Ha a karácsonnyal összefonódó filmeket rongyosra néztük, akkor sem kell izgulni, van még a tárban bőven, amivel hangolódhatunk a szeretet ünnepére. Elő a mézeskaláccsal és a zsebkendővel!
A klasszikus karácsonyi filmeket mind ismerjük, és zömmel minden évben meg is nézzük őket, még ha csak hallgatólag is, amíg a fát díszítjük. Szeretjük a Polar Eszpresszt és a Grincset, de a Reszkessetek, betörők! lassan a könyökünkön jön ki. Pedig akad jó néhány hangolódási alapanyag a filmvilágban, ami nem a karácsonyról szól, de azért van benne egy csepp ünnepi fűszer.
Valójában nincs egységes vélemény arról, hogy az Igazából szerelem karácsonyi filmnek számít, vagy sem. Egy biztos, mégpedig az, hogy a romantikus dráma kvázi minden érzelmet magába foglal, amit az ünnepek alatt átélhetünk és át szeretnénk élni, így bár valakinek már unalmas lehet, annak, aki nem nézte még ronggyá karácsony környékén, szeretettel ajánljuk hangolódásra.
– Látom, elutazol.
– Én meg látom, hogy te nem
– hangzik a jól megszokott piszkálódás Ron Weasley és Hermione Granger között az első Harry Potter mozifilmben. Az említett jelenetben kiderül, hogy a vörös hajú varázsló valamiért nem vágyik a családjával tartani romániai kiruccanásukkor, és a címszereplő sem szeretné kirekesztő mugli rokonainál tölteni a szeretet ünnepét. Úgy határoznak hát, hogy a Roxfort falain belül karácsonyoznak, az e köré épülő jelenetek pedig kellőképpen ünnepiek ahhoz, hogy a varázslóvilág kedvelői is beszippantsák az ünnepi szellemet. A Harry Potter-széria egyébként sokaknál viszi a prímet, ha ünnepi filmezésről van szó, az első rész viszont különösen jó választás lehet, tekintve, hogy ez még szinte teljesen mentes a melankóliától. Ami viszont a zeneiségét illeti, kétségtelen, hogy a Potter-filmek csilingelésének nem igen akad párja.
A család férfitársaságát nagy valószínűséggel nehéz lesz meggyőzni arról, hogy a Bajos csajokkal is lehet készülődni az ünnepere, valójában egyáltalán nem értelmetlen ötlet. A film a maga egyszerűségével megadhatja azt a nyugalmat, amire karácsonykor vágyunk, nem beszélve arról a bizonyos tehetségkutatós jelenettől...
A Disney-klasszis sem utolsó, ha összeülnénk a családdal egy kis ünnepi filmezésre. Susi már alapjáraton karácsonyi ajándékként kerül a családjához, a mesében pedig később is látható egy ünnepi jelenet. Filmezés közben pedig akár egy rendhagyó karácsonyi menü is készülhet a mese ikonikusnak számító, húsgolyós spagettijéből.
A Bridget Jones-trilógia elsősorban anya-lánya és barátnős ünnepléshez ajánlott, kellő nyomással viszont a család férfitagjai is rávehetőek, hogy nézzék végig az említett filmeket – főleg, hogy az első mozi karácsonyi jelenettel kezdődik, így ha a hangolódás megtörtént, jöhet a többi is. A vígjátékban igencsak nagy jelentősége van a karácsonynak, hiszen az ünnepi partin currys-pulyka partin ismerkednek meg a főszereplők is, akik bár eleinte nem repesnek egymásért, később nyilván fellángolnak azok a bizonyos érzelmek, a szeretet ünnepe pedig kvázi visszatérő motívum is marad. Csúnya karácsonyi pulcsi ide vagy oda, akiknek együtt kell lenniük, azok bizony együtt lesznek!
Az 1998-as filmdráma ugyan egyáltalán nem a könnyen fogyasztható kategóriába esik, az üzenetén az év minden napján érdemes lehet elgondolkozni, karácsonykor pedig főleg. Az elfogadást, a lemondást és az önzetlen szeretetet talán egy film sem ünnepli úgy, mint az Édesek és mostohák, így bár zsebkendőre bőven lesz szükség a film második felétől, mire feljön a stáblista, egészen biztos, hogy az egész család összeölelkezve ül majd a kanapén.
(Borítókép: Harry Potter és a bölcsek köve Fotó: InterCom)