Csütörtökön mutatták be a dubaji világkiállítás magyar pavilonjában dolgozó munkatársak formaruháit, amelyeket pályázat útján választott ki a magyar részvételt szervező Expo 2020 Magyarország Nkft. a Magyar Divat & Design Ügynökséggel (MDDÜ) együttműködésben. Az Index kérdésére Lakatos Márk elmondta a véleményét a nyertes öltözékekről.
Mintegy hatvanfős csapat utazik ki szeptember végén a dubaji világkiállításra – mondta Tóth Andrea, a magyar részvételt szervező Expo 2020 Magyarország Nkft. ügyvezetője azon a sajtótájékoztatón, amelyen a Magyarországot képviselő munkatársak formaruháit is bemutatták. Az uniformisok megtervezésére korábban pályázatot hirdettek a Magyar Divat & Design Ügynökséggel (MDDÜ) együttműködésben, szempontként kiemelve, hogy a formaruhák ne csak szépek és különlegesek legyenek, hanem a mindennapi használatban is megállják a helyüket. Mindemellett a magyar megjelenés középpontjába hazánk egyedülálló gyógy- és termálvízkincsének bemutatását kellett állítani.
A pályázat kiírásánál fontos, a formaruhákra vonatkozó feltétel volt, hogy
A beadott pályázatok közül két tervezői munkát választottak ki:
A bemutatott formaruhákat az Index megkeresésére Lakatos Márk véleményezte. A népszerű stylist, aki már maga is részt vett ilyen munkában az olimpiai egyenruhákkal kapcsolatban, egyáltalán nincs maradéktalanul megelégedve az eredménnyel. A konyhai kisegítőknek tervezett formaruhákról az alábbiakat mondta:
Aki a pályázatnak ezt a részét megnyerte, az Elysian tervezője, Bódis Boglárka, aki egyébként a Magyar Divatintézet és a Camera della Moda mentoráltja, szerintem egy fantasztikusan tehetséges szakember, de ő esküvői ruhákra, koktél- és alkalmi ruhákra van specializálódva. Ő abban nagyon jó, hogy elegáns és fantasztikusan csinos ruhákat tervezzen nőknek, de a konyhai háttérmunkások ruháihoz nem sok köze van. Ez a kollekciójából tökéletesen kiderül. A nyertes pályamunka 1.0-as dizájnja, a kevés darabszám és a költséges pályázat szerintem nem indokolja az adófizetők pénzének elköltését egy ilyen feladatra, ha ez az eredménye. A profi munkaruhaboltok magas minőségben, ugyanilyen semleges dizájnban tökéletes megoldást adnak
– magyarázta Lakatos, hozzátéve: nem tartja különösképpen kreatívnak a bemutatott öltözeteket.
Semmifajta innovációt nem látunk egy gyakorlatilag elég rosszul elhelyezett grafikai nyomáson kívül, amit gondolom, azért, hogy a vizet és a sivatag homokját összerakják, homokszínben és kékben valósítottak meg. Ez a pályázati kiírás, hogy a tervezésnél Magyarország vízkincseit tartsuk emlékezetünkben, a nesze semmi, fogd meg jól. Ennél komolyabb, kreatívabb briefinget is lehetett volna adni a tervezőknek, és komolyabban is meg lehetett volna valósítani annál, mint hogy kék színűre tervezzük meg a ruhákat. Ez totális melléfogás.
Lakatos Márk hozzátette, szerinte még az RTL Konyhafőnök című műsorában vagy bármelyik menő budapesti étteremben is izgalmasabb séfruhákkal lehet találkozni. Az egészet PR- és reklámfogásnak tartja, amelyben szerinte nincs igazi, tartalmi segítség, ellenben horribilis összeget emészt fel. Úgy gondolja, egy ilyen pályázatnak akkor lenne értelme, ha mondjuk Magyarország összes szupermarketjének terveztetnének munkaruhákat. Ettől függetlenül nagyra értékeli az Elysian és Bódis Boglárka munkáját, elismeri azt, amiben jó, és totálisan meghajol a tehetsége előtt.
A másik kollekciót, amely a pavilonban dolgozóknak készült, nem tartja feleslegesnek, ám a nyertes munkával ez esetben sem elégedett maradéktalanul. A megoldás szerinte fantáziátlan és nagyon hasonlónak érzi az előző olimpiára készített kék zakó, barna nadrág, fehér ing kombinációhoz, amely a Used Unused divatmárka munkája volt.
Nekem egy kicsit copy-angulata van a THEFOUR tervezői csapat által benyújtott dolognak. Azt mondják, mennyire fontos, hogy az anyagválasztás a dubaji éghajlati környezethez passzoljon. Én a fotókon azt látom, hogy a női ruhák selyemhatású, viszkóz- és különféle műszálas anyagokból készültek, ami állítólag szellőzik, de pont ezek az anyagok azok, amelyeken rögtön az első pillanatban megjelenik a lehető legsötétebb izzadtságfolt. Én ezt egy picit rizikósnak tartom. Persze pont azon a helyen lesznek Dubajban, ahol még a buszmegállók is légkondicionáltak, így nem tudom, mennyire kell komolyan venni ezt a kitételt. A színösszeállítást összességében fantáziátlannak tartom, szerintem egy kicsit unalmas, biztonsági játék. Magát a vizet is be lehet mutatni sokkal kreatívabb módon
– magyarázta a stylist.
Azt is kérdésesnek tartja, vajon mennyire komfortosak ezek a formaruhák, ami ugye szintén feltétel volt a pályázaton. Ha valóban azok, szerinte akkor is érdemes lett volna egy picit merészebb megoldásokat találni. Rámutatott, hogy a magyar divattervezők kreativitása mennyire nívós világviszonylatban is, úgy véli, az lehetett a baj, hogy az ilyen pályázati kiírásokat a szakemberek egyszerűen nem tartják érdekesnek, amit szerinte az is mutat, hogy a nyolc felkért divattervezőből csak négyen adták be a munkájukat végül.
Ezen valószínűleg lehetne azért javítani különféle megoldásokkal, én mindenképp azt tartanám jó iránynak, ha olyan tervek és pályázati munkák születnének, amelyek jelként tudnak működni egy ilyen helyzetben, mint mondjuk egy karakteres épület. A világkiállításon a pavilonok építészeti stílusa és dizájnja is egy olyan építészet jel, amire vagy emlékeznek az emberek, vagy nem. Egy ilyen eseményen nagyon sok nemzet vesz részt, kérdés, hogy vajon a mi pavilonunkra és egyenruháinkra emlékezni fognak-e vagy sem, akár pozitív vagy negatív értelemben. A Makány Márta által tervezett olimpiai kollekció anno világszinten botrányt kavart a divatsajtóban, mert a pipacsos minta olyan szinten értelmezhetetlen volt, hogy nagyon sok kritikát kapott. Tehát negatív szempontból is be lehet kerülni a köztudatba vagy a sajtóba. De jó példa volt erre a Use Unused által tervezett olimpiai formaruha is, amelynél igazából a női ruhák voltak szerencsésebbek, a férfi öltözet megint csak egy nagyobb biztonsági játéknak tűnt. Én például nagyon várom már azt az időszakot, amikor valahogy a férfi ruházattal is lehet menni kreatívabb irányba úgy, hogy az érdekes és emlékezetes legyen, hogy ne csak a női ruhák tervezésében lehessen nagyot homorítani.