A jó öreg karácsony – gyermekként alig tudjuk kivárni a napját, felnőttként pedig már november végén azon izgulunk, hogy vajon mindenkinek lesz-e ajándéka, és amúgy is, mégis mi a franc legyen az. Mély levegő, és vágjunk bele!
Itt a karácsony, nem érdemes pánikolni. Némi higgadtsággal könnyedén abszolválható az ünnepi hajrá, miközben nem csak magunkat, de a környezetünket is megkíméljük egy jelképes agyvérzéstől. De mire érdemes figyelni?
Szeretet ünnepe ide vagy oda, a karácsony sikerét azért nagyban befolyásolja az is, kinek mit hoz a Jézuska. Azt, hogy egyáltalán kit ajándékozunk meg decemberben, már novemberben érdemes eldönteni, a későbbi kellemetlenségek elkerülése végett. Ha már megvan, hány szerettünknek kell csomagot összeállítani a fa alá, máris könnyebb dolgunk van, ami a rendszerezést illeti.
Vannak, akik egyszerre, egy nagyobb ajándékkal lepik meg kedves ismerőseiket, ha azoknak éppen az ünnepi szezonban van a születésnapja. Nem árt azonban tisztázni velük, mennyire vannak oda a „szülácsonyi” meglepetésekért.
Ha az említett pontokon átrágtuk magunkat, jöhet a valódi probléma, méghozzá az ajándékvadászat. Ki online, ki a tömeggel verekedve oldja meg a szükséges tárgyak betakarítását. Annyi biztos, hogy ezt a lépést nem éri meg az utolsó napokra hagyni, ekkor ugyanis a webshopok esetén a megnövekedett rendelésszám miatt kérdéses lehet, hogy időben megérkezik-e a választott áru, ha pedig plázákban vágunk neki az ismeretlennek, egy egész napunk is elmehet, nem beszélve arról, hogy talán már meg sem találjuk azt, amit kifundáltunk. Ami pedig az ajándék mibenlétét illeti, az egyszerűség néha jobb lehet...
A favásárlást van, aki egy műfenyővel letudja vagy letudta már. Nekik sem könnyű a nagybetűs igazi kiválasztása, pláne annak, aki minden évben új karácsonyfát állít, amit előtte vásárban választ ki. Ha egyedül megy érte, sosem jó az, amit hoz, de ha együtt választ a család, akkor is csak a baj van vele. Balra dől, jobbra dől, hullatja a leveleit, amibe belelépni sem leányálom. Törnek a díszek, nem működnek az égők, és végül mindenki csak a saját fejét fogja. Ennek fényében meglehet, hogy nem is olyan rossz ötlet egy vagy két héttel előre puccba vágni azt a bizonyos fát, így a nagy napra már minden tökéletesen vár. Majdnem.
Aki volt már házigazda, az tudja, hogy egy egészen sajátos stressz az, amikor a készülő vacsora fölött azon izgulunk, vajon mindenkinek ízlik-e, amit sütöttünk-főztünk. Ott vannak a gluténérzékeny unokatestvérek, a vegetáriánus nagynéni, és a mogyoróallergiás nagypapa is. Minél népesebb a család, annál nehezebb mindenkinek megfelelni, ilyenkor szolgálhat mentőövként egy jól bevált menü évről évre. Ha viszont a rokonok nem szeretik minden karácsonykor ugyanazt enni, érdemes megemelni a telefont, és jó előre tájékozódni a preferenciákról.
A fűszeres sütemény ugyan nem az ünnepi menü legsarkalatosabb pontja, a legtöbb házban a bejglivel együtt elkészítik. Ha nagyon tipptopp hangulatban vagyunk, akár a díszítést is bevállaljuk, ez pedig gyakran torkollik káromkodásokban gazdag megbánásba. Remek anya-lánya program lehet az első tizenöt kalács feldíszítése, miközben még a fülünkről is cukormáz folyik, de csak nem fogynak a pucér darabok. Az esetleges veszekedések persze nem tartanak soká, idén érdemes már előre bocsánatot kérni a szitkokért.
Eddig is túléltünk már egy pár karácsonyt, az idei sem lesz más. Amit megtehetünk az ünnep előtt, az az alapos, de nem túlbuzgó felkészülés, így amikor felcsendülnek a száncsengők már csak az marad, amiért minden évben várjuk az ünnepet. A szeretet nevében tehát tegyünk félre mindent, ami fölösleges. Legalább erre a pár napra.
(Borítókép: Annette Riedl / picture alliance / Getty Images)