Közel tíz éve követhetjük nyomon Tommy Shelby és pengesapkás bandájának vérgőzös történetét, azonban nem mindenki tudja, hogy a Peaky Blinders nem teljesen fikció.
Az 1920-as években induló sorozat főszereplője, Tommy Shelby (Cillian Murphy), aki Birmingham leghírhedtebb, a város ranglétráján egyre feljebb és feljebb törekvő bandájának vezetője. A sorozat eredetileg az első világháború után játszódik, Tommy Shelby ezután kezdi el felépíteni birodalmát Birminghamben.
Azonban a valódi banda története messze áll a szériában látottaktól, noha van némi átfedés fikció és a valóság között.
A XIX. század végén járunk, a katolikus ír bevándorlók és a Birminghamben élők között egyre nagyobb a feszültség, a bandák halomra ölik egymást a területek miatt. A Peaky Blinders-tagok nem sokkal később már kész hírességekké váltak a brit középosztály körében, mindenki ismerte őket az ikonikus sapkáik, sáljaik, valamint fehér gyöngygombjaikról.
A BBC2 most egy dokumentumfilmet készített Birmingham bandájáról, amiben feltárják annak a viktoriánus bűnszervezetnek a valódi arcát, amely végül a Peaky Blinders-sorozat szereplőit is inspirálta. A filmben szóba kerül a rettegett Sheldon família vezetője, Sam Sheldon, illetve az igazi Billy Kimber is, aki a sorozat első évadának „főgonosza” volt.
A valódi Peaky Blinders nem csak egy 1920-as években tevékenykedő banda volt. Azokat a férfiakat jelentette, akik mindenféle utcai bandához tartoztak az 1890-es évek Birminghamjében, a XX. század hajnalán. De a gyökerek sokkal távolabbra nyúlnak vissza
– mondta Carl Chinn professzor.
Azután, hogy megindult a tömeges bevándorlás Írországból Angliába még 1845-ben, az ír populáció Birminghamben mindössze 10 év alatt közel megduplázódott.
Azok az írek, akik Birminghambe költöztek, legtöbbször a város legszegényebb részeiben éltek. Ezeken a helyeken rossz minőségű volt a víz, és a csatornázás sem volt megoldva rendesen
– mondta a Nottinghami Egyetem professzora, James Moran.
A viktoriánus Birmingham ír lakói hamar „antikatolikus gyűlölködéssel” találták szembe magukat William Murphy prédikátornak köszönhetően, aki javarészt „véresszájú szónoklataival” hergelte a népet.
A prédikátor arra figyelmeztette az angol nőket és férfiakat, hogy ne bízzanak meg az ír bevándorlókban, akiket egyenesen kannibáloknak bélyegzett, a papjaikat pedig hazug zsebtolvajoknak nevezte.
1867 júniusában 100 ezer ember lepte el Birmingham utcáit, hogy a földdel tegyék egyenlővé a szegénynegyedekben lakó ír bevándorlók otthonait, akiket egyúttal ki is raboltak.
Miután a rendőrség is a támadók oldalára állt, a Birminghamben élő írek sokkal keményebben védelmezni kezdték a saját területeiket, közösségüket, az 1870-es években pedig megjelentek az utcai csavargókból álló bandák (slogging gangs) is. Az ilyen utcai bandák tagjai olyan lázadó gyerekek, tinédzserek voltak, akik végignézték, ahogy összezúzták az otthonaikat, így később ők keltek a közösség védelmére, a lehető legkeményebb fellépésben.
Az első ismertebb ilyen bandatag Thomas Joyce volt, akinek szülei Írországból érkeztek a városba, ahol a híresen szegény Park Street közelében telepedtek le. Akárcsak a korai Peaky Blinders-tagok, Joyce is kétkezi munkás volt, aki végignézte otthona pusztulását a zavargások alatt. A Park Street banda tagjai csak így jellemezték:
A legkeményebb, a legmocskosabb és legbrutálisabb a harcban.
Noha a banda híres a lapos sapkáikról, az első tagok még olyan keménykalapot hordtak, aminek hosszú karimája alól „pillantottak ki”. Öltözetükhöz hozzátartozott az öltöny, amit fehér gyöngygombokkal díszítettek fel, illetve vasalt nadrág és valamilyen sál, nyakkendő.
Úgy jellemezték őket, mint az első modern fiatalokból álló kultisták, akik tartanak is valahová. Az öltözködési stílusuk és a saját nyelvezetük tényleg megelőzte a korukat, a XX. század kultuszait, mint például a punkokat
– magyarázta Andrew Davis, a Liverpooli Egyetem professzora.
A nőknek is jutott szerep a bandákban, ők is részt vettek nagyobb szabású harcokban, zavargásokban vagy egyéb bűncselekményekben egyaránt. A női tagokat onnan lehetett felismerni, hogy színes nyaksálakat vagy kockás színes szoknyát hordtak.
A filmben górcső alá veszik Sam Sheldont is, az embert, aki a sorozatból ismert Tommy Shelby karakterét is inspirálta. Sheldon rettegett vezére volt a hírhedt Sheldon családnak, akik részt vettek brutális verésekben, lövöldözésekben, illetve hozzájuk köthető a város legrosszabb bandaháborúja is. Samuelnek volt két testvére, John és Joseph, akik rendkívül erőszakos férfiaknak számítottak, és ellenben a sorozatban látottakkal, ők nem lapos sapkát, hanem keménykalapot hordtak, ahogyan azt korábban is említettük. Sam egy ilyen kalapnak hála maradt életben.
Csak 155 centi magas volt, de nem az a fajta fickó, akivel szórakozni akarsz.
A Peaky Blinders-sorozat írója, Steven Knight, akinek apja révén valóban van köze a valódi Birmingham bandájához, elmondta, hogy valóban Sheldon ihlette Tommy karakterét, akivel nem szívesen találkozna egy sötét sikátorban. Csak azért vertek össze embereket, mert ez szórakoztatta őket. Imádtak egymással is viaskodni, folyamatosan ment az adok-kapok közöttük.
Nem volt meg bennük az a becsület, mint a Shelbykben. 1889-ben Samuel és a többiek betörtek egy nő házába, és a lehető legborzalmasabb dolgokat művelték ott egy akkori újság szerint. Az áldozat csak 16 éves volt.
A „Peaky Blinders” megnevezést a sajtó használta először még 1890-ben, a bandatagok akkoriban kész hírességeknek számítottak.
Ha belegondolunk abba, milyen népszerűek manapság a valóságshow-k, na, ez kb. annak a viktoriánus korszak verziója. Mindenki tudni akarta, hogy ki van épp a körzetében, milyen bűncselekményeket követtel el a rosszfiúk, érdekelte az embereket a botrány
– magyarázta dr. Elosie Moss, a Manchesteri Egyetem professzora.
A bűntényekről való olvasás izgatta az emberek fantáziáját, a bandatagok olyasmiket tettek, amiket néhányan maximum csak akartak volna.
Benne akartál lenni az újságban, ha egy ilyen bandához tartoztál. Így az emberek megismerhették a nevedet, és ezáltal rettegetté válhattál.
A dokumentumfilmben olyan rendőrségi fotókat is mutatnak, amelyek az 1900-as évek elején készültek a Peaky Blinders tagjairól, köztük az „angyali arcú” Henry Fowlerről, akit testvéreivel együtt ítéltek el számos bűncselekmény elkövetése miatt.
Ernest Bayles két hónapra került hűvösre, miután ellopott egy biciklit, míg Stephen McHickiet magánlaksértés, Thomas Gilbertet pedig hamis tanúzás miatt csukták le.
A XX. század elején a véreskezű bandavezér, Billy Kimber is egyre ismertebbé vált, és nemcsak az utcákon, hanem a magasabb körökben is, ugyanis lóversenyfogadással is foglalkozott, az üzlet pedig virágzott. Ez a történet ismerős lehet azoknak, akik látták a sorozat első évadát, Tommy Shelby mindenáron részt akar venni az üzletben Kimberrel.
A XIX. század bandáinak fiatal tagjai sokkal inkább voltak territorikus harcosok, akik nagyban különböztek a versenypályás bandáktól az 1920-as években. Ezek idősebb férfiak voltak, akiket több vezérelt annál, hogy pénzt keressenek.
Érdemes megjegyezni, hogy a sorozatban fontos szerepet kapnak a sapkákba rejtett pengék, de a szakértők szerint ez nem több, mint legenda. A tagok persze szerettek mocskos módszerekhez folyamodni, a hírhedt csatos övvel verték halálra ellenségeiket. A későbbi banda viszont, melynek tagjai főként a lóversenyzésre koncentráltak, előszeretettel használt torokmetszésre alkalmas pengét.