Ganxsta Zolee azt mondja, már nagyon feszült a póráz, hogy végre színpadra állhassanak a Kartellel. A rappernek hatalmas boldogság, hogy ismét érezheti azt a bizonyos fesztiválhangulatot, amitől a lányát viszont egyelőre még igyekszik távol tartani. A tömeggel nincs baja, a védettségi igazolványról pedig nincs véleménye – úgy volt vele, ha ez kell a koncertezéshez, megcsináltatja, és kész.
A szerdai naphoz hasonlóan csütörtökön is nagyon sokan érkeztek a Campusra. Aznap este többek közt olyan előadók álltak színpadra, mint a Leander Kills, a Brains, a Halott Pénz és a Tankcsapda, de a Ganxsta Zolee és a Kartel csapata sem maradt ki a sorból, akik egyébként minden évben fellépnek szinte az összes olyan fesztiválon, amely nyitott a rap műfajára is. Sok zenekar már délután megérkezett, egyesek a színpadi beállás miatt, mások csupán azért, hogy kicsit akklimatizálódjanak, illetve körülnézzenek a rendezvényen, ami teljesen természetes ilyen hosszú szünet után. Zanáék turnébusza valamivel 9 óra előtt futott be a helyszínre, a rapperrel nem sokkal a koncert előtt beszélgettünk, a végszóra pedig Big Daddy Laca is csatlakozott hozzánk.
Elég későn érkeztek. Vagy csak nekem tűnik úgy?
Hát itt azért össze kell szedni egy nagyon nagy csapatot. Tízkor kezdünk, és ahhoz képest másfél órával előtte megérkeztünk, én azt gondolom, hogy ez így teljesen jó.
A Kartel is elindult már a koncertekkel, fesztiválból hosszú idő után viszont ez az első a csapatnak.
Ilyen komolyabból igen. Előtte volt a Barba Negrában egy koncert, de hát az nyilván más, hiszen az csak a mi bulink volt. Ez azért itt egy másik feeling. Ráadásul eleve úgy jöttünk, hogy 10-től 11-ig a Kartellel játszunk, utána éjféltől egy másik színpadon a Dos Diavolos formációval van egy fellépésem, ami egy kétgitáros bluesprodukció, a Vilivel csináljuk ketten. (Takács Vilmos gitáros – A szerk.)
Láthatóan elég nagy az érdeklődés a Campus iránt. Ön nem tart tömegbe menni a covidos időszak után?
Nekem nincsen bajom a tömeggel, nekem a Coviddal volt bajom, már nagyon feszült a póráz, nagyon jöttünk volna játszani, tényleg vártuk már. Annyira jó érezni a fesztiválhangulatot, meg hogy lehet menni koncertezni. Ez annyira nagy boldogság, hogy nem tudom elmondani.
A kislányát nem hozta magával?
Tizennégy éves lesz most augusztusban, szerintem még nem neki való. Én azt gondolom, nem baj, ha ezt a közeget még kerüli, a pesti bulikra már eljön, de egy fesztiválra, hogy beleüljön a turnébuszba, na azt nem.
Egyébként hallgatja apa zenéjét? Vagy teljesen mást szeret?
Persze, teljesen tisztában van mindennel. Amúgy mindenféle zenét hallgat, elég jó ízlése van hál' istennek. A maiakat és nekem köszönhetően a régieket is ismeri, és nagyon jól válogat.
Őt mennyire vonzza ez a világ? Nem gondolt arra, hogy zenével foglalkozzon?
Tanul gitározni Pulius Tibitől, a Supernem gitárosától, de, hogy mi lesz belőle, meglátjuk. Én nem erőltetek semmit, majd ő eldönti, mit szeretne.
Visszatérve a koncertekre, mik az eddigi tapasztalataik? Mert ugye ez egy nagy kérdőjel mindenkiben, hogy vajon jönnek-e koncertekre az emberek.
Hát ez ilyen kettős dolog, mert nagyon szeretnének már jönni, én azt látom, hogy mindenkinél feszül a póráz. Viszont emiatt az igazolvány miatt van egy ilyen kettősség. Tehát, hogy nem mernek, vagy nem tudnak még jönni, ez nagyon lutri.
Ön mit gondol arról, hogy csak védettségi igazolvánnyal lehet koncertre menni?
Hát én inkább semmit. Én nyilván megcsináltattam, mert ha a koncertezéshez ez kell, akkor megcsináltatom, de nincs véleményem.
Egyébként mennyire nehéz most bulikhoz jutni, mekkora a harc a helyekért?
A nyitás után először volt egy nagy hullám, érkeztek a megkeresések, de aztán volt egy pár buli, amit lemondtak, mert megijedtek, félnek, pont emiatt, hogy mernek-e jönni az emberek, illetve van-e igazolványuk. Ezért most van egy kis káosz, de én azt gondolom, hogy ennek helyre kell állnia egy idő után, mert különben a zeneiparral nagy baj lesz.
A Covid-helyzet így vagy úgy, de lelkileg is mindenkire hatott. Önt megváltoztatta valamiben ez a szituáció?
Ez egy olyan dolog, hogy nekünk a koncertezés, az egy lételem, és hogy ezt elvették, ez nagyon rosszul hatott minden zenészre szerintem. Mindenkire máshogy, de nem jól, ezt ugyanis semmivel nem lehet pótolni. Van, aki elment mást csinálni, és van, aki nem csinált semmit (nevet). A lényeg, hogy most már újra játszhatunk.
Azért önnek is volt egyéb, tévés munkája.
Igen.
Az a baj ezzel – veszi át a szót a helyiségbe éppen belépő Big Daddy Laca –, hogy olyan kurva világot kezdtünk el élni, hogy az ember nem azzal foglalkozik, amihez igazán ért. Ezért kell, hogy például én építőiparozzak, jó, a Zoli ért a filmezéshez is, de a lényeg, hogy életek változtak meg, kapcsolatok és családok, ez a rossz az egészben. Az oké, hogy reméljük, hogy visszamehetünk a színpadra – ahogy most vissza is mentünk –, meg hogy majd visszaállnak a dolgok, de közben történtek olyan családi tragédiák, meg olyan összeveszések, és mindenféle változás, amit nem biztos, hogy vissza lehet hozni már. Ez a problémánk az egésszel.
A Kartel mennyire volt összetartó ebben a helyzetben?
Nem kellett összetartani. Mindenki csinálta a dolgát, de amikor volt egy zenekari megbeszélés egy perc alatt mindenki ott volt. A Zolival azért 26 éve együtt vagyunk, és ez nem összetartás kérdése. Nem kell, hogy mindennap beszéljünk, ezt az ember belül is érzi.
(Borítókép: Big Daddy Laca és Ganxsta Zolee. Fotó: Pogonyi Nóra/Index)