A berlini Love Parade mintájára Magyarországon először 2000-ben rendezték meg a Budapest Parádét, amely hat éven keresztül az egyik legfontosabb zenés, kulturális eseménynek számított a fővárosban. A rendezvény során közel ötven, különféle díszbe öltöztetett kamion vonult végig az Andrássy úton, a járműveken DJ-k játszottak, miközben a mellettük haladó tömeg táncolva kísérte a sort egészen a Hősök teréig. Lemezlovasok, klubok, rendezvények, rádiók, tévék és magazinok is indítottak a parádén kamiont – az Indexnek is volt sajátja. A vonulás után este 10-ig a Hősök terén folytatódott a buli, majd kezdetét vette a több helyszínen zajló Parádé Bónusz névre keresztelt afterparty, ahol többnyire külföldi DJ-k szórakoztatták reggelig a közönséget.

Annak ellenére, hogy volt olyan év, amikor ötszázezres tömeget mozgatott meg, 2007-ben már kamionos vonulás nélkül múlt el a nyár, és azóta sincs hír arról, hogy bármiféle kezdeményezés indult volna a Budapest Parádé felélesztésére. 2019-ben viszont tartottak egy eseményt a Budapest Parkban, ahol a parádéhoz köthető előadókkal karöltve idézték meg az akkori feelinget, ez a visszaemlékező parti pedig idén újra visszatér, a magyarok mellett külföldi lemezlovasokat felsorakoztatva. A parkos esemény, illetve a kétezres évek elején rendszeresen megvalósuló felvonulás kapcsán a Budapest Parádé himnuszait Brunner Zsolttal közösen jegyző Náksi Attilát faggattuk, aki persze ott lesz majd a Parádé Remember fellépői közt is augusztus 28-án.

Minden Budapest Parádén részt vett. Annak idején kinek az ötlete volt, hogy legyen egy ilyen rendezvény a fővárosban?

A kilencvenes évektől kezdve nagyon sokan jártak ki a berlini Love Parade-ra, illetve a zürichi Street Parade-ra is, és erről azok a szervezőcsapatok is tudtak, akik meghatározók voltak akkoriban Magyarországon, mint például a Sziget. Lobenwein Norbiék ötlete volt, hogy kellene egy budapesti parádé is, amely a berlinivel és a zürichivel ellentétben nem teljesen az elektronikus zenéről szól – persze az is fontos benne, de emellett más típusú művészeti produkciók is megjelennek. Gondolom, ezt így picit könnyebb volt a városvezetés és a szponzorok torkán lenyomni, persze azért így is az elektronikus zene volt a meghatározója a felvonulásnak. Nem kis munka volt összerakni, mert a technikai háttér sem volt adott Magyarországon – azokat az aggregátorokat például, amelyekkel működtették a kamionokat, Ausztriából vagy Németországból bérelték. Voltak érdekességei a budapesti parádénak, a legviccesebb az volt, hogy miután a villamosforgalmat nem lehetett fölfüggeszteni, amikor mentek a kamionok, BKV-s darukkal arrébb tették a felső vezetéket, majd átengedtek két villamost, és visszarakták. De így volt igazán szép.

Honnan indultak a kamionok?

Többféle indulási parkoló volt, az első évben talán a Duna-partról, valahol a Dandár utca környékéről startoltak, feljöttek a Lánchídnál, így jutottak el az Andrássy út elejére. Később már a Felvonulási téren volt a parkoló, illetve sok kamiont ott is szereltek össze. Körbementek, majd elértek az Andrássy út és a Bajcsy-Zsillinszky sarkára, aztán onnan indult a felvonulás. A vége mindig a Hősök tere, illetve a Felvonulási tér volt, ezt követően aki tudott, ment a Bónusz afterra a Syma Arenába.

Hány kamion vonult egy ilyen eseményen?

Egyik alkalommal 44 kamion biztosan volt, mert úgy szerepelt az egyik promóban. Általában azért e körül voltak – klubok, fesztiválok, zenei stílusok és természetesen különböző rádióállomások, tévék, de volt, hogy a főszponzor is indított kamiont. Ez egy nagyon sokféle világból összetevődő dolog volt, zeneileg is persze, és pont az adta a szépségét a budapesti parádénak, hogy nem egy az egyben utánzat volt, hanem tényleg behúzta a kulturális szcéna különböző részeit.

Miért volt fontos, hogy valaki megjelenjen a parádén egy kamionnal?

Mert rettenetesen nagy érdeklődés vette körül az eseményt. Médiaérdeklődés is persze, de nagyon nagy számú volt a közönség. Ne feledjük, abban az időben a Sziget Fesztiválon kívül még nem voltak naponta fesztiválok Magyarország minden részén. Főleg nem zenei nagy rendezvények.... Augusztus végén, az utolsó szombaton, aki tehette Magyarországon, megindult és feljött Budapestre, és végigsétált, -táncolt vagy -bulizott az Andrássyn meg a Hősök terén. Boldogan, mosolyogva, vidáman. Itt nem volt semmi olyan dolog, ami negatív lett volna. Persze aztán egyre nagyobb lett a parádé, és megérkeztek az árusok, a belső kerületek lakói, akik ott próbáltak pénzt keresni, de egy nagy rendezvénynél ez nem meglepő. Alapjában véve viszont az összetartozásról és a boldogságról szóló sztori volt, és hihetetlen flashnek számított, hogy végigmehettél zenére táncolva Budapest fő ütőerén. Az időjárással nagy szerencsénk volt, talán csak egy alkalommal esett kicsit, egyébként mindig napsütésben zajlott a vonulás.

Milyen kamionokon játszott?

Elég sokfélén. Volt egyszer saját kamionunk is, az utolsó évben a DanceMania, ahol külföldi DJ-k és dancemaniás artistok játszottak. Voltam a Juventus, a Roxy, a Viva, a Bank vagy az E-Klub kamionján, illetve olyan is volt, hogy egy klub járművén mi nyitottuk a rendezvényt. Előfordult, hogy egy felvonuláson több kamionon is játszottam, hiszen a himnuszok miatt azért elég sok helyre hívtak minket, és az épp aktuális rádiók járművén, ahol akkor dolgoztunk, mindig felléptünk. A Viva TV kamionja állandó volt, ott minden alkalommal zenéltünk.

Minden évben írtak himnuszt?

A legelső évben még nem volt himnusza a parádénak, csak egy válogatáslemez, de azon is volt egy dalunk, a következő évtől viszont gyakorlatilag végig, minden évben íródott egy. Tulajdonképpen kettő vagy három olyan himnusz maradt fenn, amire a mai napig mindenki emlékszik, a Csak 1 nap van, ami kultikus dal lett, illetve az első himnusz, a Nézz az ég felé, amiről a mai napig mindenki tudja, mihez köthető.

Soha semmilyen rossz tapasztalata nem volt a rendezvényen?

Igazából nem. Az volt a szerencse, hogy abban az időben valahogy kicsit jobb szelek fújtak, akkoriban bulizni mentek az emberek, nem balhézni, így nem voltak különösebb problémák. Erre mindenki nagyon sokat készült, a kamionokat indítók, a szervezők, a Sziget rengeteget dolgozott rajta, és az afteren is nagyon színvonalasak voltak a partik. Inkább mindig egy pici űr maradt mindenkiben, amikor vége lett, az elmúlt hetek munkái után otthon ültünk és bámultunk magunk elé, hogy akkor most mi legyen a következő nagy esemény. De hát ez természetes minden nagyobb rendezvénynél. Ezt a fesztiválszervezők tudják a legjobban.

Támadások nem érték a rendezvényt? Mondjuk a lakosság részéről?

Nem, na jó, mindig vannak emberek, akik utálják azt, amit mások szeretnek, főleg ha fiatalokról van szó, akik sokan vannak. Nekem inkább az maradt meg, hogy integetettek az ablakokból. Persze biztos voltak, akiknek rossz volt, hogy nem tudtak hazamenni vagy egyébként is volt valami lelki nyomoruk, és ezen töltötték ki. De abban az időben szerencsére még nem volt erős a social media, és nem voltak trollok, akiknek az egyetlen lehetőségük, hogy valamihez hozzászóljanak, hogy a Facebookon írogatnak. Persze egy ponton túl elértük azt a tömeget, amit már nem lehetett tovább vinni, sokan mondják, hogy a végére kicsit felhígult az egész, de mi szerettük.

Hát még, akik feljuthattak egy-egy kamionra!

Igen, az külön dolog volt, mert a Sziget eléggé korlátozta, meg természetesen a kamionok szervezői is próbálták. Bárkit nem engedtek föl. Olyan szabályok is voltak, hogy a közerkölcsöt próbáljuk nem sérteni, bár tudjuk, hogy voltak olyan pillanatok, amikor a lányok ledobták a textilt, ez is hozzátartozott a parádéhoz. Emlékszem a Csak 1 nap van-klipet pont azért tiltotta le a YouTube, mert a mellbimbószkenner talált egy darab mellbimbót a videóban. Ki kellett később kockáznunk, és úgy tudtuk csak visszarakni. Egyébként mi sem vettük észre, mert annyira nem volt feltűnő, de a mellbimbószkenner kiszúrta.

Azért izgalmas dolog volt az Andrássy sarkán várni, hogy fognak kinézni a kamionok.

Igen, mindenki nagyon készült, persze pénz, ötlet meg kreativitás kérdése volt, de hihetetlenül klassz kamionok születtek! Nagyon jó látvány volt, ahogy vonultak a különböző effektekkel, az évek alatt pedig egyre profibbak lettek a díszletek is. Aztán amikor felállt mindenki a Hősök terén, körbe lehetett járni mindegyiket, már amennyire a tömeg engedte, és mindenki elidőzhetett a kedvencénél.

Miért lett vége?

Valószínűleg politikai, városvezetési és finanszírozási kérdések miatt, mert borzasztó sokba került. Százmilliós tételek pörögtek, a mentők, a rendőrök, a közterületesek, a szemétszállítás, a kordonok, a biztonságiak, minden pénzbe került úgy, hogy ezenfelül a kamionokat az adott indító finanszírozta. Gondolom, a területfoglalási díjak is horrorisztikus összeget jelentettek, amit a nagy támogatók nélkül nem is lehetett volna megfinanszírozni. Közülük pedig voltak, akik a végén egyik pillanatról a másikra kiszálltak az egészből. Akkor már valószínűleg a politikai szándék is megváltozott, közeledtek a választások, az ominózus éjszakai balhék Budapest utcáin, és lehet, hogy már nem akarta senki kockáztatni, hogy ennyi embert összeeresszenek. Biztos, hogy a Szigetnél nem is tudták volna finanszírozni tovább a nagy támogatók nélkül. Tulajdonképpen valahol ebből indult el aztán a Balaton Sound, hogy legyen egy elektronikusabb fesztivál is Magyarországon, és a Sziget akkor már arra összpontosította az erejét és az anyagi lehetőségeit.

A berlini fesztivál sincs már meg.

Nincs. Berlinben már a nyolcvanas évek legvégén elindult a parádé, ami borzasztó nagy, többmilliós felvonulássá nőtte ki magát. Később elköltözött a Ruhr-vidékre, kisebb lett, és ide-oda pakolgatták, majd a rossz útvonalválasztás és biztosítás miatt egyik évben tragédia történt. Beszorultak az emberek egy aluljáró-alagútba, pánik tört ki, és egy csomóan meghaltak. Ott gyakorlatilag vége lett a Love Parade-nak. A Street Parade Svájcban viszont a mai napig működik. Ez egy kisebb léptékű esemény, mi is játszottunk ott egyszer. Csodálatos, ahogy a tóparton mennek a kamionok a világsztárokkal, nagyszerű a feeling ott is, bár hozzáteszem, Budapesten sokkal szebb kamionok voltak. A Covid-helyzet miatt persze most nem, de egyébként 2019-ben a zürichi még létező parádé volt.

Magyarországra egyébként milyen külföldi DJ-k jöttek?

Sokan érkeztek a technoszcénából, többször volt itt Dr. Motte, WestBam mint a Love Parade atyjai, jöttek német dance DJ-k, az underground szcénából is hoztak lemezlovasokat, a Bónuszon pedig mindig nagy sztárok léptek fel. Utóbbin főleg a technovilágból, Mauro Picotto vagy DJ Rush volt több alkalommal is, vagy a német trance-duó, Blank and Jones. Azt tudni kell, hogy ez még bőven négy-öt évvel azelőtt zajlott, hogy a DJ-k gigapopsztárok lettek. A lemezlovasokat akkor az a közönségréteg ismerte százszázalékosan, akiknek a zenéjük  szólt. Nem voltak még David Guetták, nem volt még Avicii, Robin Schulcz vagy Swedish House Maffia, akiket bármelyik pophallgató ismer. Főleg az underground és a dance kapott erős megjelenést a parádén.

Soha nem gondoltak arra, hogy ezt vissza kellene hozni?

De, minden évben, folyamatosan. Amikor vége lett, évekig nagy nyomás volt szerintem a Szigeten is, hozzánk is érkeztek kérések, de ez nem olyan egyszerű. Százmilliókat kell kifizetni úgy, hogy tulajdonképpen a parádénak nincs bevétele. Vagy kifizetik a szponzorok, te pedig a környező rendezvényeidből teszel bele, vagy jótékonykodsz a világgal, és elszórsz (akkori értéken) kétszázmilliót.

A fellépődíjak is sokat elvihettek, úgy értem, a külföldi DJ-k esetén.

Nem volt fellépődíj, a külföldieknek sem. Csak a Bónuszon, de az már ugye belépős rendezvény. Mindenki tudta, hogy ez mekkora feeling, és mindenki akart jönni. A repjegy ki volt fizetve, és a Bónuszon játszók megkapták a gázsit, de a kamionokon zenélni nekik is promóció volt. Egy csomó DJ-t fölraktunk a Viva kamionra, amit a csatorna fölvett, ez azért nem volt rossz deal meg reklám senkinek.

Nincs rá remény, hogy valaha újra  megrendezzék ?

Azt gondolom, nincs. Egy-egy kamion elő szokott fordulni különböző városokban, de magánkezdeményezésből, és nem parádéként. A világ és a zene is megváltozott, az emberek is teljesen máshogy gondolkodnak. Sokan fölteszik a kérdést, ha Pride lehet, Parádé miért nem, egy közönségrétegnek alapjában véve ez egy és ugyanaz, nem is tudja és nem is érti a különbséget, hiszen nem látta sem az eredetit, sem a másikat. Megváltozott a világ, a szórakozási szokások, többszörös generációváltás van mögöttünk, nem nagyon van reális esélye annak, hogy egy ekkora vonulás megvalósuljon, főleg a belvárosban.

Ráadásul Covid idején.

Arról ne is beszéljünk.

A Budapest Parkban viszont lesz egy rendezvény, amellyel a parádét idézik meg.

Bízunk benne, hogy visszajönnek az emlékek. A Budapest Park nagyszerű helyszín arra, hogy jól érezzék magukat az emberek, egy kicsit szabadon, hiszen ugye fölöttünk a csillagos ég. Szereti is a közönség, az elmúlt években a Park Magyarország első számú szórakozóhelye és koncerthelyszíne lett. Bár soha nem fogja visszaadni azt a feelinget, amit a kamionok melletti vonulás közben lehetett érezni a belvárosban, talán az emlékeket sikerül visszahozni a fellépő DJ-kel meg azokkal a zenékkel persze, amelyek a parádén megszólaltak annak idején.

A 2019-es milyen volt?

Az volt az első Parádé Remember, ami szerintem nagyon jól sikerült. Változatos volt a DJ-felhozatal, eljött Marusha, ATB, Mauro Picotto, ott volt Budai és Sterbinszky is, a kisebb színpadokon pedig szintén nagyszerű magyar lemezlovasok zenéltek abból a korszakból, köztük Kühl, Slam Jr, Szeifert, Newl és persze a dance DJ-k, Peat Jr., Szatmári, Erős és Spigiboy és én. Nagyszerű válogatás volt abból az időszakból, talán én egy picit a technót hiányoltam, bár Budai az elején, illetve Newl a legvégén azért hozzátette, amit lehetett. Remélem, most ebben a helyzetben is hasonlóan jól sikerül, bízunk benne, hogy az idő is jó lesz, és élvezni fogják az emberek vonulás és kamionok nélkül is a rendezvényt.

Elképzelhető, hogy ebből is hagyomány lesz, mint annak idején a parádéból?

Nem tudjuk, mit hoz a jövő, de mi nagyon szeretnénk, ha így lenne, hogy augusztus utolsó szombatján jó értelemben véve újra felrobbanna Budapest. Egyelőre viszont azt sem tudjuk, mi lesz ősszel, úgyhogy most annak örülünk, hogy ez a mostani megvalósul, és a nyár utolsó szombatján lehet még egy igazán nagyot bulizni.

(Borítókép: F elvonulók az Andrássy úton a Budapest Parádén 2001. augusztus 25-én . Fotó:  Tóth Gyula / MTI)