Péntek reggel a Balatonról jelentkezett Sebestyén Balázs, Vadon János és Rákóczi Ferenc. A műsorvezetők emeletes hajóval szelték át a tavat háromszáz hallgató társaságában, akiknek a fedélzeten a Halott Pénz zenélt. Az Index is elkísérte az útra a csapatot, és az adások szünetében Sebestyén Balázs, Rákóczi Ferenc és Marsalkó Dávid mesélt a bulijáratról.
A tavalyi siker után Balázsék megismételték a hajós túrájukat: a Rádió 1 műsorvezetői péntek reggel a Balaton közepéről jelentkeztek be az éterbe, miközben a Siófok névű emeletes hajóval szelték a hullámokat. A körútra háromszáz hallgatót is magukkal vittek, no meg persze a Halott Pénz zenekart, akik exkluzív minikoncertekkel szórakoztatták a jelenlévőket a fedélzeten.
Valamiből megcsinálni az elsőt mindig nagyon nagy dolog. Habár akkor még nem gondoltuk, hogy ez egy sorozat lesz
– emlékezett vissza Rákóczi Ferenc a tavalyi hajós kitelepülésükre, amikor a fedélzeten a Wellhello koncertezett. Azt mondta, azért találták ezt ki akkor, mert a pandémia miatt régóta nem volt már semmilyen buli, és amikor nyár elején „ellőtték az országot”, azt hitték, elbúcsúzhatnak a járványtól. „Ez a mostani talán azért is felemelőbb egy kicsit, mert az előzőnél egy rövid, két hónapos zárás után azt gondoltuk, hogy vége, hogy eljött a szabadság, megindítjuk a balatoni szezont a Wellhellóval, és mindenki ismét fantasztikus életet fog élni. Ősszel viszont kiderült, hogy ez nem így van. Sőt egy sokkal hosszabb bezárás várt ránk, egy sokkal sanyarúbb és keserűbb időszak, aminek megint csak nincs vége, hiszen már most mindenki azt mondogatja, hogy jön a negyedik hullám, meg a delta-variáns, és ősszel megint baj lesz. Ennek ellenére szerintem ezt most mindenki nagyon várta.
A parton reggel kígyózott a sor, és ezek az emberek úgy jöttek ide, hogy azt sem tudták, felférnek-e majd a hajóra.”
Ez valóban így volt: a hajó reggel 7 órakor futott ki a kikötőből, így akik szerették volna elkísérni a rádiós csapatot, azoknak bizony igen korán fel kellett kelniük, a létszámkorlát miatt ugyanis a műsorvezetők nem tudtak mindenkit magukkal vinni. Ezt pedig a legtöbben tényleg nagyon komolyan vették, a sorban legelső nem sokkal hajnali 2 óra előtt érkezett, hozzá a következő utas 3-kor csatlakozott. Ők természetesen fel is jutottak a fedélzetre, de mivel a stábtagokon kívül csak 300 ember fért fel, sokan lemaradtak a bulijáratról.
A rádiósok is nagyon korán keltek, még úgy is, hogy már előző este megérkeztek Siófokra. Sebestyén Balázs saját kocsival jött, és bár a legutóbbi balatoni útján nem volt túl szerencsés, a lejutással ezúttal nem volt probléma.
Megúsztam, hál’ istennek. Dugómentesen jöttünk. Benzinem is volt, tankoltunk, úgyhogy most egész jól lehoztam ezt a nagyon durva 90 kilométert
– mondta nevetve az Indexnek két bejelentkezés között a rádiós. Az éjszakája viszont már nem volt ilyen kellemes, miután elfogyasztotta a vacsoráját, többórás szenvedés következett.
„Elmentünk kajálni a stábbal, nagyon jó volt a hangulat. Viszont én este 6 után már nem szoktam enni. Nem azért, mert fogyókúrázom, hanem egyszerűen úgy tudok mélyen aludni és jól pihenni. Itt meg fél tízkor olyat kajáltunk, hogy
éjjel 2-ig könyörögtem az életemért a szállodában, hogy valaki segítsen.
Ez egyébként a Jani univerzuma, imádja az éttermeket, imád enni, és tényleg brutál jó estét töltöttünk együtt, de én majdnem meghaltam. Egyszerűen nem vagyok ehhez szokva. Amúgy az étterem nagyon jó volt. Dumáltunk a stábbal, együtt voltunk, iszogattunk, az ilyen nyári estéket nagyon szeretem.”
A történteken az adásban már ő maga is viccelődött, és a többórás műsort sikerült is teljesen lazán levezényelnie. Pedig a kitelepüléseken sokkal nagyobb koncentrációra van szükség, nemcsak a technikai kihívások miatt, hanem azért is, mert a jelen lévő hallgatókkal a bejelentkezések alatt és között is folyamatosan foglalkozni kell.
Nagyon összetett ez a munka, időket kell számolni, figyelni kell a hallgatókra, műsort vezetni. Ki kell szolgálni az igényeket adásban ugyanúgy, ahogy a helyszínen. És kiszolgálni a szponzorokat is, akik ilyenkor sorban állnak, hogy velünk lehessenek egy ilyen kitelepülésen. És persze mindig fotózkodunk, autogramot adunk, de mi nagyon szeretjük, mert közben meg az egész nagyon kellemes
– magyarázta Sebestyén Balázs. „Azért a Balaton közepén egy hajón Halott Pénz-bulit csinálni úgy, hogy közben szól az adás, ez egészen exkluzív, tavaly is nagyon szerették a hallgatók. Nyilván annak a legnagyobb öröm, aki itt van, de kell néha olyat is csinálni, ami azokról az emberekről szól, akik jelen vannak. Emellett brandileg is nagyon erős ez a történet. Egy több száz fős hajón a Halott Pénz, ami az egyik legmenőbb zenekar, és egy reggeli rádióműsor, ez két olyan erős brand a hallgatókkal, hogy ilyet azért nem csinálnak sokan.”
Rákóczi Ferenc szerint is jóval nehezebb feladat, ha kitelepül a stáb, de ettől függetlenül ezeket az adásokat mindannyian nagyon szeretik. A saját szemükkel látni, hányan várnak rájuk a kikötőben és egyáltalán találkozni a hallgatókkal számukra is különleges pillanat.
„Az adásrészét mindhárman nagyon szeretjük. A hozzáadott dolgokat viszont szerintem Jani meg én élvezzük jobban, Balázs feladata ilyenkor a legnehezebb, mert neki kell a legjobban koncentrálnia a műsorra. Amikor ennyi minden van, ennyi ember, ennyi technikai kérdés, ennyi helyi kérdés, akár az, hogy van-e térerő, akkor nyilván sokkal gyakrabban megeshet, hogy technikailag szétesik a dolog. Most is ugye előfordult itt a Balaton közepén, hogy nem tudtunk beszélni, mert nem tudtunk kapcsolódni a rendszerhez. De szerintem mindhárman nagyon szeretjük azt a pillanatot, amikor lejövünk reggel a kikötőbe, és látjuk, hogy itt áll ezer ember, aki föl akar jönni a hajóra.
Ennek mindig van egy varázsa, a személyes találkozás a hallgatóval, az egy nagyon nagy dolog.”
A rádiósok tényleg sok időt töltöttek a jelenlévőkkel, sőt még játékokat is szerveztek nekik. Pénzjutalomért lehetett jeges vízbe merülni, illetve SUP-ot nyerni a fedélzeten elhelyezett deszkákon egyensúlyozva. A műsorvezetők gyakran az alkalmi stúdiót elhagyva bejárták az egész fedélzetet – bármerre mentek, mindenhol adásban voltak. Közben a hajó alsó szintjén a Halott Pénz több minikoncertet is adott, ami nemcsak a közönség, hanem a zenekar tagjai számára is újdonság volt, hiszen ilyen korán még sosem álltak „színpadra”.
„Alapvetően nem egy délelőtt fellépő zenekar vagyunk, nyilván ez egy más szituáció volt, kvázi a megszokottól eltérő, komfortzónán kívüli történet, de hál’ istennek nagyon jól sült el. Fél ötkor keltünk, mert adás előtt volt a hangbeállásunk, szóval eléggé kemény ez a nap, de a közönség energiája azt éreztette velünk, mintha este lennénk egy fesztiválon. Nagyon-nagyon jó hangulat volt. Koncertet adni a Balatonon egy hajón, azért ez tényleg egy nagyon különleges alkalom” – mondta Marsalkó Dávid. „Én egyébként nagyon szeretem a Balatont, ha tehetem, sok időt töltök lent. Abszolút vízkedvelő ember vagyok, nagyon megnyugtat a látványa. Mondjuk a bőröm a napsütést kevésbé bírja, de a víz közelségének a hangulatát nagyon szeretem” – tette hozzá a frontember, aki nemcsak emiatt érezhette komfortosan magát, hanem azért is, mert a rádiósokkal nagyon jó a kapcsolata.
Gyakran voltam benn náluk a műsorban, találkoztunk fesztiválokon backstage-ekben, ahol jókat beszélgettünk. Rákóczi Ferivel többször összefutottunk már parkos koncerteken is, Billy Idolon sikerült is elég sok Unicumot meginnunk együtt. Nagyon jó, baráti a viszony közöttünk, ők is nagyon szeretik a zenét, a fesztiválokat és a Balatont, úgyhogy sok a közös nevező.
A Siófok–Balatonfüred–Tihany–Siófok vonalon közlekedő bulijárat nagyjából három és fél órát volt vízen. Az utasok láthatóan nagyon élvezték, hogy találkozhattak a rádiósokkal, akik a századik autogramnál is ugyanolyan barátságosak voltak mindenkivel. A Halott Pénz produkciójának is nagy sikere volt, ami nem csoda, miután a zenészek konkrétan karnyújtásnyira játszottak a közönségtől. Rákóczi Ferenc szerint ezek után érdemes elgondolkodni azon, hogy a későbbiekben is szervezzenek hajós kitelepülést, és akár egy sorozattá is kinőheti magát a dolog. Ha ennyire jól működik, elképzelhető, hogy nyár végén megismétlik a túrát egy másik zenekarral.
(Borítókép: Sebestyén Balázs, Vadon János, Rákóczi Ferenc. Fotó: Pogonyi Nóra / Index)