Szomorú hírt osztott meg Palik László podcastműsorában. A tévés édesapja hétfőn meghalt, ami – ha nem is látszott rajta – nagyon megviselte.
A hallgatók és a Palik Világa by Manna nézői valószínűleg semmit nem vettek észre abból, hogy Palik László milyen nehéz napokon ment keresztül az elmúlt héten. A tévés elveszítette édesapját, ráadásul erről munka közben, telefonon értesült, mégsem hagyta félbe a feladatait, elmondása szerint pont azért, amit az édesapja tanított neki régen.
Hétfőn reggel 8 óra 10 perckor az édesapám meghalt
– mondta elcsukló hangon a tévés.
Le voltam ütve a héten, valójában semmi nem jutott eszembe, és szerintem a társaimat is lefagyasztottam ezzel. Viszont azt sem tehettem meg annak alapján, amit elmondtak nekünk, amikor belekezdtünk ebbe a folyamatba, hogy ezzel elbújok.
Wágner Tamás ezek után elmondta, mind ott voltak, amikor Palik Lászlót telefonon értesítették a történtekről, ami érthető módon mindannyiukra hatással volt. Megbeszélték, hogy ezt a YouTube-csatornáján is elmondja majd, persze sokat gondolkodtak azon, vajon mennyire van szükség erre. Végül arra jutottak, hogy erről beszélni kell, ismert emberként pedig nem is tudja eltitkolni. Wágner Tamás szerint nemcsak Palik László édesapjának elvesztéséről, hanem magáról a halálról is fontos beszélni, mert egy ilyen helyzet mindenkinek nagyon nehéz.
Mindannyian fel vagyunk rá készülve, ezért aztán mindannyiunkat felkészületlenül ér. És az ember természetesen utána ott és akkor játszik a gondolattal, megpróbálja nyugtatni magát, aztán nem sikerül, és szerintem ebben nincs szabály. Mindenkiben másképp csapódik le, egy kicsit értelmezhetetlen
– mondta Palik László, akinek hétfő reggel, amikor megtudta, és még az azt követő rádióinterjú után is egy dolog dobogott a fejében végig: hogy azt tanította az apukája, ha feladnak egy feladatot, azt meg kell oldani. Ott és akkor reggel pedig neki az volt a feladata, hogy teljesítse a vállalását, azaz egy rádióinterjút a társaival.
Pont az apámra nem hozhatok szégyent
– mondta a tévés, hozzátéve:
Az édesapám erős ember volt. És valószínűleg ebből fakadóan az embernek az apukája felé van egy megfelelési kényszere is. Ha van, ha nincs. Mert ezt a megfelelési kényszert az életünkkel építjük föl.
A podcastban Palik László felidézte azt is, mit érzett akkor, amikor 2008-ban meghalt az édesanyja. Amire emlékszik, hogy másnap iszonyú belső dühöt érzett akkor, és elképedve nézte, hogy a világ ugyanúgy megy tovább, miközben az anyukája elment. Elmondása szerint az édesapja halála más érzéseket váltott ki benne.
Kórházban volt, szombaton nagyon rossz állapotban volt. Megőrjített a tanácstalanság, már nem tudtunk rendesen kommunikálni, a legrosszabbra készültem. Vasárnap volt a 87. születésnapja. És vasárnap, mintha a szombat nem létezett volna, mintha az előző napok nem történtek volna meg, gyenge volt, de zseniálisan jót beszélgettünk, nevetgéltünk, egyszerűen jó hangulat volt a kórteremben. Valami brutális örömmel jöttem ki a kórházból. És erre jött a másnap reggeli telefon, mert ugye az volt bennem, hogy mire végzünk a reggeli munkánkkal, megyek megint hozzá. Már nem volt hova menni…
Palik László azt mondja, egyrészt nagyon lesújtották a történtek, másrészt viszont annak örül, hogy az utolsó nap, amely édesapja születésnapja volt, jó hangulatban telt. Vannak pillanatok, hogy emiatt úgy érzi, szerencsések voltak. Amitől viszont rettegett, az a gyerekeivel való beszélgetés volt.