A brit énekesnő tavaly év végén jelentette be közösségi oldalán, hogy elvetélt. Ugyan minden vágya, hogy gyermeke szülessen, ám eddig nem adatott meg neki. Most egy hosszú interjúban számolt be arról, miként érintették a történtek, és hogyan tudott felállni belőle.
Jessie J még hosszú évekkel ezelőtt robbant be a köztudatba, miután egyedi hangszínével és lehengerlő humorával sokak érdeklődését felkeltette világszerte. Ugyanakkor nemcsak a zenéhez való profi hozzáállásának köszönhetően került be a leginkább elismerésre méltó hírességek közé, hanem őszintesége miatt is. Az elmúlt évben attól volt hangos a sajtó, hogy az énekesnőnél Meniére-szindrómát diagnosztizáltak, ami az éneklésben is gátolta, így egy időre nem űzhette a szakmáját.
A Canossa-járás viszont itt még nem ért véget. Nem sokra rá derült ki, hogy elvetélt, ami az ő esetében azért különösen fájdalmas, mert mindig is arról nyilatkozott, mennyire szeretne anya lenni. Korábban ugyanis azt mondták neki, természetes úton nem születhet gyereke, így igazi csodának tekintette, hogy teherbe esett, a baba azonban nem születhetett meg. Az énekesnő épp egy Los Angeles-i koncertre készült, amikor megtudta a rossz hírt, ám ennek ellenére megtartotta a fellépést, amelyen őszintén számolt be a történtekről. Hogy az utóbbi időben miképp sikerült feldolgoznia az őt ért veszteséget, illetve milyen érzések kavarogtak benne, arról egy podcastben számolt be nyíltan, ahogy azt tőle már megszokhatták.
Mint ahogy Jessie J elmondta, gyerekkorában sokat volt kórházban, ám sosem érezte azt, hogy beteg, mivel szülei soha nem éreztették vele.
Mindig próbáltam a lehető legtöbbet kihozni az adott pillanatból, még ha nehéz is volt
– mondta, hozzátéve, hogy édesapja szociális munkásként dolgozott, és mindig a humorát használta, hogy jobb kedvre derítsen másokat. Egyszerre tudta a felszínre hozni páciensei mélyen gyökerező problémáit, ami gyakran sírásra késztette őket, ám a humorral gyógyította is a lelküket. Mint megjegyezte, a humor számára is az az eszköz, amely segít átlendülni a legnehezebb időszakokon, hiszen a nevetés az, ami igazán össze tudja hozni az embereket.
Ahogy arra az énekesnő visszaemlékezett, nyolcéves korában volt az első rosszulléte, amikor egy kiránduláson édesapjával és testvéreivel akart versenyezni, ki ér előbb a kocsijukig.
Nem tudtam lélegezni, összeestem. A következő, amire emlékszem, hogy apám felemel és a kocsihoz fut
– magyarázta. Ekkor diagnosztizálták Wolff–Parkinson–White-szindrómával, amely tulajdonképpen szívprobléma. Szívritmuszavara lett, így már gyerekkorától kezdve gyógyszereket kellett szednie. Visszajáró vendég volt a kórházban, mivel a betegség miatt gyakran elájult.
Az egészégem miatt mindig két lábbal a földön kellett járnom
– fejtette ki, ahogy arra is emlékszik, gyerekként soha nem realizálta, min megy keresztül, nem érzett fájdalmat, így szinte olyan, mintha az egész meg sem történt volna. Megjegyezte, hogy jelenleg is szívritmuszavara van, de nem szed semmilyen gyógyszert, mivel inkább az egészséges életmódban hisz, illetve próbál a szervezetére hallgatni.
Egyik dala, a Big White Room is egyik kórházi élménye alapján íródott. Tízéves kora körül, amikor szintén kórházba került, egy vele egykorú fiúval volt egy szobában, akinek a sírására kelt hajnalban. A fiú azért imádkozott, hogy ne haljon meg, de végül másnap elhunyt. Mint megjegyezte, ez az emlék éveken át kísértette, míg végül 16 éves korában ki kellett írnia magából. Ekkor született meg a Big White Room című dala.
Jessie J elmondása szerint nem akarta, hogy úgy gondoljanak rá, mint arra a beteg gyerekre, aki egyébként énekelni is tud. 17 éves korában stroke-ot kapott, aminek következtében lebénult a jobb oldala egy hónapra.
A szomorúság és a fájdalom okozta percek tesznek azzá, aki ma vagy
– magyarázta, utalva ezzel arra, hogy nem szeretné, ha egészségi problémái határoznák meg őt. Hozzátette, hogy a szervezete mindig emlékeztette rá, mikor kell visszavennie a tempóból. Például amikor Amerikában kezdett turnézni, eltörte a lábát. Megemlítette a Meniére-szindrómát is, amivel nemrég diagnosztizálták, és aminek köszönhetően egy jó darabig nem énekelhetett. Ez rendkívül mélyen érintette, sőt az éppen készülőben lévő albumára is kihatással volt.
Már nem is akarom kiadni az albumot, mert nem tetszenek a rajta lévő dalok. Azt érzem, ez jel, és így kellett történnie
– vallotta be, azonban azt is kifejtette, hogy bármikor egészségi gondjai támadnak, egyből arra gondol, mit próbál üzenni a szervezete.
Mint mondta, pont az első akusztikus koncertje előtt egy nappal vetélt el. E koncertsorozat különösen közel állt a szívéhez, ugyanis a standupot és az éneklést szerette volna vegyíteni, mivel a humor és a zene az, amiben igazán otthonosan mozog, ám a sors keresztülhúzta a számításait. Egy orvosi vizsgálaton közölték vele, hogy születendő gyermekének nagyon gyenge a szívhangja, illetve van rá esély, hogy valamiféle rendellenességgel fog a világra jönni. Ugyan az orvos felajánlotta neki, hogy a baba véréből meg tudják állapítani, életben fog-e maradni, ám végül felkeresett egy másik orvost is, aki közölte, hogy már egyáltalán nincs szívhangja gyermekének.
Még ebben a nehéz pillanatban is tudtam, hogy mindez okkal történik. Aznap, amikor közölték velem, hogy a babám meghalt, az utcán kezdtem el sírni. Nem bírtam abbahagyni, azt éreztem, hogy lebénult a testem. Ott ácsorogtam egy bokornál két órán át, és mozdulni sem bírtam. Mindenkit felhívtam, akit csak tudtam, mivel egyedül voltam, erre egy férfi odajött hozzám, és azt mondta: »Nem tudom, mi van jelenleg az életedben, de tudd, ez azért történik, hogy beszélhess róla, és segíthess másoknak«
– mondta. Ugyan az énekesnő mérhetetlen dühöt érzett, de végül rájött, hogy mekkora szerepe is van abban, hogy hatással legyen mások életére. Megjegyezte, beszélni a fájdalomról nemcsak azoknak segít, akik épp hasonló helyzetben vannak, hanem neki is.
Elmondása szerint még arra sem volt ideje, hogy realizálja, elvesztette a babáját, mivel már a másnapi koncertjére kellett készülnie, amit ennek ellenére sem mondott le. Ahogy kifejtette, haragudott magára, amiért ennyire nyíltan beszélt a vetéléséről az első akusztikus koncertjén, mert nem Jessica Cornishként volt a színpadon, hanem Jessie J-ként. Mint mondta, nem adott időt magának arra, hogy feldolgozza a gyászt, amely nemcsak a vetélése, hanem nagyszülei elvesztése miatt is gyűlt benne, így abban a pillanatban minden kijött belőle.
A koncert után egyedül hazamentem, becsuktam magam mögött az ajtót, és térdre borultam. Az volt a legrosszabb pillanat, amikor rájöttem, hogy a karrierem mellett a szülővé válás az, ami igazán fontos az életemben. Mindig is voltak anyai ösztöneim, szeretem a gyerekeket. Egyszerűen azt éreztem, mindent megkaphatok az életben, amit csak akarok, de valaki mégis elveszi tőlem
– mondta, ahogy azt is megjegyezte: soha nem érezte még magát ilyen magányosnak, mint azon az estén, mivel nemcsak a gyermekét gyászolta, hanem ezzel együtt azt az életet is, amit elképzelt magának.
Az énekesnő azt is kifejtette: tisztán emlékszik arra a napra, amikor orvosa közölte vele, hogy természetes úton nem születhet gyereke. Gyakran gyötörték rosszullétek, így kivizsgáltatta magát, ekkor derült ki, hogy endometriózisban szenved. Egy műtéten is átesett, ám a panaszai nem múltak el, ezért visszament a kórházba, ahol megállapították, a sejtek olyannyira megtapadtak a méhfalán, hogy nem lehet szimplán eltávolítani.
Az orvosok azt mondták, vagy együtt tudok élni a fájdalommal, ami akkor elképzelhetetlennek tűnt, vagy kiszedik a méhemet most azonnal. Ekkor voltam 26 éves. Az orvosok az utóbbit ajánlották, arra hivatkozva, hogy rosszabb lesz a későbbiekben, de nem mentem bele
– fejtette ki, hozzátéve, hogy más módszerek után kutatott, amelyek segíthetnek, ekkor váltott teljesen vegán életmódra, ami hatékonynak bizonyult.
Mint mondta, épphogy csak sikeres kezdett lenni Amerikában, amikor meghaltak a nagyszülei, ami nagy törés volt az életében. Ám minél híresebb lett, annál inkább szorongott, mivel sehova nem tudott úgy elmenni, hogy ne várta volna fotósok hada. Ezzel a problémával sokszor még most is szembesül.
Úgy éreztem, újra meg kell tanulnom, hogy kell élni. Semmi bajom nincs azzal, ha több százezer ember előtt kell énekelnem, de sokszor szorongtam, amikor például tankoltam a kocsimba, mert azt éreztem, hogy valaki figyel
– tette hozzá. Ez pedig odáig súlyosbodott, hogy a hotelszobáját sem akarta elhagyni, illetve azt érezte, nincs senki, aki segítene tudna neki, vagy olyan, aki hasonlón ment volna keresztül, mint ő.
Állandóan pánikoltam, hogy félre fogják érteni, amit mondok
– magyarázta, ahogy azt is megjegyezte: állandóan cikkezett róla a média, ami főleg akkor érintette mélyen, amikor rossz napjai voltak. Volt olyan pillanat, amikor elkezdett azzá a dívává válni, amilyennek lefestették. Megjegyezte, gyakran érezte, hogy mindenki utálja. Ám mára tudja, hogy a szeretteivel minden problémáját megoszthatja, ahogy azon cikkeket sem olvassa el, amelyek róla íródtak, mivel tudja, hogy csak árt vele magának.
Ahogy Jessie J beszámolt róla, betegsége miatt, amely egy időre parkolópályára tette, és nem tudott olyan minőségben énekelni, ahogy megszokta, a közelgő albuma sem olyanra sikeredett, mint szerette volna.
Már elkészült az albumom, de néhány hónapja azt éreztem, ez nem az igazi. Úgyhogy három nappal ezelőtt visszamentem a stúdióba, és újrakezdtem. Talán használni fogom a már kész dalokat, talán nem, vagy átdolgozom őket, még kiderül
– jegyezte meg, ahogy azt is aláhúzta: kiadója mindenben támogatja őt, mint ahogy a múltban is tették.
(Borítókép: Jessie J fellép a Grammy díjátadóján 2022. április 3-án Los Angelesben. Fotó: Joe Scarnici / Getty Images North America / AFP)