Idén 20 éve mutatták be minden idők egyik legsikeresebb animációs filmjét, a Chihiro Szellemországban című japán animét. Mijazaki Hajao filmje nemcsak a legjobb animációs Oscart, de az Arany Medve díjat és a Japán Filmfesztivál legjobb filmnek járó díját is elnyerte. A kultikus anime tiszteletére mi is visszatértünk Szellemországba, hogy megfejtsük a titkait.
Králl Bernarda írása
(Cikkünkben a japán személyneveket és kifejezéseket a magyar kiejtéshez legközelebb álló átírási rendszer szabályai szerint közöljük, a film címének esetében viszont megtartottuk a nemzetközi átírás szerinti „Chihiro” változatot.)
Mi az, hogy „kultikus”? A definíció szerint „áhítatos tisztelettel övezett, bálványozott személy, mű, jelenség”; ez az, aminek minden szempontból tökéletesen megfelel a Chihiro. Két évtizeddel a megjelenése után még mindig több ezres követőtábora van az Instagramon (ahol Chihiro-körmök/tetoválások/sütemények képeivel találkozhatunk), klubjai léteznek világszerte, és hihetetlen tisztelet övezi nemcsak az animerajongók körében, hanem a filmkedvelők szélesebb táborában is.
2001 óta népszerűsége nemhogy csökkent, de nőtt és nő is meredeken, minden újabb generáció felfedezi magának – és nem feltétlenül csak a gyerekekről beszélünk. A film komoly üzenete, szimbolikája és mögöttes tartalma minden korosztály számára vonzó, ezért is történhetett, hogy sikerült letaszítania a több évtizede regnáló Titanicot a japán mozik trónjáról. És hiába az erős kulturális beágyazódás, egy pillanat alatt meghódította Amerikát is, majd nem sokkal később az egész világot is. De ha láttuk a filmet, egy csepp kétségünk sincs, hogy mégis miért történhetett meg: nagyszerű mese, kiváló animációs technika és a japán kultúra magával ragadó egzotikuma.
Csihiro szüleivel új városba költözik, de az odafelé tartó úton eltévednek, és egy furcsa, elhagyatott szellemvárosba érnek. Csihiro szülei izgatottan fedezik fel a helyet, a kislány pedig hiába nyafog, hogy induljanak tovább, anya és apa kalandvágyók és éhesek is, úgyhogy letáboroznak az elhagyatott város különös kisvendéglőjében. Mikor Csihiro rádöbben arra, hogy egy szellemváros foglyai lettek, a szülei már disznókká változtak, és neki kell megmentenie őket. Kalandjai során számos meglepő útitárs kíséri, mint például Haku, a varázslótanonc, vagy a barátokra és otthonra vágyó arctalan szellem.
Csihiro komoly jellemfejlődésen megy keresztül,
hiszen a film elején csak sír és elégedetlenkedik, még magán sem tud segíteni, de a történet végére szorgalmas, bátor és szeretetteli lány lesz, aki nemcsak a szülein segít, hanem Hakun is. Az egész történet Csihiro felnőtté válása, ahogy kemény próbákat áll ki (megment egy Vízistent, szembeszáll az arctalan szellemmel, visszaviszi az ellopott pecsétet), új dolgokat tanul, jó tanácsokat kap, amelyeket ügyesen hasznosít. Az apró tettek véghezvitelével a hisztis kiskamaszból barátságos, önfeláldozó lány lesz, aki mindenkiben meglátja a jót. Tehát nem csupán egy mesefilmet látunk, sőt inkább nem is mesefilmet látunk, hanem egy komoly belső érési folyamatot, amelyet átjár a japán mitológia varázsa. A cselekmény mindvégig fordulatos, intelligens és nagyon emberi. A szereplők igazi karakterek, és ami szimpatikus ritkaság: nincs igazán gonosz vagy ellenséges karakter. Jubaba, a főgonosz csupán egy aggódó szülő, ahogy a félelmetes szellem is csak barátokat keres.
Mijazaki szinte minden filmjére jellemző, akár gyerekeknek, akár felnőtteknek szóló, hogy fontos, aktuális üzeneteket rejt a csodálatos látvány mögé. A Chihiro sem kivétel, a környezetszennyezés kritikája nem éppen bújtatva jelenik meg a kimosdatott Vízisten jelenetében – a mocsárból biciklik és mindenféle emberi szemetek kerülnek elő, így válhat lápi lényből újra tiszta Vízistenné Csihiro segítségével.
A falánkság, a modern világ nagy mételye a disznókká változó szülőkön keresztül jelenik meg, a kapzsiság, ami a másik rémes emberi bűn, az aranyra éhező fürdőházi dolgozók végzete lesz. Általánosságban pedig az egész film a felnőttek világának kritikája: a kíváncsiskodó, betolakodó szülők, akik felelőtlen viselkedésükkel elindítják az események láncolatát, és a gyerekére rátelepedő Jubaba a rossz szülői minták és viselkedések példái. Jubaba szinte hét lakat alatt őrzi óriás gyermekét, nehogy azt valami baj érje; ez a súlyos károkat okozó, kényeztető és túlféltő szülői magatartás jellemezte talán Csihiro szüleit is, erre enged következtetni, hogy a már nem kislány Csihiro a film elején mennyire tehetetlen, sírós kisgyerek képét mutatja.
A mesékben gyakran megjelenik a nevek ereje, ami a keleti kultúrában is létező jelenség: a keresztnevek gyakran önmagukon túlmutatnak, valamint mögöttes tartalmat is hordoznak. A fürdőház szolgáit Jubaba megfosztja nevüktől, így nem uralják sorsukat, és nem tudnak kiszabadulni a rabságból sem. Akitől elveszik a nevét, nem talál haza – mondja a film elején Haku. Ezért változtatja meg Jubaba Csihiro nevét, és a boszorkány szolgálatában Szennek (千) nevezik, ami japánul ezret jelent, valamint Csihiro neve első kandzsijának (千尋) kínai olvasatából ered. Az „ezer” is beszédes tartalom, a szolgák – amivé Csihiro is válik – csak arctalan számok, nem emberek, nem kell, hogy személyiségük legyen, elég, ha dolgoznak. A Szen egyébként már az anime eredeti címében is megjelenik: Szen to Csihiro no Kamikakusi (千と千尋の神隠し), magyarul Szen és Csihiro titokzatos eltűnése.
A kamikakusi kifejezés a japán folklórban gyakran megjelenő, titokzatos eltűnésekre, néha gyilkosságokra utal, amelyeket feldühödött kamik, avagy istenek követnek el.
Csihiro a névváltoztatásával együtt új karaktert is kap, ami hozzájárul ahhoz, hogy nyűgös kamaszból gondoskodó, felelősségteljes ember váljon. A nevek és az azokat leíró karakterek tehát meghatározó fontosságúak a filmben, ahogy a japán hagyományban is. A beszélő nevekre jó példák: a Bó például kisfiút vagy valakinek a fiát jelenti, Haku jelentése fehér, Jubaba nagyfejű ikertestvére, a kapzsi Zeniba, a pénz boszorkánya, a „zeni” pénzérmét jelent.
A sokszínű történethez sokszínű animáció dukál, és ha valaki profi ebben, az Mijazaki Hajao és a Studio Ghibli. A Chihirónak elképesztő a látványvilága, akár a karaktereket nézzük, akár a tájakat. A különböző istenek és szellemek a hagyományos japán stílus és a dinamikus, élénk animáció egyvelege. A helyszínek különlegesek és/vagy szuperrealisztikusak (például a Fürdőház virágoskertje az aprólékosan kidolgozott hortenziákkal), vagy hiperszürreálisak (ha emlékszünk a víztükör alatt futó vonatra). Ilyen fokú kidolgozottságot, a valós és az irreális ilyen harmóniáját nem sok Disney- vagy Pixar-rajzfilmben láthatunk.
Elsőre jelentéktelennek tűnő részletek teszik teljessé a film képét, az árnyékok, a gyűrődések a ruhákon, Csihiro tépőzáras cipője. Mindezek szervesen illeszkednek az álomszerű fürdőház rajzaiba vagy Jubaba gyerekének szobájába. Gyönyörű színek, merész figurák teszik teljessé a képet, olyannyira, hogy ha hang nélkül nézzük a filmet, akkor is élvezhetjük a pazar látványvilágot.
Amikor Csihiro átkerül a szellemvilágba, ennie kell egy kis bogyót (amit Haku ad neki), hogy el ne tűnjön, és segíteni tudjon szülein. Nem kell sokáig gondolkodnunk, hogy eszünkbe jusson a kézenfekvő párhuzam: Aliz Csodaországban. Ráadásul Alizhoz hasonlóan Csihirónak is van egy vezetője, Haku, aki a fehér nyúlhoz hasonlóan szeszélyes. Csihiro kétségbe is esik, amikor először tapasztalja Haku viselkedésének megváltozását. Csihiro és Aliz is csak magára számíthat, a furcsa világból jövő segítők nem teljesen megbízhatóak. További párhuzam még Lewis Carroll történetével, hogy a japán kislány is egyik percről a másikra, hirtelen kerül az emberek világából egy csodálatos világba; maszkos kísértők, természeti képződmények szellemei, beszélő állatok lakják Szellemországot.
Mijazaki Hajao 1941-ben született Tokióban. Közgazdaságtudományi diplomát szerzett, mégis animátorként kezdett el dolgozni 1963-ban a Toei Doga Stúdióban. Már a kezdetektől magára vonta a figyelmet hihetetlen rajzkészségével és különleges filmötleteivel. Első nagyjátékfilmje az általa rajzolt és írt, Nauszika – A szél harcosai (1984) volt.
A film sikerén felbuzdulva Mijazaki 1985-ben Takahata Iszao rendezővel és Szuzuki Tosio producerrel megalapította a Studio Ghiblit. Mijazaki tehetségét mutatja, hogy az írástól a forgatókönyv megrajzolásán át a kész képek javításáig mindenben részt vesz. Filmjei a 2D-s, rajzolt animáció kiemelkedő példái, melyekben csak akkor használnak számítógépes grafikát, ha az jól illeszkedik a képi világba. Mijazaki 2013-ban, A szél támad című (eddigi) utolsó filmjének bemutatása után jelentette be, hogy visszavonul és boldog nyugdíjas éveit éli inkább, de a nyughatatlan mester nem sokáig tudott a fotelben ülni. Állítólag most is rendez.
A keleti és nyugati kultúra keveredése, illetve hatásai Mijazaki sok művében megtalálható. Már a rajzok stílusa is, a nagy szemű, nem ázsiai külsejű szereplők is amerikai hatásokat mutatnak, Betty Boopra és más, klasszikus Disney-karakterekre (Bambi, Mickey Mouse) emlékeztetnek. A természethez való viszonyulásban is megjelenik a keleti és nyugati gondolkozás kettőssége: a nyugat agresszíven leigázza a természetet – ahogy Csihiro apja autójukkal végigszáguld a békés erdőn, amelyben elhagyatott kőistenek hevernek –, szemben áll a keleti kultúra természetet védő, tisztelő attitűdjével – ahogy a fürdőházban tisztogatják a Vízistent.
A film tipikus keleti motívumai közé tartozik a Fürdőház, a sintó istenségek (kamik, vagyis szellemek) és a jókai nevű természetfölötti lények.
A nyugati motívumok közé tartoznak a felgyorsult fogyasztásra és ennek környezeti hatásaira tett utalások. Csihiro nyugati ruhákban jelenik meg a film elején (nagy póló, rövidnadrág, sportcipő), Audi röpíti őt és szintén modern ruhás szüleit, hogy átlépjenek a hagyományos japán világba, ahol nemcsak új nevet kap, hanem tradicionális ruhát is, egy „szuikant” kell viselnie. A hagyományos japán értékeket Csihiro régi életében elnyomja a nyugati hatás (gondoljunk csak az elhagyatott istenekre az erdőben), de a film végén egyensúlyba kerül a kettő, amikor Csihiro már tornacipőben megtartja a Zenibatól kapott hajpántját.
A Nyugat bírálatán kívül a mitológiája is megjelenik: Jubaba boszorkányról a görög mondavilág legnagyobb varázslónőjére, Kirkére asszociálhatunk, mert a japán banya görög rokonához hasonlóan disznóvá változtatja a neki nem tetsző embereket. A disznó ráadásul nem is egy tipikus japán állat. Jubaba karakterét, az alakváltó boszorkányt szinte minden nép folklórjában megtalálhatjuk, madárrá váló boszorkákban pedig a magyar népmesék sem szűkölködnek. Az ő termét is három fej őrzi, ami elég direkt utalás ismét a görög háromfejű kutyára, Kerberoszra. Az élők és a szellemek birodalmát ráadásul egy folyó választja el, erről pedig szintén a görög mitológia folyója, a Sztüx, a határfolyó juthat eszünkbe.
A ma már klasszikusnak számító film egyik különlegessége, hogy nem írtak hozzá forgatókönyvet. Mijazaki sosem ír szkripteket a filmjeihez, és állítása szerint, amikor elkezdték a Csihiro forgatását, még elképzelése sem volt, hogy fog végződni. A főhős karakterét egy barátja lányáról mintázta, aki mindenféle különleges képességektől mentes, átlagos kiskamasz. Csihiro tehát olyan tizenéves lett, amilyenekkel mi is találkozhatunk nap mint nap: nem fogad szót, nyűgös, elégedetlen. Mondhatni idegesítő, de a filmet ezért is tekinthetjük az ő jellemfejlődés-történetének. Mijazaki történetei akkor kezdenek saját útjukon járni, amikor elkészül a storyboard, a gyártás elindul, de a cselekmény még formálódik.
Ez történt a Chihiro estében is: a film saját magát alakította, a rendező pedig elmondása szerint csak követte a folyamatot.
A Chihiróban Mijazaki nevéhez fűződik az írás, a rendezés és a rajz is. Megfestette a filmet, de ez a kétkezi munka nem csak a Chihiro esetében jellemző a művészre; saját szabálya szerint a filmjeiben nem lehet 10 százaléknál több számítógépes animáció.
A Chichiro Szellemországbant Japánon kívül először a Pixar Studióban vetítették le, ahol kidolgozták az angol szinkront és a hangeffekteket. A Pixar vezetője meggyőzte a Disney-t, hogy vegye meg a film forgalmazásának jogait, majd producerként dolgozott tovább a film amerikai változatának munkálataiban. A Chihirót jegyző japán Studio Ghibli mindig is keresett és felkapott animációs filmgyár volt. A stúdiót az 1984-es Nauszika – A szél harcosai sikerének hatására alapították, melyet Mijazaki rendezett. A Ghibli legtöbb művét a Toho forgalmazza Japánban, a nemzetközi forgalmazói jogot a The Walt Disney Company birtokolja.
A stúdió ismert szigorú, vágást tiltó politikájáról, amely a filmjeinek külföldi forgalmazására vonatkozik.
Előzménye az volt, hogy a Nauszikának egy erősen megvágott változatát, a Warriors of the Windet adták ki az Egyesült Államokban. A „ne vágj” elv újra előtérbe került, amikor a Miramax néhai társelnöke, Harvey Weinstein azt tanácsolta, hogy meg kellene vágni A vadon hercegnőjét, hogy piacképesebb legyen. 2014. augusztus 3-án bejelentették, a Studio Ghibli egy „rövid szünetet” tart, hogy újraértékeljen és szerkezetátalakításba fogjon a Mijazaki visszavonulása nyomán kialakult helyzet miatt.
2003-ig a film több mint 30 díjat nyert világszerte, ugyanebben az évben pedig Mijazaki kapta a Legjobb animációs film Oscarját, de az alkotó az Egyesült Államok Irak-politikája elleni tiltakozásul nem vette át a díjat.
A filmben látható kis utcákon ma is végigmehetünk, ha elutazunk a tajvani Jiufen városkába, ami számos részletében emlékeztet a nyüzsgő szellemvárosra. Ráadásul a kisváros egyik legnépszerűbb teaháza adta a mintát a film fürdőházához is.
Mi lehetett az animációs film óriási sikerének titka? Egyrészt a már említett csodálatos látványvilág, az aprólékos kidolgozottság az akár jelentéktelennek tűnő részletek esetében is, a rajz hihetetlen minősége, valamint az ebből fakadó eredetiség. A történet sem mellékes persze, az üzenet populáris és egyetemes: változz, fejlődj, hogy hasznos légy és jól érezd magad. Japánban ráadásul ez az élet rendje: a gondtalan gyerekkort hirtelen váltással követi a küzdelmes felnőttkor, amibe gyorsan be kell tudni kapcsolódni.
Ez mindenki számára érthető, átélhető, ráadásul a történet nem tartalmaz sok erőszakot, durvaságot sem.
A japánok számára garantálta a sikert az ismerős, hagyományaikból táplálkozó mesevilág, a külföld számára pedig épp az egzotikus, különlegesen színes történet hozta el az áttörést. Ando Maszasi felelt a karakterekért, a dizájnja mára már etalonnak számít. Az animátorok gyönyörű látványvilága mellett a zene is nagyon fontos, Hiszaisi Dzsó felelt érte. A látvány, a zene és a kidolgozottság mit sem érne persze, ha a történet nem lenne olyan magával ragadó. A Chihiro Szellemországban felülmúlta a Pixar, a Disney és a Dreamworks meséit, így lett klasszikus és mostanáig töretlen népszerűségnek örvendő darab.
Mivel a film 2001-től 2020-ig Japánban a legnézettebb mozifilm volt, most színdarabot készítenek belőle. A premier 2022 februárjában lesz Tokióban, utána turnéra indul a nagyobb japán városokba, Oszakába, Fukuokába, Szapporóba és Nagojába. A főszerepet két színésznő játssza majd felváltva: Hasimoto Kanna, aki most debütál színpadon és Kamisiraisi Monoe, akinek a hangját az animerajongók már ismerhetik a Your Name című, 2016-os filmből. John Caird brit színpadi rendező, a Royal Shakespeare Company társigazgatója és a Brit Királyi Nemzeti Színház igazgatója irányítja a színpadi feldolgozást, aki izgatottan nyilatkozta, kiváltságosnak érzi magát, hogy a mozi egyik zsenijének és az anime legnagyobb alakjának, Mijazakinak a művéből készíthet darabot.
(Borítókép: Jelenet a Chihiro Szellemországban című japán animéből. Fotó: IMDb)