Némi késéssel ugyan, de még időben megérkezett a Tankcsapda a Strand Fesztiválra, ahol csütörtök estére várták őket a rajongók. Fellépés előtt a STRAND Kávéházban találkozhatott velük a közönség. Kolléganőnk csaknem egy órán keresztül faggatta a tagokat, és nemcsak az elmúlt másfél évről, amely a rendezvénystop miatt óriási érvágást okozott a zeneiparnak, hanem olyan témákról is, mint mondjuk a banda kulisszatitkait bemutató Tank TV, a motorozás, a rocksztárság – amit nem biztos, hogy bonyodalmak nélkül össze lehet egyeztetni a civil élettel –, de az is kiderült, mi tartja össze a zenekart, illetve hogy Lukács László, Fejes Tamás és Sidlovics Gábor mit üzenne a fiataloknak. 

Kezdjük onnan, hogy Magyarországon rocksztárok nincsenek 

– jelentette ki Fejes Tamás, aki magukat is inkább népszerű előadóként határozná meg. 

Szerintem Magyarországon jelenleg egy sztár van, Majka, akinek olyan szinten ismerik már az arcát mindenhol. De például ha magamat nézem, amikor lemegyek a közértbe, maximum három ember rám néz, hogy ott a hülyegyerek, és kész.

A dobos azt is hozzátette, úgy gondolja, a sztár szót idehaza már nagyon lejáratták, ez az ország, illetve a piac pedig egyébként is nagyon kicsi ahhoz, hogy valakit annak lehessen nevezni. Közülük Lukács László arcát ismerik a legtöbben, egyébként szerinte senkit nem érdekel az ő sztárságuk. Teszik a dolgukat, ebből élnek, aminek örülnek is, úgy gondolja, magyarországi távlatokban a sztárság egyébként is csak ideig-óráig működik, talán a nyolcvanas években Bochkor Gáborékat nevezhette annak.

A beszélgetés nagyon sok témát érintett, szóba került többek közt az is, ami egyébként rendre előjön a Tankcsapdánál: hogy sok más zenekarral ellentétben ők teljesen önjárók, függetlenek a kiadóktól, azaz a saját kezükben tartják az irányítást. Fejes elmondta, bár az elején kockázatosnak tűnt, ez nekik nagyon bejött, fiatalítani is így tudnak a közönségükben.

Mi mertünk és merünk folyamatosan – ahhoz képest, hogy mennyi idősek vagyunk – a fiatalokhoz szólni, nem elfelejtve a régi generációt. De azért azt látni kell, hogy egy ilyen pici piacon a fiatalok irányítják a fesztivált, illetve a turnéra járó közeget. Ha ezekhez az emberekhez nem mersz szólni, mert kritikát kapsz, akkor valószínűleg sajnos úgy fogsz járni, mint a kortársaink: kiöregedik a közönséged, elkezd szűkülni, és egyszerűen nem lesz létjogosultsága a turnézásnak. 

Hogy mi a zenekar üzenete a fiataloknak, arra mindhárman más válasszal álltak elő. Lukács László azt emelte ki, hogy szerinte bárki lehet rocksztár, ha van bátorsága azt csinálni, amit szeret, ami nemcsak a munkája, hanem a hobbija is egyben. 

Lehet valaki kiváló pék, aki kibaszott jó kiflit csinál, olyat, hogy az egész város hozzá jár kifliért, mert ő csinálja a legjobban. Az is rocksztár a maga értelmében. Ha jól csinálja ezt, akkor az élettől kap majd ajándékot.

Sidlovics Gábor azt hangsúlyozta, hogy a Tankcsapda nem megosztani, hanem összehozni szeretné az embereket. Úgy gondolja, manapság nagyon felosztott a társadalom, és az egyre növekvő agresszió is ennek a következménye.

Egy annyira felosztott világban élünk, ahol vannak jobboldalosok, baloldalosok, feketék, fehérek, szivárványosok, nem szivárványosok. Ahogy szétnézel, egyre jobban azt látod, hogy az emberek megfojtják és megölik egymást. Annyi agresszió van a világban ebből kifolyólag, a felosztás következményeképpen, hogy ha valamikor, akkor nekünk most még jobban, még erősebben aktuális az az üzenetünk, hogy a Tankcsapdához jó tartozni, a Tankcsapdához bárki tartozhat.

Fejes Tamás ennek kapcsán kiemelte: szerinte egyáltalán nincs szükség rá, hogy az ember feltétlenül „valamilyenes” legyen. A lényeg, hogy mindenki azt csinálja, amit szeret, és ne hagyja, hogy bármit is rákényszerítsenek.

– mondta, hozzátéve: „Az a probléma a mai társadalomban – és ennyit a politikáról, nem is megyünk bele politikai dologba, mert utána megírják, hogy ide tartozunk vagy oda tartozunk –, hogy egyszerűen rátok kényszerítik, és ránk is, hogy valamilyenes legyél. Ez baromság! Legyél saját magad, érts egyet vagy kurvára ne érts egyet, de nem kell választani.”

A dobos hangsúlyozta: nem kell a másikat utálni azért, mert valamit másképp gondol. Szerinte pont ez az oka ennek a mostani feszült, agresszív ordibálásnak. Ha az emberek mindezt elengednék, rájönnének, hogy egyébként semmi bajuk a világgal.

Nehogy már összejössz egy csajjal, és megkérdezed, hogy baloldali vagy, vagy jobboldali. Ez egy vicckategória! Ez csak rátok van erőltetve.

A beszélgetés végén ismét előjött a sztárság témaköre – egy rajongó azt firtatta, miért gondolja a zenekar, hogy hazánkban nincsenek rocksztárok. 

– jelentette ki Lukács, aki szerint az ország mérete, illetve belterjessége miatt egész egyszerűen nem alakulhat ki sztárkultusz. Úgy gondolja, Magyarországon sosem voltak és nem is lesznek Michael Jacksonok vagy Britney Spearsek, mert egész egyszerűen ez nem lehetséges. Sidlovics Gábor ezzel nem feltétlenül ért egyet, hiszen ha őt valaki sztárnak gondolja, el tudja fogadni, ahogy annak idején ő is sztárként tekintett például Csepregi Évára. Fejes Tamás inkább Lukács felé hajlik, szerinte a sztárságot abban kell mérni, ki mekkora befolyással van a világra. Úgy gondolja, amit Los Angelesben vagy Hollywoodban sztárságnak hívnak, illetve azt, ami ott a sztárvilágban történik, Magyarországon csak majmolják. 

A jelenlévők arra is kíváncsiak voltak, mi tartja össze ennyi idő után a tagokat, amire Fejes Tamásnak egyértelmű válasza volt:

A siker. A közösen megélt sikerek. Ha nem lenne a zenekar sikeres, szerintem már szétment volna. A Tankcsapda név, a P betű, az tart minket össze. Ha nem lenne a zenekar ilyen szinten, átütően sikeres, az emberi kapcsolataink miatt nem lennénk együtt. 

Ehhez egy másik kérdésre válaszolva később még hozzátette: a közönség az, ami feltölti és hajtja őket, ami miatt tovább csinálják az egészet.