A teste már nem úgy működik, ahogy régen, mára már csak hátránya származik abból, ha a pohár fenekére néz,

A saját bőrömön tapasztalom az idő múlását

– árulta el a Borsnak Ambrus Attila, aki idén lesz ötvenöt éves. A Viszkis rablóként ismertté vált egykori jégkorongozó 1993-1999 között 30 alkalommal fosztott ki különböző pénzintézeteket. Becenevét arról kapta, hogy a rablásokat megelőzően mindig felhajtott egy pohár whiskyt a közeli kocsmákban, nemegyszer nyilatkozta, hogy ezekből merített erőt akkoriban a rablásokról, viszont ami a védjegyévé vált, mára már csak hátrány.

Mint fogalmazott, „a klasszikus demenciát érzem, az ember agya 50 fölött már elkezd hanyatlani és az agysejtek is nagy számban pusztulnak. Érzem, hogy már sok tekintetben nem vagyok a régi.

Már nem bírom a whiskyt, ha egy kicsit beiszok, semmire nem emlékszem. Régen, ha berúgtam, képes voltam mindent tisztán felidézni, most pedig olyankor teljes képszakadás van"

– és hozzátette, „ha eladnák a májamat és másnap felkelnék, nem tudnám, hogy mi hiányzik belőlem. Mondjuk, elég rosszul járnának a májammal a szervdonorok…”

Hamvasztást szeretne

„Realista vagyok. Minek szépíteni, benne vagyok a korban és gyakran eszembe jut az elmúlás gondolata. Amikor az 55 évet betöltöd, onnantól már nem felfelé, hanem lefelé mész. Azt gondolom, hogy

tudomásul kell venni: ha megszülettünk, akkor egyszer meg is fogunk halni",

tovább folytatta az elmélkedését azzal, hogy „az, hogy milyen körülmények között és mennyire leszünk kiszolgáltatva, a szerencsén is múlik. Jókor, jó időben kell meghalni. Egyszer lelépünk, és nem árt, ha felkészülünk rá. A régi öregeknél szokás volt, hogy akár már évekkel korábban eldöntötték, milyen ruhában nyugszanak majd, sőt volt, aki „próbafekvést” is csinált. Nyilván ez elég morbid, de tény, hogy megesett.

Én azt szeretném, hogy halálom után hamvasszanak el,

– közölte az elhatározását a Viszkis, aki ennek a részleteit is már megbeszélte a feleségével.