, a családi közgazdaságtanról szóló könyv általa írt fejezetében Becker azt feltételezi, hogy nők és férfiak nagyobb valószínűséggel landolnak egy olyan párkapcsolatban, ahol a párjuk fizikailag és intellektuálisan is velük egyenrangúnak tekinthető. Úgy gondolta, az intellektuálisan egyenrangú társkapcsolatok gazdasági előnyt élveznek az egyenlőtlen házasságokkal szemben, arról nem beszélve, milyen előnyökkel jár, ha egy férfi utódait egy okos nő gondozza és neveli.
Helen Fisher eredménye szerint azonban sok férfi nemcsak hogy vele egyenlő partnert keres, hanem olyasvalakit, aki okosabb nála. A férfi válaszadók túlnyomó többsége – 87 százaléka – legalábbis azt a választ adta, hogy randizna nála jobban képzett, intellektuálisabb nővel. A nők ehhez képest, úgy tűnik, a velük egyenrangú párt keresik:
Miért van, hogy a férfiak szívesebben veszik maguk mellett az okosabb partnert, a nők pedig nem elégednek meg kevesebbel, mint az intellektuálisan ideális?
Röviden azért, mert a nők megtehetik.
A régimódi anyák apokaliptikus fenyegetése az elérhető férfiak hiányával, ahogy a nő közeledik a harmincas évei felé, egyre kevésbé fenyegető. A férfiak ma már nem a megmentésre váró királykisasszony után vágyakoznak, a nők pedig nem elsősorban kenyérkeresőt keresnek. A modern házasság partneri viszony, ahol mind a nők, mind a férfiak azt remélik, hogy a társuk legalább egálban van velük szellemileg és az egyénisége terén is.
Mindez nem jelenti azt, hogy Helen Fisher Clooney-hatása teljes mértékben magyarázza a párválasztás mechanizmusát. A külső megjelenés még mindig a legfontosabb tényező két ember vonzalmában, és a puszta intelligenciánál több kell ahhoz, hogy egy kapcsolat erős és tartós legyen. Ezer éven át a nők számára a házasság főleg a gyereknevelésről és a háztartásról szólt. Ez most változóban van, és vele együtt változnak a férfiak elvárásai is.
A férjek ma függetlenebb, önállóbb társra vágynak, akinek megvan a maga élete és karrierje az otthon falain túl.
Ahogy a Clooney-hatás elnevezés sugallja, itt Clooney volt az igazi nyertes, amikor elvette a gyönyörű, okos, független Amalt. Nem Amal kaparintotta meg George Clooney-t, hanem fordítva. És mindenki jobban járt így.