Érkezése után pár nappal pozitív koronavírustesztet produkált Tóth Melitta Thaiföldön. Olvasónkért szirénázó mentőautóval jöttek a szkafanderesek, majd tíz napra karanténkórházba került – a történtekről telefonon számolt be az Indexnek.
Üres utcák, lelakatolt üzletek – a koronavírus-járvány harmadik évébe lépve valami ilyesmi fogadja az embert Thaiföld fővárosában, ami normál esetben turistáktól nyüzsög a téli szezonban is. A vízparti bárokban és a nevezetességeknél is csak két-három külföldi lézeng, ami bár furcsa, abból a szempontból azért jó lehet, hogy semmiért sem kell órákat várakozni a sorban.
A turizmus pangásán nem kell csodálkozni, az ázsiai országokba még mindig szigorú korlátozások szabályozzák a beutazást, beleértve az oltást, a többszörös vírustesztet és karanténkötelezettséget is. Tóth Melitta hat társával karöltve december végén repült Bangkokba – innen startolt a kéthetes túrájuk, amit a pandémia okozta nehézségek ellenére is bátran bevállaltak. A közös kaland azonban néhány nap után rémálomba fordult, Melitta kintléte alatt ugyanis pozitív tesztet produkált, és tíz napra karanténkórházba kellett vonulnia.
Olvasónk, akit telefonon értünk el, még az ott-tartózkodása alatt mesélt arról, mi történt vele azután, hogy elkapta a vírust, hátha ezzel segíteni tud azoknak, akik a közeljövőben Thaiföldre készülnek – már ha újra engedélyezik a beutazást.
Amikor Melitta elindult, Thaiföldre oltással, illetve 72 óránál nem régebbi, negatív Covid-teszttel lehetett belépni. Az érkezés után egy éjszakára hotelkaranténba kellett vonulnia, ahol újabb tesztet végeztek nála. Ennek költségeit neki kellett megfizetnie még az utazása előtt – a megváltott „csomag”, ami a reptéri transzfert és a szállás költségeit is tartalmazta, nagyjából 35 ezer forintjába került. Hogy befizette az összeget, a Thailand Pass oldalon kellett igazolnia, amit nagyon szigorúan ellenőriznek. Ezt követően kapta meg a QR-kódot, amivel beengedték az országba.
A folyamat a Test&Go belépési program keretében zajlott, ám, ahogy az cikkünk megjelenésekor a konzuli szolgálat oldalán olvasható, 2021. december 21-én Thaiföld miniszterelnöke ezt a rendszert felfüggesztette, és január 31. előtt biztosan nem is fogják visszaállítani. Melitta még a korlátozás bevezetése előtt adta be a kérelmét a QR-kódra, így tudott kirepülni társaival év végén Bangkokba. A beléptetés azonban még így sem volt egyszerű.
Bangkokban egy óra azzal telt el, hogy átnézték, minden rendben van-e a beléptetéshez. Mivel az érkezés utáni teszt, amit a hotelkaranténban végeztek, mindannyiunknál negatív eredményt mutatott, mehettünk, amerre láttunk. Az ötödik–hetedik napon azonban, az előírásoknak megfelelően minden turistának új tesztre kell jelentkeznie
– magyarázta Melitta. Azt is hozzátette, ha a belépés utáni első tesztje pozitív lett volna, vagy akad a környezetében olyan – akár a repülőn, amivel érkeztek –, akinél kimutatják a vírust, azonnal hotelkaranténba kerül 14 napra, amelynek a költségeit tudomása szerint neki kellett volna állnia (a konzulátus oldala szerint ezt a biztosító is fizetheti).
A második tesztet a hétfős társaság az ötödik napon végeztette el. Mivel az eredményt akkor nem kellett megvárniuk, belevetették magukat a programokba, amiket korábban elterveztek. Épp egy dzsungeltúráról érkeztek vissza, amikor Melittát – aki idehaza egyébként két Szputnyik és egy Janssen oltást kapott – értesítették, hogy pozitív lett az eredménye. A barátai vele ellentétben mind negatív tesztet produkáltak.
Őskáosz volt az eleje. Felhívtam a biztosítót, de fogalmuk nem volt, mit kell csinálni. Nekik is teljesen új volt ez a helyzet. A pozitív teszt ugye azt jelenti, hogy 10 napra karanténkórházba kerül az ember, ami jogilag és biztosításügyileg is szürke zóna volt. Még a konzullal is felvettem a kapcsolatot, aki viszont egyből visszaírt és nagyon kedves, segítőkész volt
– mondta Melitta, aki végül a Csiangmaji Central Kórházba került, onnan írtak rá WhatsApp-on keresztül, hogy be kell mennie.
Egy napig vártam, hogy elvigyenek. Végül egy szirénázó mentőautó jött értem, amiből két szkafanderes ember szállt ki, engem keresve. Olyan volt az egész, mint egy Zs-kategóriás akciófilm, megfogtam a kis gurulós bőröndömet, és beszálltam az autóba.
Melitta a kórházban egy légkondicionált, külön szobát kapott, amelyben egy asztal, egy heverő és egy ágy várta. Az ablakot meglepetésére valamiért fóliával takarták le, ám ezt ő később leszakította róla, hogy ki tudja nyitni. Ami viszont ténylegesen nehézséget okozott, hogy az intézményben senki sem beszél angolul, kivéve az orvosa, ám vele csak telefonon érintkezett, hamarosan ugyanis tipikus koronavírusos tünetek jelentkeztek nála.
Lázas lettem, köhögtem, és folyt az orrom. Az orvos felhívott a szobában, majd Favipiravirt és más gyógyszereket rendelt, amiktől aztán szerencsére idővel jobban lettem. A nővérek időként bejönnek vérnyomást mérni, de a röntgent is a szobában csinálják – tüdőröntgen már sokszor volt, amit valamiért folyton az éjszaka közepén végeznek, egyszerűen bejönnek és felébresztenek a vizsgálathoz
– magyarázta, hozzátéve:
Egyébként nagyon kedvesek mind, bár mivel nem tudnak angolul, jórészt csak nevetgélünk. Az ételt minden nap reggel, délben és este az ajtóra akasztják, a menü pedig egyáltalán nem rossz, csak hát itt reggelire is meleg élelem van – főtt tojásos hús rizzsel. De kapok levest is a napi menüben és gyümölcsöket. Összességében jó az ellátás, nem panaszkodhatok.
Melittának egyedül azzal volt gondja, hogy egy idő után elfogyott a tiszta ruhája, de mivel covidos volt, nem lehetett kihozni semmit a szobájából. Végül az egyik nővér vett neki vödröt és mosószert a saját pénzéből, hogy ki tudja mosni a holmiját. Ez a kedvesség Melittát nagyon meghatotta, többször is elmondta, attól függetlenül, hogy a közös nyelv hiányában az ápolókkal nehezen tudott kommunikálni, az ellátással abszolút meg volt elégedve.
Bár a folyamatok olykor kissé zavarosnak tűntek, olvasónknak az volt a tapasztalata, hogy a konkrét szabályokat Thaiföldön mindenki szigorúan követi. A karantén vége előtt nem is tesztelik újra az embert – ha 10 nap az előírás, addig mindenképp ott kell maradni. Melittának így esélye sem volt arra, hogy a barátaival közösen repüljön haza, akik két nappal előtte hagyták el Thaiföldet – új jegyet kellett foglalnia a hazaútra.
A biztosító elvileg fizeti a hazautat, a negyedik naptól már rendesen írogatnak, és a kórházzal is kontaktban vannak. Több millió forint lehet a tíznapos karanténellátás, épp ezért érdemes utánanézni indulás előtt, hogy milyen biztosítása van az embernek. Nagyon rá lehet fázni, hiszen ha valaki elkapja a vírust, nem tud kibújni az előírt szabályok alól.
Mire a cikk megjelenik, Tóth Melitta jó esetben már Magyarországon lesz – az utolsó információnk, hogy csütörtökön indult vissza Budapestre. Arra a kérdésre, hogy a történtek után vajon újra nekivágna-e egy ilyen útnak, annyit mondott:
Utazni kell, én újra megpróbálnám, de sokkal jobban utánanéznék előtte például annak, hogy mit kell tenni egy ilyen helyzetben, és mi az, amit kifizet a biztosító. Emellett a Covid elleni védekezésre is sokkal jobban odafigyelnék, óvatosabb lennék, hogy semmiképp se kapjam el a vírust. Nem is tudom, mi történik, ha mondjuk egy család utazik és valaki covidos lesz közülük...
(Borítókép: bangkoki utcakép. Fotó: Tóth Melitta)