Van, aki szereti, van, aki utálja, de annyi biztos, hogy a mukbang műfaj mára virálisan terjed a videómegosztókon. Ezeknek a típusú videóknak az a lényege, hogy a vloggerek evés közben csacsognak az őket követőkkel, jellemzően azonban nem élő közvetítés alatt, hanem egy előre felvett videón beszélnek valamilyen témáról – legalábbis a legtöbben. A műfajhoz egyébként szorosan kötődik az ASMR, azaz az „autonóm szenzoros meridián válasz”. Az említett videótípusra szintén sokan szakosodtak, vonzóereje pedig a hangokban rejlik. Az ASMR felvételeken olyan folyamatokat követhetnek a hallgatók, amelyeket egy megnyugtató hang kísér. Kifejezetten népszerű például a különböző dolgok lassú vágása, a suttogás vagy éppen az evés – utóbbi kedvelői pedig gyakran a mukbangeket is éppen ezért részesítik előnyben.

Az említett hangok, különösen az evéshangok persze nem valóak mindenkinek. Vannak, akik kifejezetten viszolyognak attól, hogy mások szürcsölését, rágását vagy csámcsogását hallgassák a szabadidejükben, azonban meglepően magas azoknak a száma, akiket ez kifejezetten szórakoztat.

Napjaink legnépszerűbb ASMR videóihoz egyébként gazdag képi világ is társul. Igencsak népszerűek például a bőrápolási rutint bemutató hallójárati „hangorgiák”, természetesen a lehető legszínesebb és legnevesebb termékek felhasználásával. Ami pedig az evős felvételeket illeti, a klasszikus lépesméz és aloe vera növény rágcsálás mellett azok a videók is elterjedtek mostanában, amikor elsőre meghökkentőnek tűnő dolgokat fogyasztanak el a készítők, például hétköznapi eszközöknek tűnő tárgyakat.

A mukbang persze nem azonos az ASMR videókkal, még ha nagy is az átfedés. Maga a kifejezés koreai eredetű: a muk-ja (együnk) és bang-song (közvetítés) szavak szerelemgyereke. Elsősorban azokon a videómegosztókon váltak népszerűvé ezek a típusú tartalmak, ahol kvázi végtelen idő áll rendelkezésre a mukbanger számára – elvégre amekkora mennyiségű ételt maguk elé pakolnak, gyakran akár egy órásra is elnyúlhat a felvétel.

A műfaj 2015-ig teljesen ismeretlen volt a világ nagy része előtt. Az Egyesült Államokban azután ugrott meg a népszerűsége, hogy a Fine Brothers Entertaitment című csatorna feltöltött egy videót a Youtube-csatornájára, amelyben híres vloggerek reagálnak a koreai evős videókra. A Google keresőmotorja szinte felrobbant, annyian kerestek rá a mukbang kifejezésre, ezzel egyidejűleg pedig megnőtt a jelenség iránti érdeklődés is – a kereslet hatására így teremtetett meg a nemzetközileg is ismert mukbanger „szakma”. Ma már minden országnak és nyelvnek megvannak a saját mukbangerjei, és a népszerű csatornák kezelőinek nagy része is megpróbálkozott már a műfajjal, még akkor is, ha a elsősorban nem arra épül a tematikájuk.

Amíg a koreaiak elsősorban élőben, főleg vacsoraidőben jelentkeznek be evős-beszélgetős videóikkal, addig a tőlük független mukbangerek előre felvett videóban folytatnak egyoldalú beszélgetéseket, melyekre főként kommentben reagálhatnak a nézők. És hogy miért ennyire kedvelt ez a műfaj? 

Ez érzékszervi, pszichológiai, szociális, érzelmi, környezeti, sőt neurológiai tényezők kombinációja

– idézi Rachel Herz idegtudóst a thrillist. A Brown Egyetem Alpert Orvostudományi Karának adjunktusa évek óta vizsgálja, hogyan hat az étel az érzékszerveinkre és hogyan fejleszti a viselkedésünket az evés, így a szóban forgó téma a szakterülete.

Nem nehéz hát megmagyarázni, hogy a fentebb említett ASMR hogyan hat az agyra. A fogyasztók az ilyen videók hallgatása közben agybizsergető érzésről számolnak be, amit pihentetőnek tartanak. Egyeseknél az evés hangja különösen nagy nyugalomérzetet vált ki, bár nem mellékes, hogy sokan képesek falra mászni tőle.

A mukbang persze nem csak a hangok miatt érdekes. A műfajhoz köthető tartalmakat vannak, akik kifejezetten azért nézik, hogy elmeneküljenek a magányosság érzése elől. Ekkor az említett fogyasztók maguk is ételt visznek a számítógép vagy a televízió elé, a cselekvés pedig azt az érzetet kelti bennük, mintha nem egyedül ennének. Mindezt pedig csak fokozza az, ha a nekik tartalmat szolgáltató illető ráadásul érdekes, színes ételeket rágcsál, aminek a hangja is képes stimulálni az egész napos munka után megfáradt érzékszerveit. Ha még az általa pedzegetett téma is érdekli, az nála a jolly joker.

A műfaj persze bőven kap kritikákat, és nem csak azoktól, akik gusztustalannak találják a mikrofonba csámcsogást. A mukbangerek ugyanis hatalmas adag, nem kimondottan egészséges fogásokat tesznek magukévá munkájuk közben, ami hosszútávon számos egészségügyi kockázatot rejt. A redditen több felhasználó is érdeklődött afelől, hogyan lehet az, hogy egyes mukbangerek bár heti többször kilószámra eszik ki a gyorsbüfék teljes kínálatát, mégsem híznak meg. A válaszadók szerint legtöbben kihányják az elfogyasztott adagokat, vagy salaktalanító készítményekkel szabadulnak meg a fölöslegtől. Akadnak, akik szerint a testedzés sem utolsó ilyen szempontból, de nem tudni, valójában hány tartalomszolgáltató figyel oda a rendszeres testmozgásra.

Rachel Herz szerint egyébként a műfaj más szempontból is kétélű. Véleménye szerint a mukbang evési zavarokban szenvedőkre gyakorolt hatása sem elhanyagolható.

Kétféleképpen is működhet. Valaki, aki falási rohamoktól szenved, és a videót látva vágyat érezhet arra, hogy maga is rágcsáljon valamit. Ugyanakkor a nézés másodlagos élménye fel is oldhatja a falási rohamot. Ez attól függ, hogyan hat az adott emberre a látvány

Összességében tehát a mukbang egy furcsa, sokak által imádott, de legalább ennyi ember számára életidegen jelenség. Bár a pozitív hatásai mellett a negatívumok listáján is bőven van mit felsorolni, a népszerűsége nem látszik csökkenni, és nem valószínű, hogy a közeljövőbe veszítene rajongótáborából. Ön hogyan érez a témával kapcsolatban?

(Borítókép: Shutterstock)