Bár egyelőre nincs előrelépés az ügyben, a Music Hungary Szövetség továbbra sem adja fel, hogy a kormány meghallgassa, fontolóra vegye és pozitívan bírálja el a kérelmét a kulturális áfa csökkentésére vonatkozóan. Erről a szervezet elnökségi tagjai hétfői sajtótájékoztatójukon beszéltek, amelyet a zeneipar talpra állítása jegyében novemberben megvalósuló IX. Music Hungary Konferencia apropóján tartottak a budapesti Kobuci Kertben. A szakemberek sorra vették, milyen csapások érték a Covid miatt a zeneipart, és hogy szerintük hogyan lehetne kilábalni a válságos helyzetből.
November 17–18-án a veszprémi Hangvillában tartja éves konferenciáját a Music Hungary Szövetség. A szervezet elnöksége, amely hároméves működés után a közelmúltban tisztújításon esett át, hétfőn délelőtt a budapesti Kobuci Kertben tájékoztatott a rendezvény részleteiről, azt is hosszasan taglalva, hogy a zeneiparnak jelenleg milyen kihívásokkal kell megküzdenie a koronavírus-járvány miatt. Az eseményen jelen volt Weyer Balázs elnök, Kádár Tamás társelnök és Temesi Bertalan elnökségi tag, illetve dr. Süli András, aki a novemberi konferenciára tervezett programokat koordinálja.
Weyer Balázs elmondta, a szövetség idei konferenciája elsősorban az újrakezdésről fog szólni, arról, mit tanultak az elmúlt időszakban, és mi az, ami segíthet visszaerősíteni a zeneipar immunrendszerét. Igyekeznek új üzleti modellekkel, együttműködési formákkal és egyéb újdonságokkal szolgálni, amelyekről a covidos időszak hatására már ők is más szemlélettel, attitűddel beszélnek. Azt is hangsúlyozta, hogy a 2020-as év nagyon súlyos veszteségeket okozott, hatvanezer helyett csak nyolcezer koncert valósult meg, az élő zenei szektor előzetesen negyvenmilliárdra becsült éves bevételnek tavaly a 86 százaléka kiesett. Az is problémát okozott, hogy nem volt időben információjuk arról, meg lehet-e tartani a rendezvényeket, pedig a tervezhetőség talán az egyik legfontosabb ebben a szakmában.
A megoldáson persze folyamatosan gondolkodtak, míg végül eljutottak a kulturális áfa öt százalékra csökkentésének szükségességéhez, amelyről korábban az Index is többször írt. Weyer szerint ez egy kiérlelt, alapos koncepció, az állam részéről csupán szándék kérdése, hogy meglépjék. Az egyéb kormányzati segítségekről annyit mondott, hogy szerinte
az állam nem hallotta meg vagy nem akarta meghallani az iparág segélykiáltását,
és nem egészen azt kapták, amit szerettek volna. Azt is hangsúlyozta persze, hogy volt olyan része az állami támogatásnak, amelynek van haszna, de szerinte többnyire nem a megfelelő időben, illetve módon érkezett. Épp ezért sajnos nem érzik úgy, hogy a kérelmeik célba értek volna. Azt is kiemelte, hogy a szakmát érintő pénzügyi és pszichés sokkhatás egyetlen szezon alatt nem gyógyul be – hogy milyen gyorsan épül vissza az iparág, az a segítségtől függ.
A Sziget Zrt. cégvezetőjeként is ismert Kádár Tamás az MH Szövetség társelnökeként elsőként a szervezet szerepét igyekezett meghatározni ebben az egyáltalán nem szokványos helyzetben. Rámutatott, hogy a járvány a zeneipar és az állam viszonyában, illetve szerepvállalásában is új felállást eredményezett. Míg a zeneipar korábban saját bevételt termelt nemcsak a szakma szereplői számára, hanem az államnak is, a járvány érkezésével mindenki az államtól várt segítséget. A Weyer Balázs által is említett kulturálisáfa-csökkentés Kádár szerint olyan megoldás lehet, amellyel – a segélyalapoktól eltérően – az állam és a zeneipar szereplői egyaránt nyernek. Épp ezért úgy gondolja, ez az újraindulás egyik kulcseleme, amelyet továbbra is napirenden tartanak.
A kormány megoldási javaslatai kapcsán a társelnök megjegyezte: bár jobb helyzetbe hozzák a zeneipart, figyelmen kívül hagyják, hogy ez az iparág strukturális egészként működik. Ha egyes részeit segítik csak, az torzulásokat eredményez. Az ingyenkoncerteket hozta fel példaként, amelyek ugyan lehetőséget adnak a rendezvényeken fellépő előadóknak, de hosszú távon torzítók a hatásai más szervezőkre, illetve klubokra nézve.
Nem az a cél, hogy minden kormánydöntést kritizáljunk, hanem hogy a teljes zeneipart képviseljük. Az őszi hacacáré nem oldja meg a problémát
– mondta Kádár, hozzátéve:
az egészséges zeneipar legfontosabb bevétele a jegybevétel.
Temesi Bertalan az elhangzottakhoz hozzátette: mivel nincs párbeszéd az állam és a szakma között, ezért csak kritikával tudnak élni. Pedig a párbeszéd kulcsfontosságú az együttműködésben. A zenész azt is kiemelte, hogy az anyagi veszteségek mellett a járványhelyzetnek ráadásul komoly pszichés hatásai is voltak, sokaknál szorongás és folyamatos stressz lett a következménye. Ezért fontosnak tartja, hogy az iparág szereplői odafigyeljenek egymásra, merjenek segítséget kérni és legyen összefogás közöttük. Arra is rámutatott, hogy a bizonytalanságot az is fokozza, hogy miután a rendezvénystop alatt sokan más területen vállaltak munkát, nem biztos, hogy valaha visszatérnek a szakmába. Itt tért ki arra a jelenségre, amely a koncertmentes időszakban a zenészek ellen irányult: nagyon sokan a fejükhöz vágták, hogy menjenek el dolgozni, a többséget pedig lelkileg rosszul érintették a támadások.
Az áfacsökkentés kapcsán Weyer Balázs egy kérdésre válaszolva elmondta, a Pénzügyminisztériumtól csupán egyetlen hivatalos reakció érkezett. A magyarországi áfaszabályok elvéről tájékoztatták őket, ami tulajdonképpen nem válasz a kérelmükre.
Írásban, hivatalosan, miniszteri pecséttel ellátva ez volt az egyetlen reakció, illetve Demeter Szilárd, a könnyűzenei kormánybiztos hivatalosan is kiállt amellett, hogy ezt támogatja
– erősítette meg a szövetség elnöke az Indexnek a sajtótájékoztató után. Arról, hogy miként próbálták az illetékesekhez eljuttatni a javaslatukat, azt mondta, miután elkészült a tanulmány, alaposan átbeszélték a PricewaterhouseCoopersszel, illetve költségvetési szakemberekkel, ezt követően prezentálták a Pénzügyminisztériumban, a könnyűzenei kormánybiztosnál, tartottak egy közös műhelybeszélgetést a Magyar Közgazdasági Társasággal, akik szintén pártolták a javaslatukat, illetve konferenciákon, gyakran kormányzati meghívottakkal közösen vették elő a témát.
Legutóbb Bánki Erikkel, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnökével beszéltük át a nagy újraindító konferencián még júniusban. Akkor merült fel az, hogy mi lenne, ha pár évre próbajelleggel vezetnénk be, aztán meglátjuk, hogyan sül el. Mondtuk, hogy mi abszolút nyitottak vagyunk erre.
Bár egyelőre nincs előrelépés, Weyer Balázs azt mondja, nem adják fel a dolgot. Makacsul próbálják elérni, hogy legyen végre áttörés, és vegyék komolyan a javaslatukat.
Azt érzem, senkinek nem magával a lépéssel vagy a hatástanulmány megállapításaival van baja, hiszen tényleg egyértelmű kitétel, hogy az állam számára ez költségvetési szinten is pluszos lépés lenne. Hanem hogy olyan mértékben épül a magas fogyasztási adókra a költségvetés bevételi struktúrája, hogy attól félnek, ha egy kis ajtót kinyitnak az áfacsökkentésre, akkor a maga területén mindenki azonnal áfacsökkentést akar. Szerintem ezt a precedenst próbálja az állam elkerülni. Persze nem tudom pontosan megítélni, de ezt érzékelem.
Szó volt arról, hogy a megoldások kapcsán nincs meg a párbeszéd az állam és az iparág szereplői között, pedig ez elkerülhetetlen ahhoz, hogy megvalósuljon az együttműködés, és mindenki számára a lehető legkedvezőbb döntések szülessenek. Hogy ez miért van így, arról a sajtótájékoztató után Kádár Tamást kérdeztük.
Ha cinikus akarok lenni, van egy olyan érzésünk, hogy nem találjuk azt a bizonyos bejáratot a Halálcsillagba – ez nyilván nagyon rossz hasonlat –; értem ezalatt, hogy nincs a zeneiparnak egyetlenegy olyan beszélgetőpartnere, illetve nagyon sok van, ezért a képviselet is borzasztó bonyolult
– magyarázta a társelnök, hozzátéve: bizonyos részterületeik az Emmihez tartoznak, mások egyértelműen a Magyar Turisztikai Ügynökséghez kellene hogy tartozzanak, egy adócsökkentés pedig értelemszerűen a Pénzügyminisztériumhoz is. Úgy látja, nagyon sok stakeholder van, akit egyszerre kellene meggyőzniük és összehozniuk ahhoz, hogy a dolog átmenjen a kormányzaton. Mindezt egy olyan témában, mint az áfacsökkentés, amelyben nem feltétlenül rugalmas a magyar adópolitika. Kádár Tamás szerint viszont minden észérv mellettük szól, amit a hatástanulmány is jól megmutat. Ismételten kiemelte, hogy a nap végén az államháztartás nem veszítene, hanem profitálna ebből úgy, hogy ezzel párhuzamosan egy komplett iparágat tudna segíteni.
Azt gondolom, tényleg nagyon nehéz ezt egyszerre ennyi helyen jól eladni, mert mindenki mutogat a másikra, hogy ez nem az ő területe, nem neki kell ezzel foglalkoznia, nem hozzá kell előterjeszteni. Keressük azt a szervet, minisztériumot, akárkit, aki azt tudja mondani, hogy ő ebben az ügyben kompetens, de egyelőre nagyon sokan hárítanak és a másikra mutogatnak.
Hogy Demeter Szilárd támogatja a javaslatukat, annak viszont mindnyájan örülnek, mert ha az iparáguknak kormányzati oldalról van egy kijelölt kormánybiztosa, és egy ilyen javaslatot magáévá tesz, Kádár szerint előbb-utóbb elfogadják. Ebben továbbra is bíznak, a jelek szerint pedig még egyébként sem született meg a végső döntés a javaslatukról. Hogy más ügyben eljut-e a hangjuk a kormányzathoz, például a támogatások kapcsán, amelyekről párbeszéd híján eddig csak kritikát tudtak megfogalmazni, arra a társelnök nemmel felelt.
Nem nagyon kapunk reakciót a megkereséseinkre. Nyilván van a kormány fejében egy agenda, hogy milyen koordináta-rendszerben próbál segíteni a zeneiparnak vagy a szakma egy részének. Az általunk megfogalmazott javaslatok viszont arról szólnak, hogy ne csak egy fragmensét, a leglátványosabbat támogassák a zeneiparnak, hanem próbálják meg az egész iparágat segíteni. A látványos rész alatt azt értem, hogy a zenészeket, illetve a zenészek egy bizonyos körét próbálják meg közvetlen módon támogatni, jelesül az ingyenkoncertekkel. Egyfelől mint Music Hungary nyilván örülünk, ha vannak olyanok, akik támogatáshoz jutnak, de másfelől el kell mondanunk azt is, hogy nemcsak zenészekből áll ez az iparág, hanem szervezőkből, klubokból, koncerthelyekből. Az ingyenkoncertek pont őket hozzák nehezebb helyzetbe annál, mintha ilyenek nem lennének.
A szövetség társelnöke kiemelte: ez egy nagyon nehéz szituáció, és elfogadják, hogy a kormányzatnak sem egyszerű egy ilyen szerteágazó iparágba beavatkozni vagy segítséget nyújtani. De pont ezért tartaná fontosnak a párbeszédet, hogy adott esetben ezek az egyébként nem kis összegek igazságosabban, jobban legyenek felhasználva.
Az idei konferenciaprogram kurátora dr. Süli András, aki a sajtótájékoztatón kiemelte, hogy az elmúlt másfél évben tapasztalható krízishelyzet sokkal intenzívebbé tette a belső szakmai diskurzusokat. Ennek eredménye a konferencia struktúrájának megújítása is. Tavaly hagyományteremtő jelleggel költözött az esemény Veszprémbe, így idén novemberben is itt rendezik a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa (VEB2023 EKF) program támogatásával, illetve kísérőprogramokkal egyéb veszprémi helyszíneken.
A szakmai és kísérőprogramok kapcsán arra törekszenek, hogy azok mindegyike minél inkább közösségi legyen, olyan témákat megjelölve, amelyek a jelenlegi helyzetben mindenkit foglalkoztatnak.
Két fő kérdésre fókuszálnak:
A kétnapos konferencia nyitónapja a számbavétel jegyében telik: melyek azok a lehetőségek, amelyekhez jelenleg nyúlhat a zenei szakma, míg a 18-i nap fókusza és célja, hogy együtt keressenek megoldásokat a pandémia utáni újrakezdéshez, a szektor talpra állításához és ellenállóbbá tételéhez. Ennek kapcsán kiemelte, hogy az EU támogatási rendszeréről, közösségi finanszírozásáról és a zenészek direkt támogatásáról, valamint új technológiákról – mint az NFT – is lesznek beszélgetések. Az újítások közül aláhúzta, hogy a programok összeállításánál most még nagyobb hangsúlyt fektettek a fiatalabb generáció képzésére – az ifjú szakemberek számára lesz pályázat kedvezményes jegyekre, illetve a programba beépítettek nekik szóló tréningeket, zenei, videós és podcast listening sessionöket.
Weyer Balázs zárszójában hozzátette, hogy a fiatal szakemberek mellett a fiatal zenészekre is hangsúlyt fektetnek idén, hiszen a konferencia egyik kísérőprogramja egy showcase lesz, amely a VEB2023 EKF programmal partnerségben valósul meg, lehetőséget adva a bemutatkozásra feltörekvő zenészeknek és előadóknak. Ezt a későbbiekben szeretnék majd nemzetközi szintre kiterjeszteni. Veszprém egyetlen magyar városként tagja az UNESCO City of Music hálózatának, idén itt, a konferenciához kapcsolódóan tartják majd ezt a találkozót is.
(Borítókép: Weyer Balázs, Kádár Tamás és Temesi Bertalan. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)