Csütörtök reggel Oroszország lerohanta Ukrajnát. Több várost is rakétákkal lőttek, Kijev mellett találat érte az ukrán fegyvergyártás központját, Harkovot, a déli Herszont és a nyugati Ivano-Frankivszkot is. Elsősorban az ukrán repülőtereket támadták, valamint a fegyverraktárakat, laktanyákat, de néhány lakóépületet is eltaláltak. Már elfoglalták a csernobili atomerőművet, délen, Ogyessza mellett, a Fekete-tenger partvidékén is partra szálltak orosz inváziós csapatok. Az orosz hadsereg már elérte az ukrán főváros északi részét. A helyszínen zajló eseményekről az Index is folyamatosan beszámol.

A civilek már csütörtökön megindultak, hogy megpróbálják elhagyni a háborús övezetté vált országot. Az invázió első napján Kijevben hosszú sorokban kígyóztak az autók, volt, aki több órát ült a dugóban, mire kijutott a városból. Mára már nem olyan egyszerű elindulni sem. A városban este 10 és reggel 7 óra között kijárási tilalom van érvényben, és miután az orosz csapatok elérték a települést, mindenkiben növekszik a félelem. Az ott-tartózkodó külföldi állampolgárok a nagykövetségektől próbálnak segítséget kérni, a Horvátországból származó Sasha is így tett, de próbálkozása nem járt sikerrel. A kijevi Obolony negyedben élő fiatalember az Index megkeresésére részletesen beszámolt arról, mi történt vele és a családjával, mióta kitört a háború. 

Sasha már négy éve Ukrajnában él, ugyanis annak idején egy ukrán állampolgárságú hölggyel házasodott össze, akivel Kijevben alapított családot. A város szívében, Obolony negyedben vettek lakást, ott építették fel közös életüket, amelyet a csütörtöki események teljesen felforgattak. 

A feleségem tegnap reggel 6 órakor azzal ébresztett, hogy a barátai szóltak, valami történik. Sürgetett, hogy menjünk gyorsan a benzinkútra, mert biztos, hogy hosszú lesz a sor, az emberek pánikolnak, robbanások is voltak – elindult az invázió. 

Sasháék nem sokat gondolkodtak. Összepakoltak, és még aznap elhagyták a várost. 

A helyzet nagyon rossz. Mi most 75-80 kilométerre vagyunk Kijevtől északra, ami persze nem volt okos döntés, jobb lett volna nyugat felé menni, de itt volt olyan hely, ahol meghúzhattuk magunkat az egyik barátom házában. Igazából egy olyan faluban vagyunk, ami kívül esik a veszélyzónán. Csütörtök este érkeztünk ide. Úgy tudom, Obolony negyedben, ahol éltünk, már katonák, tankok, sőt tűzharcok is vannak. Egyáltalán nem biztonságos most Kijevbe menni. 

Sasha azt mondja, ahol most vannak, egyelőre semmit nem hallani. A beszélgetésünket megelőzően nem sokkal mintha valamiféle robbanásfélét észlelt volna, de azt nem tudja megmondani, hogy a hang honnan érkezhetett. Csütörtökön viszont, amikor úton voltak, a mostani szállásuktól nagyjából húsz kilométerre láttak egy épületet, amely lángolt.

Nem láttunk senkit, aki a tüzet oltotta volna. Feltehetőleg valamiféle raktárépület lehetett. Hihetetlen volt látni a lángokat, ahogy elhaladtunk mellette – az ember nem is hinné, hogy valaha ilyesmit lát az életében. 

Sasháék most azon vannak, hogy valahogy megpróbálják elhagyni az országot. Azt mondja, a barátai átküldték neki a horvát kormányfő televíziós beszédét, amelyben a miniszterelnök arra bátorította az Ukrajnában tartózkodó horvát állampolgárokat, hogy jelentkezzenek, és majd segítenek kimenekíteni őket. Ezek után fel is hívta a horvát nagykövetséget, hogy iránymutatást kérjen, milyen lépéseket kell tenniük azért, hogy biztonságban legyenek – egyáltalán mit kell tenniük, esetleg van-e bármiféle menedék, ahova menni tudnak. Válaszul azonban csak annyit kapott:

A fiatalember erre rákérdezett, hogy akkor menjenek-e nyugat felé, és ennyi. Mire annyi válasz érkezett: még jó, hogy nyugatra és nem keletre. Sasha nem tartotta helyénvalónak az efféle megjegyzést egy ilyen helyzetben, mire a kontaktszemély elnézést kért tőle, és ismételt elmondta: induljanak meg, de készüljenek fel rá, hogy óriási dugókra kell számítani.

Nem arra számítottam, hogy helikoptert vagy repülőt küldenek értem. De azért egy kicsivel többre annál, mint hogy hagyjam el Kijevet és menjek nyugatra 

– mondta a Sasha. 

Sokan vannak, akik még nem döntötték el, hogy menjenek vagy maradjanak. Mi viszont már elhatároztuk, hogy szombat korán reggel elindulunk. Nyugatra megyünk, és megpróbálunk minél messzebbre jutni innen, amilyen gyorsan csak lehet

– mondta Sasha, aki egyelőre még nem biztos benne, melyik határon kel át a családjával, de feltehetőleg Magyarországon keresztül próbálnak majd a férfi szülőhazájába jutni, a lengyel határon ugyanis, úgy tudja, elég hosszú a várakozási idő. A harmadik opció Szlovákia, de az ottani szituációt nem ismeri. 

(Borítókép: Ukrán katonák Kijevben 2022. február 25-én. Fotó: Anastasia Vlasova / Getty Images)