Marics Péter lett a Sztárban Sztár nyolcadik évadában az első adás abszolút győztese. A 25 éves fiatalember a Maneskin Beggin’-feldolgozását adta elő, amellyel nemcsak a zsűrit, hanem – ahogy az eredményen is látszott – a nézőket is lenyűgözte. A kétségtelenül nagyon egyedi hangú fiatalember viszonylag új arcnak számít a főműsoridős szórakoztató show-műsorokban, pedig már jó pár éve jelen van a zenei szakmában: 2017 óta alkot duót Valkusz Milánnal, és ahogy azt videoklipjeik nézettsége is mutatja, a ValMar nevű formáció mostanra különösebb sajtótámogatás nélkül is komoly tényezővé vált a zenei téren – van olyan klipes daluk, amely már több mint 13 milliós megtekintést produkált YouTube-on. Emellett a közösségi oldalakon is óriási a tagok népszerűsége − Marics Peti Instagramját jelenleg több mint százezren, TikTok-oldalát pedig több mint kétszázezren követik, ami az énekes szerint bizonyos formában a duó sikeréhez is hozzájárul.

Bár nem volt egyszerű időpontot egyeztetni, a szerdai próbák szünetében végül csak sikerült elcsípnünk a karcos hangú énekest, aki a Sztárban Sztár második adásában Post Malone bőrébe bújik majd. A beszélgetés azért tolódott, mert ha nem is tűnt fel senkinek, Marics Peti lába az első adásban megsérült, amikor produkciója alatt a zsűri asztalától távozva leugrott a lépcsőről. A térdét fájlalta, amit később kórházban is megvizsgáltak, hogy biztosan minden rendben legyen vele a vasárnapi show-ra.

Jobban van a lába ? Úgy hallom, megsérült a műsorban. Mi történt pontosan?

Alakulgat. Az előadás közben volt egy olyan pillanat, amikor leugrottam négy-öt lépcsőfokot. A produkció hevében még nem, de később már éreztem, hogy valami nem oké a jobb térdemmel. Hétfő estére már nem is tudtam ráállni a lábamra. Nem vagyok önsajnáltató típus, de tényleg megijedtem, hogy valami részleges szakadás történt, vagy esetleg komolyabb. Kedden egész nap feküdtem, akkor sem ment még nagyon a lábra állás – az is komolyabb sztorinak számított, hogy kimenjek a mosdóba. Szerdára viszont sokkal jobb lett, de a biztonság kedvéért bementem a kórházba megnézetni.

Mit mondtak az orvosok?

Megröntgenezték és megnézték ultrahanggal is. Nem volt se törés, se szakadás, ép mindegyik szalagom. A doki szerint valószínűleg csak rándulás lehetett, vagy valami hasonló, de az is tud eléggé fájni azért. Azt mondta, pihentessem sokat, de arra most ugye nincs nagyon idő.

Azért menni fog a vasárnap?

Persze. Ha ilyen tempóban javul, mint mára, akkor mindenképp.

A show-műsorokban viszonylag új szereplőnek számít, korábban nem igazán láthattunk ilyen jellegű produkciókban. Talán vendégként jelent meg korábban valamelyik műsorban.

Az Álarcos énekesben voltunk egyszer, amikor a mi zenénket nyomta az egyik álarcos, a víziló, és mint egy geg, a szám vége felé megérkeztünk. Illetve a Sztárban sztár leszek! című műsorban volt egy extra produkciónk, ott premiereztettük az Álmatlan esték című számunkat, ami szerencsére azóta tök jól megy – már lassan ötmillió megtekintésnél jár, biztos, hogy jót tett neki a műsor is. Versenyzőként viszont még nem voltam ilyen produkcióban, pedig mindig vágytam rá.

Miért?

Mert amikor valaki belevág egy ilyen szakmába, mint a zenélés, akkor a leggyorsabb út mindenféleképpen egy tehetségkutatón át vezetne. Persze nem feltétlen az a legjobb, de mi is sokáig gondolkodtunk ezen, hiszen nyilván az elején türelmetlen az ember, és egyből akarja a sikert. Utólag egyébként örülök, hogy végül a saját utunkat jártuk, mert talán személyesebb kapcsolat alakulhat ki a közönséggel, ha hosszú időn át támogatnak. Ha hirtelen szeretnek meg az emberek, akkor lehet, hogy sokkal gyorsabban ki is tudnak ábrándulni belőled.

Tényleg elég sokan támogatják. A TikTokon, ahova csak pár éve regisztrált, már több mint kétszázezren követik. Hogy sikerült ennyire földuzzasztania ezt a számot?

Én próbálom kicsit másképp megfogni a TikTokot, mint a legtöbb ember. Ezen a felületen általában tátogós meg táncolós videók vannak, az én oldalamon viszont ilyesmiből csak néhányat lehet találni. Ehelyett inkább vicces szituációkat játszok el, kicsit már a védjegyem is, hogy elkezdek egy sztorit, amiről mindenki azt hiszi, hogy halál komoly, és a végére kiderül, hogy egy irtózatosan nagy hülyeség az egész. Ezt szokták szeretni és értékelni az emberek. Tiktokozni egyébként teljes mértékben a zenei pályánk miatt kezdtem el. Láttam, hogy ez egy friss platform, amit szeretnek a fiatalok, és úgy voltam vele, hogy tök jó promófelület. Eszméletlen, milyen gyorsan fel tud pörögni egy TikTok-videó. Volt olyan, amelyiket egy nap alatt egymillióan néztek meg az oldalamon. Nem is tudom, hogy zenében történt-e ilyesmi valaha Magyarországon. Mindenesetre a tiktokozás a duónknak is jót tesz, mert ha megszeretnek ezen a felületen, a zenéinket is meghallgatják az emberek.

Akkor ez járható út. Mert ugye nagyon sokan próbálkoznak zenéléssel, de nem jutnak egyről kettőre, önöket viszont elég rövid idő alatt megszerették a fiatalok úgy, hogy a sajtóban nem is igazán voltak jelen.

Amikor elkezdtünk zenélni, még TikTok sem volt egyébként. De tényleg nagyon ritka eset vagyunk. Kevés olyan ember van – nyilván előfordul persze –, aki mindenféle médiasegítség nélkül kirak egy saját zenét, és egyszerűen elkezdik szeretni az emberek. Mi az elején csináltunk egy olyan dalt, hogy Deák téri gírosztál. Ez a cím már eleve clickbait – ki csinálna ilyet? Szerintem már arra is kíváncsiak voltak az emberek, hogy vajon mit hoztunk ki ebből, aztán valószínűleg meglepődtek, hogy egészen élvezhető a szám. Ma már persze nem készítünk ilyen dalokat. Zeneileg nagyon sokat fejlődtünk, változatos az ízlésünk, és kezd kiforrni a hangzás, amit képviselünk. De egyáltalán nem szégyelljük, sőt büszkék vagyunk arra, amivel kezdtük az egészet – emlékszem, az első dalunk rövid idő alatt félmilliós nézettséget hozott egy nullás csatornán, most meg már lassan hárommillió körül jár.

Hogyan tudná meghatározni, amit most képviselnek?

Amit mi csinálunk – főleg Magyarországon –, azért egyedi szerintem, mert nagyon kevesen vannak, akik nem szerelmi csalódásról vagy nagyon boldog szerelemről szóló dalokat írnak. A szerelem olyan téma, amibe mindenki bele tudja élni magát, és az erről szóló dalokat párhuzamba tudja állítani a saját életével. A Deák téri gírosztál nem erről szólt. Mi nagyon ritkán írunk szerelmes zenéket, a dalaink inkább életérzésekről, pozitív vibe-okról szólnak, és olyasmikről, amik egy jó bulihoz kellenek. Szerencsére ezt értékelik is a magyar emberek, és nem csak depressziózni szeretnek, az is fontos, hogy jól érezzék magukat. Szerintem mi ezt egész jól megfogjuk a zenéinkkel.

Több klipes daluk is milliós nézettségű a YouTube-on. Tudatosabban működtetik a formációt, mióta zenei téren tényezőkké váltak, vagy továbbra is pusztán a szórakoztatás a cél, ahogy az Facebook-oldalukon szerepel?

A Facebookot eleve nem használjuk, csak annyira, hogy kitegyük a közelgő eseményeket. Erre tök jó, amúgy már kicsit kihalt platformnak számít szerintem a fiatalok körében. De mindenféleképp ugyanúgy szórakozásból csinálunk zenét, mint ahogy elkezdtük. Ki akartuk próbálni magunkat, csak aztán elég hamar felfedeztek minket a kiadók, arra buzdítva, hogy saját, magyar nyelvű dalokat írjunk, mert azzal lehet bármit is kezdeni Magyarországon, és induljunk el koncertezni, hogy megszeressenek az emberek.

A fellépések terén mennyire kapósak?

Rottyra vagyunk. Konkrétan már tavaly tele volt ez az évünk. Szerencsére a duónk egyik erőssége, hogy amikor fellépünk, szeretünk nagyon nagy energiákat megmozgatni. És ezt nem csak a közönségtől várjuk el, mi is adunk nekik, oda-vissza jár a dolog. A koncertjeink végén mindenki leizzad, mert rájuk parancsolunk, hogy tomboljanak. Úgyhogy ez szerintem tök pozitív a duónkban, és emiatt nagyon jó véleménnyel is vannak rólunk a klubtulajdonosok. Szívesen hívnak vissza minket, mert látják, hogy tényleg odarakjuk a szívünket, lelkünket, és a közönségen is látni, hogy élvezik a bulit. Nem csak az van, hogy odamegyünk és lesétálgatjuk a koncertet, aztán gyorsan megyünk haza.

Visszatérve a vasárnapi adásra: mennyire áll közel önhöz a Maneskin?

Nagyon. Imádom a rockot, gyerekkoromban is imádtam. Hihetetlen vagány műfaj, ami szerintem örökre trendben marad. Lehet, hogy az utóbbi időben nagyon bejött a trap és egyéb más stílusok, de én örülök, hogy kezd visszatérni a pop-rockos vonal, mert a jövőben nekünk is vannak olyan terveink, hogy átalakulunk zenekarrá, és élő zenés műsorral állunk színpadra. Milán is imádja a rockot, úgyhogy szerintem elkacsintgatunk felé. Korábban is voltak már olyan zenéink, amelyekben megjelentek rockos motívumok.

Mondjuk én eleve csodálkoztam, hogy ilyen karcos hanggal miért nem egy rockzenekarral indította a pályafutását.

Ez a rekedtes hang azért popban is tökéletesen működik. Ha csak az előző nyáron írt Éget a nap című dalunkat nézzük, az is ugye már 7,5 millió megtekintésnél jár a YouTube-on. Ehhez a műfajhoz is ugyanúgy hozzáad egyfajta energiát, de igen, alapvetően leginkább talán a rockhoz illik, bár szerintem mi azért egész jól vegyítgetjük ezeket. Amúgy is szeretünk kísérletezgetni, keverni a műfajokat, nem vagyunk leakadva egy meghatározott stílusnál.

A kísérletezésre most megvan a lehetősége.

Már a Maneskin is elég jó kis kóstoló volt, mert kipróbálhattam, hogy milyen rocker lennék. Szerencsére tök jól sikerült.

Ahogy a flörtölés is Lékai-Kiss Ramónával.

Az se volt rossz! (nevet)

Ez a dolog spontán jött, vagy előre eltervezte?

Poénból bedobálgatták nekem, hogy kellene valami hülyeséget csinálnom közben. Az az ötlet megvolt, hogy felmegyek a zsűrihez, de először azt akartam, hogy megnyalom Papp Szabi fülét (nevet). Csak közben nem tudtam volna énekelni, így végül annyi lett, hogy odaköszöntem Ramónának. De összességében így is jól sült el.

Mit szólt a végeredményhez? Bár miután ennyi aktív követője van, talán nem lepte meg a dolog.

Bevallom, bíztam a közönségben. A social mediában könnyű lekövetni, ki az, akinek aktív a követőbázisa és akire ténylegesen figyelnek és támogatják. TikTokon ritkán posztolok, de ha kirakok valamit, az általában nagyot durran, és Instagramon is látni, hogy a posztoknál mennyi az interakció, a követőszámhoz viszonyítva ott is tök jó az arány. Úgyhogy emiatt számítottam a közönségre. Az viszont meglepett, hogy nem csak a zsűri pontozása dönti el, hogy ki a nap győztese. Azt hittem, Orsovai Reni lesz, aki automatikusan továbbjut, mert ő fullpontos lett, én meg kaptam egy nyolcast. Arra egyáltalán nem számítottam, hogy összesítik a szavazatokat.

A heti feladat is megy majd ennyire?

Post Malone is közel áll hozzám, nagyon sokat hallgatom. Az előző évben ő volt a második a sorban, akinek a dalai a legtöbbet mentek nálam a zenei platformokon. Tényleg imádom, és hangszínben sincs messze tőlem, hasonlóan karcos orgánuma van, mint nekem.

A műsorral feltehetőleg még inkább megugrik a népszerűsége. Ezt a részét hogyan kezeli?

Attól függetlenül, hogy nem voltunk jelen olyan gyakran a tévében, más platformokon igen, akár a zenénkkel, akár úgy, hogy egy csomó youtube-os műsorban megjelentünk, olyanokban, mint a Turnébusz vagy az IstenEst. Így is meg lehet szerezni a közönség szeretetét, ez azért nem olyan új nekünk. Egy ideje már van egyfajta rajongás a formáció körül, még ha valamivel emelkedik is ez a szám, nem lepődöm meg.

Azért a sajtó most biztosan fölkapja.

Ez viszont új nekem. Nagyon sűrűn hívogatnak, sajtószinten korábban nem volt ekkora érdeklődés. A legnehezebb, amikor korán reggel tévés interjúra kell menni. Az nekem gyilkos, mert a fellépések után általában hajnalban érünk haza, alszunk délután kettőig, és csak azután indul a napunk. Legutóbb is így mentem, szinte nulla alvással, észre is lehetett venni, hogy a mondat felénél elfelejtettem, miről akarok beszélni. De amúgy jó dolog, hogy ennyire foglalkoztatom az embereket, hiszen ezekből a megjelenésekből én is profitálok.

Istenes Bence is követi a műsorban?

Persze, írt is egyből adás után, hogy nagyon király voltam. Mi tényleg baráti kapcsolatot ápolunk, úgy lettünk jóban, hogy a közös szponzorunk whiskey-kóstolót tartott, ahol a kóstolgatás közben elég jó kedvünk lett. Elkezdtünk hülyéskedni meg bratyizgatni, és észrevette, hogy nagyon egy hullámhosszon mozgunk. Az este végén már elő is hozta, hogy van egy ötlete, amiről majd szeretne velem beszélgetni. Azóta egy csomó műsorában jelen voltam, de fociztunk már együtt a művészválogatottban, és csináltunk egyéb közös programokat is.

Ha jól tudom, közös zenéjük is lesz.

Van egy ötlet, amin elkezdtünk dolgozni, csak az a baj, hogy nagyon elfoglaltak vagyunk mindketten... Jó is, hogy most előjött, nyárra meg kéne csinálni. Egyébként tök jó vibe-ja van annak a zenének is.

 (Borítókép: Marics Péter. Fotó: Kaszás Tamás / Index)