Hogy érezte magát a verseny alatt?

Általában azt az elvet követem, hogy igyekszem támogatni a fiatal, tehetséges ötleteket. Egy projektben engem a kreativitás fog meg, nem az, mennyire sikeres. Azt gondolom, hogy a magyar médiának szüksége van saját ötletekre, ahelyett, hogy külföldi formátumokat másolnánk. Ezért is örültem, amikor Linczényi Márkó felkért a feladatra.

Nem titkolta, hogy korábban nem használta ezt a platformot. Nem habozott így igent mondani?

Lehet vitatkozni, hogy ezeken az oldalakon csak a hülyeség megy, de ez nem igaz. Igenis vannak értelmes tartalmak, melyekre megéri odafigyelni. Ha egy médiumnál dolgozol, nem veheted figyelmen kívül, merre halad a világ. Bár nem vagyok a TikTokon, tanulni akartam róla. Nem szeretem azt a fajta hozzáállást, hogy egy bizonyos kor után zenészek, előadóművészek, vagy kommunikációs szakemberek bezárkóznak, és azt mondják, hogy a régi dolgokat nem szabad felülírni. Rengeteg fiatal közt mozgok, bulizok és dolgozom velük, már a Dalfutár kapcsán is. A jövőben valószínűleg egyre több zenész fog erre a platformra tartalmat gyártani, így nekem is itt volt az ideje, hogy felzárkózzak. Leginkább a kíváncsiság vezetett. Ezzel azt akarom üzenni mindenkinek, hogy ötven pluszosan leküzdöttem az előítéletemet, és ebben pont ez a műsor segített. Ne legyünk prűdek, ki nem szeret nevetni egy jót? A riasztóságában is inkább az őszinteséget látom. Bár tisztában voltam azzal, hogy kapni fogok azért, mert beültem a zsűriszékbe.

Pontosan mire gondol?

Tisztában vagyok vele, hogy mi történt az Index körül az utóbbi időben, és miért fognak sokan megszólni, de nem érdekel. Nagyon határozottan szerettem volna jelezni, hogy azt csinálok, amit akarok, a saját iránytűm szerint megyek, nem tartozom sehova és senkinek. Nekem ez a szabadság. Azt gondolom, hogy ha van egy jó ötlet, ami előremutató, és valamilyen határig belefér, akkor igenis be fogom vállalni. Az identitásomat a magyar állampolgárokból és nézőkből vezetem le, akik nincsenek megosztva. Én nekik akarok műsort gyártani. Ez egy új formátum, egy másfajta tehetségkutató, amiről egyelőre nincs lehúzva ezer bőr, talán a világon először nálunk valósult meg. Egy találmány, amit nagy értékelek.

Zenészként milyen lehetőségeket lát a TikTokban?

Bár aktívan már nem zenélek, a Dalfutáron keresztül közel vagyok azokhoz az előadókhoz, akik éppen a karrierjük elején állnak. Érdekes, hogy vannak olyanok, akik mondjuk a Twitchen jobban tudnak monetizálni, mint más közösségi felületen. A koronavírus-járvány megmutatta, hogy az előadóknak igenis szükségük van a segítségre, a klipek nem fillérekből születnek, és ha nincs lehetőség személyes találkozóra, ezek az online platformok állnak a rendelkezésre. Az már más kérdés, hogy ezeknek a bevételeknek a jelentős részét zsebre teszik a nagyvállalatok, például a Google. A Dalfutárnak is van fizetős része. Egy biztos: előbb-utóbb a közönségnek is meg kell szoknia, hogy ingyen nem várhatnak el mindent.

Egyesek szerint ezek az oldalak veszélyesek lehetnek a fiatalokra nézve.

A gyerekeimet is feltételesen és félve engedtem fel például a Facebookra. Azt gondolom, hogy a szülőknek óriási felelősségük van abban, milyen tartalmakat néznek a fiatalok. Szerintem, ha egy felületen megjelennek értelmes tartalmak, egy idő után kiszorulnak az idiótaságok. Persze, látom azt is, hogy az én korosztályomat mi zavarja. Mi még nem úgy nőttünk fel, hogy egész nap a telefonunkat bámultuk, voltak képernyő nélküli pillanataink, a személyes kapcsolatok sokkal fontosabbak voltak. Mégis az a véleményem, hogy bátorítsuk a kreatívokat, hogy minél többen legyenek.

(Borítókép: Hajós András 2017-ben. Fotó: Rostás Bianka / Velvet)