Nem túlzás kijelenteni, hogy Törőcsik Mari mindig is különös helyet foglalt el az emberek szívében. Őszinteségével és kedvességével szinte mindenkit levett a lábáról, így egy évvel ezelőtt bekövetkezett halála is megrázta az egész országot.
Nagy űr maradt a magyarok szívében, miután 2021. április 16-án a Nemzeti Színház oldalán bejelentették, 85 éves korában elhunyt a nemzet művésze, Törőcsik Mari, aki tehetségével emelte Magyarország hírét. Ha valaki, akkor ő mindig szeretettel fordult az emberekhez, ahogy az is melengette a szívét, hogy ennyien kedvelték, amit a maga módján igyekezett viszonozni is. Amellett, hogy a legtöbbet díjazott színésznő volt, az emberi értékeiről is ódákat lehetne zengeni. Sokkal többet adott ő a magyaroknak annál, mint azt valószínűleg valaha is gondolta.
A színésznő 1935. november 23-án látta meg a napvilágot Törőcsik Marián néven Pélyen, ahol 15 éves koráig lakott. A névválasztáshoz egy különös történet is fűződik, úgy tartják, hogy születésekor a Mariann helyett tévesen a Marián nevet jegyezték be. Szülei, Törőcsik Joachim és Rusz Julianna tanárok voltak. Már gyerekkorától kezdve jelen volt az életében a művészet, mivel nagyapja egy mozit üzemeltetett, így a levetített filmeket látva teljesen beleszeretett a színészetbe. Ekkor el is határozta, hogy ha felnő, színésznő szeretne lenni.
Mindig is meleg szívvel emlékezett vissza gyerekkorára, ahogy édesanyjára is, akit a megye legelegánsabb asszonyának tartott.
A divat sosem érdekelt, de a cipőket és a kalapokat miatta szeretem
– nyilatkozta még korábban a művésznő.
Bár testvérével egy időre nélkülözniük kellett az édesapjukat, aki a második világháború alatt katonaként szolgált, majd a szovjetek elfogták. A család már a lehető legrosszabb forgatókönyvre gondolt, ám végül az apa hazatért a hadifogságból. Törőcsiket a háború alatt majdnem lövés is érte, amikor kimászva a bunkerből egy felettük szálló repülőt szeretett volna megnézni.
Az általános iskolát követően Egerben, illetve Budapesten is tanult, majd a sikeres érettségi után felvételt nyert a színművészetire, ahol operett szakon folytatta tanulmányait. Ekkor kezdték el Törőcsik Mari néven emlegetni – bár ő a Mariannt szerette volna használni –, ám arról több teória is terjeng, hogy miért ragadt rá ez a név. Az első elmélet szerint Fábri Zoltán ötlete volt, hogy ne keverjék őt össze Krencsey Marianne-nal, míg egy másik feltételezés alapját az szolgáltatja, hogy a Körhinta operatőre, Hegyi Barnabás javasolta neki ezt a művésznevet Jászai Mari után. A színésznő első világsikerét éppenséggel pont az 1956-os Körhintával aratta, amelyben Pataki Marit alakította, bár a filmben nyújtott alakítását nem ismerték el annyian itthon, ami mélyen érintette őt.
Mint arról Törőcsik egy korábbi interjúban beszámolt, élete legnagyobb dicséretét Hegyi Barnabástól kapta, aki az alábbiakat mondta neki:
Te, Mari, szerintem én minden magyar színésznőt fotografáltam, de szerintem a világon sincs ilyen kis szemű színésznő, mint te vagy. De belenézek a kamerába, és ilyen szemet, nem tudom, láttam-e még az életemben.
A Körhinta sikereit követően ismerte meg Bodrogi Gyulát, akivel összeházasodtak, és nyolc éven át egy párt alkottak. Ugyan nem ez volt az első frigy Törőcsik életében, de korábbi házassága csak pár hétig tartott. A színésztől való elválást követően pedig három évig volt együtt Tordy Gézával, míg Iglódi Istvánnal csak egy esztendőn át.
A színésznő a pályafutása során több színházban is megfordult, köztük a Nemzeti Színházban, amelynek húsz éven át tartozott a társulatához. A színházi szakma akkor figyelt fel rá igazán, amikor 1968-ban a Katona József Színházban játszott Varsói melódia című darabban alakított Sztankay Istvánnal egyetemben. Ezen alakítás, mondhatni, nem várt kapukat nyitott meg előtte, mivel korábban nem szántak neki komoly szerepeket.
Kezdetben nagyon nehéz volt, mert nemigen fogadtak el. A vágóhidak Szent Johannájában minden elképzelhető rosszat leírtak rólam: nem tudok beszélni, nem tudok mozogni, a színpadon nem vagyok személyiség, és utána zárójelben írták le a nevem
– magyarázta korábban Törőcsik, illetve a Varsói melódia című darabbal kapcsolatban megjegyezte:
Nehéz dolog volt – és emlékszem, a premieren Honthy Hanna ott ült az első sor közepén, és valahányszor nevetés volt, mindig megjegyezte az ő felejthetetlen intonációjával, »hogy milyen édes ez a Mari!«. Azt hittem, elsüllyedek a színpadon. Nagy siker lett. És akkor valahogy elfogadtak.
Később a szerelem is újra beköszöntött az életébe, Maár Gyula rendezővel 1972-ben lettek egy pár, a rá következő évben gyermekük is született, Teréz. Mivel Törőcsik a színpadon töltötte a fél életét, így nem volt meglepő, hogy gyermeke születése miatt sem szeretett volna sokáig távol maradni. Mint arról egy interjúban beszámolt, 1972 őszén játszott utoljára, majd a rá következő tavasszal világra is jött a kislánya.
1973-ban megszületett Teréz, és ősszel már játszottam
– nyilatkozta a színésznő, aki Teréz mellett egy vietnámi, Son nevű kisfiút is örökbe fogadott, ám ő végül visszatért hazájába.
A művész akkor került fel a világtérképre, amikor az 1976-ban debütált, Maár Gyula rendezte Déryné hol van? című filmnek köszönhetően bezsebelte a legjobb színésznőnek járó díjat a cannes-i filmfesztiválon. Megszámolni is alig lehet, hány elismeréssel illették, köztük két Jászai Mari-díj, Érdemes Művész, két Kossuth-díj, Kiváló Művész, Déryné-díj, Nemzet Színésze, Nemzet Művésze és Kossuth-nagydíj elismerésekkel is kitüntették, és még folytathatnánk a sort. Nála több díjat egy magyar színésznő sem tudhat magáénak, ami nagy visszaigazolás volt a számára afelől, hogy valamit nagyon is jól csinál. A szívét-lelkét beleadta minden szerepbe, amit elvállalt, ezekből pedig volt jó sok, szám szerint 131.
A Nemzeti Színház mellett a győri Kisfaludy Színház, a Mafilm színtársulat, a szolnoki Szigligeti Színház és a budapesti Katona József Színház kötelékében is vállalt szerepeket. Feltűnt többek között Katyerinaként a Viharban, Tündeként a Csongor és Tündében, Cordeliaként a Lear királyban, illetve Júliaként a Rómeó és Júliában. Utóbbi alakításával kapcsolatban így nyilatkozott korábban:
Én általában a koromnál idősebb szerepeket játszottam, és Major Tamásnak harminchat évesen megcsináltam a Júliát. Talán az erkélyjelenetet el is tudtam játszani, arra büszke vagyok. De a méregmonológot soha nem tudtam jól elmondani – és negyvenkét évesen egyszer fölriadtam Velemen, és rájöttem, hogyan is kellett volna elmondani.
A Déryné hol van? című film mellett pedig több más produkcióban is szerepet szántak neki. Alakított többek között az Édes Anna, a Légy jó mindhalálig, A Pál utcai fiúk és a Csapd le csacsi! című filmekben, a tenyerén hordozta őt a szakma.
Én soha nem mentem szerepek után. Mindig inkább meg kellett győzzenek, hogy ezt el kell játszanom
– jegyezte meg egykor az Indexnek a színésznő, akit akkori elmondása szerint elkényeztetett a sors, mivel soha nem kellett átélnie azt, hogy nincs szükség rá.
Az első törés az életében akkor következett be, amikor 2008-ban összeomlott a vérkeringése, megállt a szíve, és kómába esett. Napokon át küzdöttek az életéért az orvosok, de nem adta fel, és annak ellenére, hogy a kórházban gépek tartották életben, felépült, hogy minél hamarabb visszatérhessen a közönség elé a színpadra. A 75. születésnapját is a kórházban fekve ünnepelte, és gyógyulását követően nemegyszer jegyezte meg, hogy a közönség, illetve a családja szeretete hozta őt vissza az életbe.
Nagyon messziről jövök. De visszajöttem!
– nyilatkozta a 2009-es Filmszemle megnyitóján a művésznő, akinek a dohányzásról is sikerült leszoknia.
Felépülését követően is ugyanúgy elvállalta azokat a szerepeket, amelyeket neki szántak, bár elővigyázatosabbnak kellett lennie, miután a mozgása márt nem volt a régi.
A jobb kezemet nehezen használom. Vezetek, mert tudok fogni, de írni nem, ez megnehezíti az életet. A színpadon kimondottan nehéz volt tudomásul vennem, hogy nem vagyok ura a testemnek
– fejtette ki korábban, illetve arról is beszámolt, mindig felteszi magának a kérdést, vajon ennyi idősen szabad-e még színpadra állnia, ám a közönség akkora szeretettel fordul felé, hogy a visszavonulás gondolata nem merült fel benne.
Nagyon mélyen érintette férje, Maár Gyula elvesztése, aki 2013-ban hunyt el, negyven évig alkottak egy párt. Pár héttel a rendező halála után Törőcsik Mari egy interjúban jelentette ki szomorúan, nincs már mit mondania, és azt hiszi, hogy ebben az életben már nem is lesz.
Arra szeretném kérni önt és önön keresztül mindenkit, aki érdeklődik utánam, hogy interjú reményében soha többé ne keressenek. Félreértés ne essék, senkivel semmi bajom, de hogy hogyan élek ezután, az mostantól tényleg nem tartozik senkire. Színházi felkérések még vannak, s ezekkel kapcsolatban – ha lesz miről – adok tájékoztatást, de mint magánember megszűntem létezni
– magyarázta a színésznő.
A 2010-es évek közepétől kezdve újabb egészségi problémái akadtak. 2015-ben gyógyszermegvonás miatt lett rosszul, így a Brand című darabban sem tudott szerepelni. Holott még akkor is eljárt a próbákra, amikor el volt törve a keze. Ugyanezen évben került kórházba bevérzett tüdeje miatt, ám a munkával nem állt le. 81 évesen szerepet vállalt az Aurora Borealis – Északi fény című filmben, amelyben Máriát alakította, az anyát, akit szovjetek erőszakolnak meg Bécsbe menet, majd születik egy gyermeke, aki a későbbiekben arra próbál rájönni, hogyan történhetett mindez.
Legyengült szervezete miatt azonban a színésznő a film bemutatóján sem vehetett részt, mivel ismét kórházba került, ahol hosszú hónapokat töltött. Végül 2018 elején engedték haza velemi otthonába, ám ezt követően is több alkalommal kórházba kellett szállítani. Törőcsik Mari mindezek ellenére is készült a visszatérésére a színpadra, ahol utoljára 2017 februárjában láthatták a nézők a 73 éves Galilei szerepében.
2020-ban bejelentette, nem tervez több szerepet elvállalni, majd 2021 tavaszán tüdőgyulladás miatt ismét kórházi kezelésre szorult. Bár kezdetben úgy tűnt, javul az állapota, április 16-án a Nemzeti Színház, amelynek a szerepei felét köszönhette, jelentette be a megrázó hírt, hogy egy újabb neves művésztől, Törőcsik Maritól kell búcsút vennünk, aki a halálát követően is ott él mindenkiben, akivel valaha váltott akár csak néhány szót is. Mély nyomot tudott hagyni az emberekben, akik hálásak mindazért, amit a színpadon nyújtott. Őszintén, tiszta szívvel.
(Borítókép: Törőcsik Mari 2014. november 24-én. Fotó: Kallos Bea / MTI)