Őszinte interjút adott Rubint Réka, Schobert Norbert felesége a 168 Órának. Beszélt arról, hogy tsz-elnök édesapja munkamániáját a családtagokra, így bátyjára és rá is kiterjesztette. A családi háztájiban a jószágok napi szintű ellátása mellett leszedték a paprikát, paradicsomot, trágyáztak, soroztak. Kőkeményen dolgoztak az évszaknak megfelelő, éppen aktuális mezőgazdasági munkálatokat végezve.
A tsz bogáncsi üdülőjében az egyhetes turnusból gyakran csak két napot használtak ki, mert a Wartburgba visszaülve hajtottak haza szüretelni. Ő maga 35 éves volt, amikor először járt a Balatonon.
Az interjúban a fitneszedző arról is beszél, hogy színkitűnő volt a testnevelés kivételével. Középiskolai tornatanárnője egyenesen genetikai selejtnek minősítette. Maga Réka sem tagadja, hogy szörnyű antitalentum volt a sporthoz. Nem tudott száz métert lefutni, egy szabályos fekvőtámaszt elvégezni, orra bukott guggoláskor. Ám kőkemény munkával összekapta magát:
Nekem mindig, minden esetben a sportcipőm nyújtotta a legnagyobb segítséget, ezért mondom mindig azt, hogy a sportcipődben benne van minden, amire a lelkednek szüksége van. Ne csak a kerek fenékért és a laposabb hasért sportolj, azt találd meg, hogy lelkileg milyen sokat ad. Ez a legegészségesebb drog, amit az ember magához vehet.
Közvetlenségét az alábbiakkal indokolja:
Nyílt ember vagyok, ennyi az egész. Nem is tudom megérteni a támadásokat, értetlenül állok előttük. Amikor 19 évesen megérkeztem Budapestre egy térképpel a kezemben és egy hátizsákkal a hátamon, és elfoglaltam a kollégiumi szobámat, fogalmam sem volt, hogyan szokás itt közlekedni. Felültem a metróra, mindenkivel beszélgettem, az emberek meg azt hitték, bolond vagyok. A mai napig ilyen vagyok, mert amit gyerekkorodban magadba szívsz, azt nem tudod kitörölni. Vidéken a folyamatos vendégjárás és interakciók közepette nőttem fel.
Kitér az édesanyja halálára is, aki a karjai között halt meg egy családi vacsora után. A garázsuk előtt lett rosszul, haláltusáját az unokái is végignézték.
Amikor megtaláltam a garázsban, eszméletlenül feküdt. Felültettük, magához tért, ekkor megfogta a kezem, és annyit mondott: „Nyugodj meg, minden rendben van, most már mehetünk.” Ez volt az utolsó mondata. Nyilván sosem fogom megtudni, hogy kihez szólt. Felállítottuk Norbival, a fiam kinyitotta a kocsiajtót, abban a pillanatban viszont kicsúszott a kezünkből, és meghalt. Szó szerint a kezemben tartottam a halála pillanatában, szépen lassan leengedtem a földre, átöleltem, és elbúcsúztam tőle. Tulajdonképpen én segítettem át azt az embert, aki a világra hozott.
A Rubint–Schobert házaspárt kőkeményen zaklatják. Arra, hogy lekurvázzák, már szinte fel sem kapja a fejét. Magyarországon az egyik leghosszabb ideje aktív gyűlölködő Facebook-csoport keseríti meg életüket.
Két embernek van ilyen Magyarországon: Orbán Viktornak és nekünk. Már majdnem tíz éve létezik ez a csoport. Mostanra a Nemzeti Nyomozóiroda is foglalkozik a dologgal, ugyanis a Facebook még mindig nem tiltotta ezt a csoportot, pedig messze kimeríti a Facebook szabályzatát.
Egyszer kiderítették, pontosan hol laknak Szentendrén.
Kipakolták a kukájukat, majd lefotózták és részletesen elemezték a tartalmát.
Azóta már lakhelyet változtattak.
Például előfordult, hogy terhesen átkeltem egy zebrán, a kezemben a lányomat fogtam. Az úton pont a gyűlölködő csoport egyik tagja engedett át, lefotózott, a poszthoz pedig az alábbi szöveget írta: „Percekig gondolkodtam, hogy a gázra vagy a fékre lépjek.” Alatta mentek a gyűlölködő kommentek ezerrel. Sokan azt kívánták, bár elütött volna. Mások lekurváztak. Volt olyan is, hogy eljöttek egy telt házas fellépésemre, lefotóztak, a poszt szövege pedig a következőképpen szólt: „Hoztam egy kis savat, csak azért nem öntöttem Réka szemébe, mert ott köröztek a biztonságiak.” Ez a megnyilvánulás tisztán tükrözi ennek a csoportnak az elmeállapotát és a lelki világát.
– mesélte.