Csobot Adéllal az utóbbi időben leginkább az RTL Klub képernyőjén találkozhattunk, idén ugyanis már az X-Faktor mentorszékében is helyet foglalhatott. Mostantól azonban a mozivásznon is feltűnik az El a kezekkel a Papámtól! című nagyjátékfilm egyik főszerepében. Az énekesnővel az alkotás sajtóbemutatóján beszélgettünk, ahol szó esett többek között továbbtanulási vágyairól, a saját brandjéről, illetve a közösségi médiában betöltött szerepéről is. 

Először láthatjuk a mozivásznon. Nem érezte elsőre nagy falatnak egy ekkora produkció egyik főszerepét?

Korábban szerepeltem már színpadon (Az Őrült Nők Ketrece, A legvidámabb barakk – a szerk.), ami természetesen nem összehasonlítható azzal, amikor a kamerák előtt játszol, mégis úgy érzem, jó alapot adott. Kevesen tudják, de 17 évesen, bőven az X-Faktor előtt arról álmodoztam, hogy színésznő leszek. Megfordult a fejemben, hogy jelentkezem a Színművészetire. Ezért is hatott sorsszerűként a felkérés, hiszen egy korábbi vágyam valósulhatott meg, amelynek, remélem, lesz folytatása. Hálás vagyok, hogy eszébe jutottam Dobó Katának. Persze belegondoltam abba, mi lesz, ha nem leszek elég, de amikor elmentem a castingra, rögtön azt éreztem, hogy Kata fogni fogja a kezem, és biztonságban érezhetem magam mellette. Szerintem jól sikerült, amit alkottunk.

Amikor a filmben megjelent Eszter szerepében, olyan érzésem volt, mintha Csobot Adél lenne, csak más névvel. Ilyen könnyen azonosult a karakterével?

Ezt vicces hallani! Igen, Eszter személye sokban hasonlít az enyémhez, Dobó Kata szerint ezért is voltam a fejében, amikor belekezdtek a munkálatokba. Talán színészileg ez egyszerűbb helyzet. A főszereplő kislánnyal, Borival is annyira könnyű volt a közös munka! Imádom a gyerekeket, ahogy Eszter is, így azonnal sikerült megtalálni a hangot a kicsikkel. Mindegyikükre büszkék lehetnek a szülei!

A kora ellenére temérdek sikeres projekt van a háta mögött, hatalmas népszerűségnek örvend. Több mint négyszázezren követik Instagramon, sokan példaképnek tekintik. Ez óriási felelősség. Érzi a terhét?

Nem gondolom, hogy érdem lenne, hogy ennyi ember kíváncsi rám, inkább úgy fogalmaznék, hogy hálás vagyok, hogy ennyien szeretnek. Ez tényleg hatalmas felelősség. Sokan bele sem gondolnak, mekkora szavad van, ha több tízezren néznek nap mint nap. Érdekes, hogy ahogy nő a követőid száma, úgy kezdesz el egyre jobban szorongani, pontosan azért, amit mondasz, hogy példaképnek tekintenek. Az Instagramon kiskorúak is vannak, és mivel nekem is van két gyerekem, tisztában vagyok azzal, mennyire elengedhetetlen, hogy hiteles maradj. Felelősségem van, nem mindegy, mit mondok és mit teszek. Igyekszem jó ember lenni.

Ha például látok az ön oldalán egy terméket, azt kipróbálja, mielőtt reklámozza?

Pontosan! Csak olyan terméket mutatok be és hirdetek, amelyet előtte kipróbáltam és használtam. Szeretnék hiteles maradni. Sok mindent visszautasítok, mert ha nem tudok azonosulni a hirdetni való termékkel, képtelen vagyok elfogadni az ajánlatot. Ha elfogadnám, azt érezném saját magammal, illetve a követőimmel szemben, hogy rosszul cselekszem.

Ha már szóba került a Színművészeti: megfordult a fejében, hogy visszaüljön az iskolapadba?

Jelenleg csak érettségim van. Matematika–informatika szakos voltam a nagykárolyi gimnáziumban, bár soha nem voltam reál beállítottságú. Korán belekerültem a mókuskerékbe, más dolgokra terelődött a figyelmem, aztán édesanya lettem, így végül nem mentem vissza az iskolába. Ahogy telnek az évek, egyre nagyobb a vágyam, hogy újra tanulhassak. Érdekel például a pszichológia is. Szeretek meghallgatni másokat, odafigyelni, belelátni mások életébe. A gyerekeimet próbálom tudatosan nevelni, több Vekerdy Tamás-könyvet is elolvastam, illetve más pszichológiával, önismerettel foglalkozó kötetet, hogy ezzel is fejlesszem magam. Az önfejlesztés számomra nagyon fontos. Bár még keresem az utam, tudom, hogy ezt a tudásvágyat egyszer ki kell hogy elégítsem. Leszögezném, hogy nem azért akarok diplomát, mert kell, mert valaki elvárja tőlem.

Ha megjelenik ez az interjú, biztosan érkeznek majd kommentek, negatívok is. Mennyire olvasgat önmagáról?

Hat éve nem foglalkozom azzal, mit írnak rólam az emberek ezeken a felületeken. Az X-Faktorban való szereplésem idején kezdett egyre jobban teret nyerni a közösségi média, emlékszem, akkoriban csak Facebook-oldalunk volt. Ott szembesültem először az embertelen, kegyetlen véleménynyilvánítással. Bevallom, akkor sokszor megérintett pár negatív komment, segítséget is kellett kérnem, de amikor eldöntöttem, hogy pontot teszek a végére, megnyugodtam. Nem szeretek erről beszélni, mert ezzel csak teret engedünk ezeknek az embereknek. Azt gondolom, hogy bár mindenkinek joga van elmondani, mit gondol, ezt tehetné kulturáltan is a mocskolódás helyett.

(Borítókép: Csobot Adél 2021. december 2-án. Fotó: Papajcsik Péter / Index)