A Jászai Mari-díjas színészművész azonban nemcsak a színdarabról beszélt, hanem a hatalomról is, amelyről nincs személyes élménye, igaz, elképzelhető, hogy a munkatársai erről másképpen vélekednek, mivel mindent megtett azért, hogy egy előadás jó legyen, és lehetséges, hogy ehhez élt a hatalmával.

Ahogy mondja, a hatalomhoz, a gyakorlásához mégsem kapcsolódik benne érzet, nincs köze hozzá. Igaz, hogy jó pár évtizede a hierarchia „tetején” van, nem biztos, hogy objektíven látja magát.

Mindenkinek szarul esik, de sokkal többre tartom magam annál a hatalomnál, amelyik ki akar cseszni velem […] Kinek esik az jól, ha hazaárulónak minősítik, kitárgyalják a hálószobaügyeit az Országházban? Ám ez csak még inkább erővel töltött el. Velem próbálkozott a hatalom packázni, de nem tudott

– válaszolta az rtl.hu-nak arra kérdésre, hogy milyen az, amikor a hatalom őt próbálja megtáncoltatni.

Alföldi Róbert – aki a napokban kapta el a koronavírust – arról is beszélt, hogy valamelyest megmondóemberré vált.

Annyira gyakran történik valami ebben az országban, a szakmánkban, hogy valamiképp telítődsz, és nem bírod ki, hogy ne szólalj meg, mert annyira abszurd ez az egész

– mondja az 54 éves színész, hozzátéve: nincs baja a televízióval, de az egyáltalán nem mindegy, hogy az emberek mit néznek és hallgatnak, és egy bizonyos ponton túl elvárható az egyén felelőssége, amelyet a magyar társadalom nem tanult meg a rendszerváltás után, ahogy a demokráciát sem.

A mostani hatalom ugyanazokkal a beidegződésekkel működik, mint az 1950-es és az 1960-as években. De ez teljesen világos, mert ezt ismeri, erre van kondicionálva a társadalmunk. Soha nem volt itt demokrácia, hát honnan a francból kellett volna azt nekünk ismerni, tudni?

– teszi fel a kérdést Alföldi Róbert, aki szerint politikai oldaltól függetlenül senki sem foglalkozott ezzel.

(rtl.hu)

(Borítókép:  Kaszás Tamás / Index)