A Kowalsky meg a Vega azon zenekarok közé tartozik, amelyek bár nem szerepelnek túl sokat a médiában, a koncertjeik szinte mindig telt házasak. Péntek este többek közt ők is felléptek a debreceni Campus Fesztivál nagyszínpadán, a buli előtt pedig az Indexnek meséltek arról, hogyan élték meg a koncertmentes időszakot. Az énekes Kowalskytól, azaz Balázs Gyulától, illetve a basszusgitáros Szórád „Jimmy” Csabától azt is megtudtuk, hogy családos emberként mennyire vettek részt a gyermekeik online oktatásában, illetve hogy mire tanította meg őket ez a kihívásokkal teli időszak.

2019-ben úgy lépett fel a Campus Fesztiválon, hogy a veséjével volt probléma.

Kowa: Igen, és a megoldás is Debrecenhez köthető, hiszen az itteni kórházban hoztak rendbe. Azóta nincs semmiféle ilyen jellegű gondom. Teljesen jól vagyok.

Most egy nagyon hosszú, csendes időszak után vagyunk túl, a zeneipar főleg, mert a járvány miatt sokáig nem lehetett koncertezni. Ez mennyire hatott nyomasztóan a zenekarra?

Jimmy: Szerintem annyira nem, mint amennyire gondoltuk, mert stratégiát váltottunk, és amit későbbre terveztünk, áttettük arra az időszakra, amikor a pandémia beindult. Idén februárban jelent volna meg az 50 dalos válogatáslemezünk, ami egy új számokat is tartalmazó, három CD-s csomag, és eredetileg úgy gondoltuk, hogy majd a tavalyi év októberétől stúdióba vonulunk, miután a nyári turnét megcsináltuk. De ugye jött a vírus, és rögtön elkezdtünk dolgozni. Fél évig stúdióztunk folyamatosan, illetve több videóklipet is leforgatott a zenekar, úgyhogy elég tartalmasan teltek a napjaink. De azért annak nagyon örülünk, hogy idén májusban el tudtunk kezdeni koncertezni, mert a fellépések már nagyon hiányoztak.

Azért is furcsa lehetett az elmúlt másfél év, mert mindenki többet volt otthon. Mindketten édesapák, a családokban az online oktatás is újdonságot jelentett. Hogyan élték meg mindezt?

Kowa: Otthon lenni jó volt, de hozzáteszem, mivel nekünk csak a zene van, ha turnéban vagyunk, akkor is sokat tudunk otthon lenni. Tehát olyan óriási különbséget ebben a tekintetben én legalábbis nem éreztem. Normál helyzetben is sokat vagyok a családommal, természetesen most megszakítatlanul végtelen időnk volt egymásra. Az online oktatástól viszont, megmondom őszintén, kivoltam teljesen. Legfőképpen azért, mert Keve fiam az elején elsős volt, és nekem kellett megtanítani az írott nagybetűkre. Egyébként egész jól vizsgáztunk, de azért ez nagy kihívás volt, főleg amiatt, hogy miként veszed rá, hogy tanuljon, miközben neki úgy tűnik, mintha nyári szünet lenne. Ez volt igazából a nehéz.

Mi volt a taktikája?

Kowa: Mondhatni, nagyon jó a kapcsolatunk, így viszonylag könnyedén ment ez a dolog, de azért kihívást jelentett még nekem is.

Jimmy: Én nehezen éltem meg. Az első ilyen időszakban a nagyobb lányom harmadikos volt, és akkor azt hittem, ennél nincs nehezebb. Aztán amikor szeptemberben elsős lett a másik kislányom, és egyszerre két gyerkőc tanult online, na, az volt az igazi kihívás! Főleg egy elsős gyereket tanítani. De mondjuk abban szerencsés voltam, hogy nagyon akart bizonyítani, úgyhogy rendkívül lelkes volt. Egyébként hullámvölgyben jöttek ezek az érzések. Nyilván nagyon jó volt otthon lenni, de szerintem ami igazán kikészítette azokat a szakmákat, ahol leállás volt, az a bizonytalanság. Hogy nem tudtad, mikor csinálhatod végre, ami a dolgod lenne. Ha azt mondták volna nekünk, hogy gyerekek, ez most egy év lesz, akkor arra berendezkedünk, és úgy állunk a kérdéshez. De most már végre optimistán nézünk előre.

Kowa, köztudott, hogy keleti filozófiával is foglalkozik. Ez segített-e bármiben?

Kowa: Mindenképpen, sőt ez az időszak abban is jót tett nekem, hogy a jógával egy kicsit komolyabban tudtam foglalkozni. Még 10-11 évvel ezelőtt elvégeztem kettő jógaoktatói tanfolyamot. Igazából nem nagyon volt ezzel célom, csak a mélyére akartam látni magának a jóga gyakorlatának. Aztán most, ebben a pandémiás időszakban úgy döntöttem, kicsit foglalkozom vele úgy is, hogy közvetítem az emberek felé. Így született meg egy online jógaoldalnak az ötlete. Én kifejezetten hálás voltam, hogy ez létrejött.

A rajongóik mit szóltak hozzá, hogy jógát oktat? Mennyire népszerű az oldal?

Mindenképpen népszerű, de ez a zenétől azért mégiscsak elválik. A közönségünk köreiből minimálisan vannak, akik szerintem érdeklődnek eziránt, de egyébként ahhoz képest, hogy hogyan működnek az ilyen jógaoldalak, illetve -stúdiók, ez egy nagyon jól működő dolog. Az megint más kérdés, hogy hosszú távon hogyan tudom ezt majd összeilleszteni magával a fő elfoglaltságommal, a zenével, mert azért ez felelősség is. Ha viszel egy csoportot, nagy felelősséged van rajta. Hogy milyen mélyen fogok ebbe hosszú távon belemenni, az még a jövő kérdése.

Tehát akik az oldal iránt érdeklődnek, nem feltétlenül azonosak a zenekar rajongóival.

Sokan vannak, akik közülük jöttek, de olyanok is, akik azt sem tudják, mi az a Kowalsky meg a Vega, mégis rátaláltak erre a jógaoldalra. Ez érdekes. Gondolom, ez is szájról szájra terjed.

Ha bármire is megtanította a zenekart az elmúlt másfél év, akkor az mi lenne?

Kowa: A türelem. De arra bőséggel.

Jimmy: Szerintem jobban meg tudjuk majd élni azt, ami velünk történik. Azt gondolom, nekünk a pandémia előtti időszak sem azt jelentette, hogy nem voltunk hálásak, de már annyira természetes volt, hogy megyünk minden évben turnézni, amit egyébként imádunk csinálni. Most sokkal nagyobb súlya lesz minden egyes koncertnek. Nem lehet tudni, hogy meddig mehetünk, már egy videóklip-forgatásért is hálásabbak vagyunk. Én személy szerint úgy érzem, bár azt hiszem, ezt Kowa nevében is mondhatom, hogy nem csak a zenélés az, ami összeköt minket. Hiányzott a stáb, az a 23 ember, akivel együtt járjuk az országot, az ottalvós koncertek, minden. A kapcsolatok sokkal jobban felerősödtek. Szerintem a személyek hiánya mindenkiben ott volt, amikor otthon magában morfondírozott, hogy mikor indulunk újra. Ennek egy része a zenélés, ami nagyon fontos. Nem is gondoltam, hogy a stábtagok emberileg ennyire hiányozni fognak. Nálam ez felerősödött.

Most még mindenkiben nagy a kérdőjel, hogy vajon mernek-e jönni az emberek a koncertekre. A Kowalsky meg a Vega viszont így is megtöltötte a Budapest Parkot, ami azt jelenti, hogy a rajongóik megmaradtak. Mit gondolnak, ez minek köszönhető? 

Kowa: Erre nem tudok igazán választ adni. Azóta már volt jó pár másik koncert is, és tényleg rendkívül hálás az ember a fergeteges hangulatú bulikért, illetve hogy eljönnek az emberek. Bennünk is nagy kérdőjelek voltak, hogy hogyan lesz ez majd. Most gyakorlatilag elengedték, és szabad utat kapott ugye a könnyűzene, de csak az mehet, aki oltva van, és ahogy halljuk, azért nagyon sokan nincsenek. Ennek ellenére érdekes, mintha mégsem annyira látszana ez a mi koncertjeinken például. Egyelőre csak pislogunk, és hálásak vagyunk a körülményeinkért és a lehetőségeinkért, de ne kérdezd az okát, mert egyelőre még nem tudjuk. Még azt sem tudhatjuk, mert ugye már ilyesmiről is hallhattunk, hogy vajon a következő évtized hasonló körülmények között zajlik-e majd, mert jóslásként kaptuk, hogy a járványok meg a migráció évtizede jön. Szóval egyelőre még tényleg csak óvatosan szemléli az ember a lehetőségeit is.

Jimmy: Én azt gondolom, hogy energikusabbak lettek a koncertek, és nem feltétlen csak a miénk, illetve az emberek is sokkal hálásabbak, hogy egyáltalán koncertre tudnak menni. Jobban egymásra talált a zenész és a közönség, sokkal intenzívebb a kémia meg az energia a színpad és a közönség között. Azt gondolom, ennyiben biztos, hogy van változás. Többször is beszéltünk arról, milyen furcsa lesz megint színpadon állni. Tavaly összesen négy vagy öt koncertünk volt, és abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az arénás bulit még meg tudtuk tartani, de azért kizökken az ember egy idő után. Ha két hónapon belül csak egy vagy két koncerted van, a színpadon sem találod magad.

Tettek valami pluszt azért, hogy a koncertmentes időszakban is megtartsák a közönségüket?

Kowa: Ez egyértelmű. Folyamatos napi kapcsolatban vagyunk. Egyébként függetlenül a járványtól meg a pandémiás helyzettől, amióta létezik a zenekar, azóta gyakorlatilag ez így működik. Én magam tartom a Facebook-oldalon a közönséggel a kapcsolatot.

A Campus után mire készül a zenekar?

Jimmy: Nagyon szeretnénk, ha tudnánk előre tervezni, de most azért nyilván várni kell, mi lesz itt ősszel. Azt már beszéltük, hogy szeretnénk visszatérni Debrecenbe és az itteni legnagyobb zárt helyen egy koncertet csinálni, mert úgy gondoljuk, hogy már aktuális lenne egy Főnix Csarnok. De egyelőre most annak örülünk, hogy itt lehetünk, és megpróbáljuk a nyárból kihozni a maximumot.

(Borítókép: Kowalsky / Balázs Gyula. Fotó: Vajda István)