Öt évvel ezelőtt, 2016. június 27-én hunyt el Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli. Az olasz úszó-vízilabdázó és színész előtt tisztelegve másnap virradóra valaki felfestette a portréját a Filatorigátnál található legálfalra. A kép csaknem kilenc hónapig megmaradt, mígnem egy napon – a rajongók körében hatalmas felháborodást okozva – megrongálták, illetve eltüntették. A portrét egy világszerte ismert magyar graffitiművész, TakerOne készítette, aki nemrég hasonló történettel került a figyelem központjába ismét: egy hattyút festett egy galéria falára megrendelésre Tihanyon, ám az önkormányzat ezt nem nézte jó szemmel, az épület ugyanis műemléki környezetben áll, és a tulajdonosa nem kért előzetesen engedélyt az alkotás felfestésére.

Bár mindkét eset viszonylag nagy visszhangot kapott, úgy tűnik, TakerOne már hozzászokott ahhoz, hogy szemet gyönyörködtető festményei nem örök életűek, de a mai napig vannak olyan alkotásai, amelyek fellelhetők. Nemcsak hazánkban, hanem más országokban is. Hogy hogyan találják meg a megrendelők mondjuk Új-Zélandról vagy New Yorkból, és egyáltalán hogyan készülnek ezek az óriási festmények, az Index megkeresésére e-mailben válaszolt a fiatal művész.

„Nem terveztem, hogy ma festeni fogok” – ezt írta a Facebookján, miután elkészült a Bud Spencer-portré 2016 nyarán. Ön is a rajongója volt?

Nem szeretem a rajongó kifejezést, de szerettem a klasszikus Bud Spencer- és Terence Hill-filmeket, gyerekkoromban sokat néztem őket, mondhatni, azokon nőttem fel. A Nincs kettő négy nélkül az örök kedvencem.

Sokan felháborodtak, amikor 2017 tavaszán eltüntették az alkotást. Önt hogyan érintette ez az eset?

A filatorigáti fal, ahova a kép készült, úgynevezett legálfal. Ez azt jelenti, hogy bárki festhet oda minden további nélkül. Rendkívül korlátozott hely áll rendelkezésre, így az a normális eljárás, hogy cserélődnek a rajzok, tehát ha valaki festeni akar oda, akkor valaki más munkájára fest rá, ezzel pedig vállalja azt, hogy hónapokon, heteken vagy akár napokon belül az ő munkájára is ráfestenek. A Bud Spencer-portré csaknem egy évig, talán rekordideig volt érintetlen azon a falon.

A tihanyi hattyúval ugyanez történt. Bár ott nem ráfestettek, hanem az önkormányzat kérte, hogy tüntessék el az alkotást.

A tihanyi hattyú esetében fontos különbség, hogy az nem egy legálfalra készült, hanem megrendelés volt, a Facebookra kirakott posztom amúgy megválaszolja a vonatkozó kérdéseket. (A bejegyzésben TakerOne megírta, nagy megtiszteltetés volt számára a galériától érkező felkérés, de ebben a szituációban nem volt más választásuk, mint hogy átfessék a falat. Időközben attól az építésztől is kapott egy levelet, aki megtervezte az épületet, kiderült, hogy ez valóban egyedi építmény, ő pedig, művészként tiszteletben tartva más művészek alkotásait megérti, hogy a hattyúnak ez lett a sorsa. A háborgókat azzal vigasztalta, hogy egyébként sem látja mindenki élőben az alkotásait, fotó pedig a hattyúról is készült. – A szerk.)

Azért biztosan rossz érzés, ha az ember alkotását, amivel annyit dolgozott, csak úgy kiradírozzák.

Mivel a karrierem kezdetén igen sok esetben festettem a fent leírt legálfalakra, valamelyest hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy az alkotásaim nem feltétlenül örök életűek. Persze ettől függetlenül sosem örömteli, amikor egy munkám eltűnik.

A legtöbb ember fejében a graffiti illegális falfirkaként él, önnek viszont ez a hivatása. Hogyan lesz valakiből hivatásos graffitiművész? Önnél hogy kezdődött?

IT-területen dolgoztam egészen a közelmúltig, míg úgy nem láttam, hogy az irodai munkával nehezen összeegyeztethetővé válnak a külföldi projektjeim. Sajnos a világjárvány miatt nem a legoptimálisabban alakultak eddig a dolgok, de bízom benne, hogy hamarosan visszaáll minden a rendes kerékvágásba.

Óriási falakra fest fotorealista alkotásokat. Hogyan készül hozzá egy ilyen feladathoz?  Mik a főbb lépések?

A megbízó a festendő felületről készült fotókat, annak méretét és helyszínét tartalmazó megkeresést küld, továbbá pár szót arról, hogy milyen elképzelései vannak. Az ezt követő közös munka során az a cél, hogy olyan dizájn szülessen, amely a megrendelő érdekeit is képviseli, de számomra is megfelelő művészi szabadságot biztosít. Olyan felkérést általában nem vállalok, amibe a saját kreativitásomat nem tudom belevinni, illetve a logófestés-, szövegfestés-feladatok sem állnak közel hozzám. Festékvásárlás és időpontegyeztetés után a munka megkezdtével pedig már csupán a látványtervnek megfelelő kivitelezés marad hátra.

Hogyan lehet kivitelezni ezeket a hatalmas méretű alkotásokat ? Úgy értem, festés közben, ha mondjuk a magasban van, nem látja teljes egészében a képet. Milyen készség kell ehhez? Vagy időnként leereszkedik, és megnézi messziről, hogy mit csinál?

Sajnos még nem sikerült rájönnöm, hogyan lehet tökéletes, hibátlan alkotást készíteni. Festés közben egyébként természetesen rendszeresen megnézem távolabbról is, hogy alakul az összkép.

Nem fél a magasban?

Nem félek, tériszonyom sincs, sőt – bár időm kevés van rá – előszeretettel ismerkedem magassághoz köthető tevékenységekkel, legyen az via ferrata vagy siklóernyőzés. Ilyenformán egy állványzatról vagy emelőgép segítségével történő festés nem okoz számomra problémát. Emelőgép kezeléséhez egyébként államilag elismert szakképesítéssel rendelkezem, valamint vezetői engedéllyel a festéshez szóba jöhető típusokra.

Az Instagram-oldalán durván nyolcezer követője van, mégis világszerte vannak munkái. Ön hogy látja, mennyire ismert a neve a szakmában? Egyáltalán mekkora a verseny ezen a területen?

Viszonylag későn indítottam Instagram-fiókot, és nem posztolok túl nagy gyakorisággal. Szerencsére azok, akik úgy döntenek, velem szeretnének dolgozni, a munkáim minősége alapján választanak engem. Művészeti területen egyébként nehezen felmérhető a verseny, mert ha valakinek az általam képviselt látványvilág szimpatikus, akkor nyilván engem fog megbízni.

New Yorkban, Los Angelesben, Londonban, Spanyolországban és Új-Zélandon is alkotott. Hogy találták meg ezek a felkérések?

Változó, esetenként különböző street art fesztiválokon veszek részt az épp arra az eseményre válogatott nemzetközi művészekkel együtt, máskor közösségi médián keresztül érkezik megkeresés, de néha a mai napig is készítek kisebb alkotásokat saját hatáskörben csak azért, mert szeretek festeni. Új-Zélandon viszont majdnem egy évet laktam és dolgoztam szintén IT-területen, ott például óriási szerencsém volt, hogy megismertem a lakhelyem tulajdonosát, az ő segítségével több alkotást is készítettem, például az Edmund Hillary-portrét Paeroa városkájában.

Ezek a festmények megvannak még? Csak hogy tudjuk, mit keressünk, ha épp arra járunk.

Van, ami megvan, biztos van, ami nincs, sajnos nem áll módomban rendszeresen körbeutazni a világot ezek ellenőrizgetésére.

És Magyarországon van olyan alkotása, amely jelenleg is megtalálható?

A leglátványosabb talán az erdőtelki betongyár silóin található mókus, habár az magánterület lévén csak távolról megtekinthető. Ezenkívül Újpesten is található néhány kisebb alkotásom.

Dolgozik most valamin?

Több izgalmas munka is hónapok óta szervezés alatt áll, nagyon bízom benne, hogy ezekről hamarosan hírt adhatok. Biztossá csak akkor válik valami, amikor a fal előtt állok festékszóróval a kezemben, erről minden alkalommal tudósítok is Instagramon.

(Borítókép: A 86 éves korában elhunyt olasz Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli olasz úszó-vízilabdázó és színész portréja a budapesti Filatorigátnál 2016. június 29-én. Fotó: Marjai János / MTI)