Nem örök, hogy melyek a világ legfelkapottabb nyaralóhelyei, a természeti adottságokon túl kellenek ehhez a desztinációk jól célzott marketingkampányai, az influenszerek és sztárok támogatása, na meg nagyon-nagyon sok befektetett pénz a helyi vállalkozók részéről. Ezek egyvelegével már fel lehet kerülni a világtérképre, és ki lehet onnan ütni az addigi topszereplőket.
Amikor 2020 tavaszán berobbant a koronavírus-járvány, és sorra zárkóztak be az országok, sokakban egy világ dőlt össze. Holott nem is olyan régóta utazgatunk és nyaralgatunk, a vasúthálózat kiépüléséig ez ugyanis egy kényelmetlen, hosszadalmas, sok vidéken kifejezetten veszélyes, azaz fáradságos időtöltés volt, pár megszállotton kívül erre nem is igen vállalkoztak a kifejezetten gazdagok. Merthogy elég drága is volt, nem véletlen, hogy a vonatközlekedés megindulásával is jobbára elegáns nagyszállókkal szórták tele Európát a századfordulón.
Ekkor épült ki az olasz és a francia Riviéra, Biarritz, a Sorrentótól Salernóig tartó Amalfi-partvidék is, miként az oroszoknak a Krím félsziget, nálunk a Monarchiában pedig Marienbad vagy Karlsbad, Bad Ischl vagy a legexkluzívabb magyar üdülőhely, az isztriai Abbázia (ma Opatija). Ezek közül sokaknak már leáldozott a csillaga, másoknak csupán megkopóban van a nimbusza, és kevesek azok, akik még jó kozmetikázással fenn tudják tartani a látszatot, hogy köszönik szépen, minden a lehető legnagyobb rendben van náluk, sose voltak jobban. Legnagyobb bánatukra azonban vannak új játékosok is a placcon, akik némiképp árnyalják ezt az illúziót.
Magyarországon is a századforduló környékén épültek ki a híres üdülőhelyek: a Balaton, az erdélyi Herkulesfürdő vagy Szováta, netán a felvidéki Pöstyén. Azonban lehet olyan cikkeket is találni az archívumokban, amikben balatoni vendéglátósok méltatlankodnak, hogy épp csak azok nem náluk költik el a pénzüket, akiknek a legtöbb van.
A hazai elit vagy az ugyan az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó, de szinte teljesen horvátok és olaszok lakta Abbáziába ment nyaralni, vagy Velencébe és más külföldi helyekre. Mivel a nagybetűs társaság szintúgy ott mulatott, és nem Füreden nyalta a gombóc fagylaltot. Ennek a szokásnak a világháború, a megcsonkított és gazdaságilag romokban heverő ország, majd a következő világháború és a kommunizmus tette be a kaput.
Ez jól érzékelteti, hogy bár még Facebook meg Instagram messze nem létezett (maximum társasági rovat a magazinokban), fontos volt, hogy ki hová járt nyaralni, hiszen azzal módja volt a státusát is fitogtatni, előnyös ismeretségeket kötni, azaz menővé válni. Ez most is így van, csak a korszak It-girljei és aranyifjai már nem ezekre a helyekre járnak. Alapos Insta-szörfölés után mondjuk is, hol kell őket keresni.
Ez most nem egy politikai lózung, hanem a makacs tények, amelyekről bárki meggyőződhet, aki járt újabban Liguriában vagy Campaniában. A legelegánsabb szállodák jó részét az utolsó szögig fel kellene újítani, divatjamúlt bútorzat, nem jó értelemben vett régi burkolatok, ciki szaniterek és kárpitanyagok, béna látványelemek jellemzik őket jobbára. Egészen megdöbbentő, némelyik mennyit merészel elkérni ezért a külcsínért, de szemmel láthatólag így sem folyik be elég még ráncfelvarrásra sem, nemhogy komplett plasztikai műtétre.
Biarritz, ahol Coco Chanel (nem véletlenül) az első üzletét nyitotta, teljesen lekerült az elit térképéről.
Karlovy Vary ma talán már csak a filmfesztiválja miatt pezseg egy hétre, egyébként a híresek és gazdagok által teljesen ignorálva lett. És eljött az is, amire senki sem számított, hogy már a Côte d’Azur is recseg-ropog, ha minden igaz. Monte-Carlónak is hiányzik a friss vagyon, a miniállamot vezető II. Albert herceg is töri a fejét, mitévő legyen. Jóbarátját, Bourbon-Szicíliai Kamilla castrói hercegnét bízta meg azzal, hogy valamit ki kell találni, hogyan lehet a new millennials generációsok számára menővé tenni a főként turizmusból és kaszinózásból élő Monacót, mert így nagy bajok lesznek hosszú távon.
A 2018-ban alapított Influencer Awards célja, hogy a világ legjobb, legkövetettebb digitális véleményformálóit csábítsa a hercegségbe, hogy bemutassák a követőiknek, van itt luxus dögivel, Forma–1 meg vitorlás regatta is, nem kell ezért a közel-keleti olajmonarchiákba menni, és ott költeni el a szülők vagyonát. Merthogy jelenleg elsősorban Dubaj vagy Abu-Dzabi, másodvonalban Doha vagy Maszkat hegemóniája szinte kikezdhetetlennek látszik luxusfronton. Akik ugye mind erőteljesen készülnek a sok látványos fejlesztéssel arra, mi lesz, ha a zöld fordulatnak köszönhetően a világ már nem kér többet a vagyonukat megalapozó kőolajszármazékokból.
Persze nem arról van szó, hogy Cannes, St. Tropez vagy Cap-Ferrat, netán a szardíniai Costa Smeralda, a liguriai Portofino, a campaniai Capri szigete és a toszkán Forte dei Marmi égő lenne, de a posztokból ítélve erőteljesen lemaradtak az új belépőktől.
A görög Míkonosz szigete szinte fogalom. Hol van már Szantorini, Kréta vagy Korfu! Mindenki, aki számít, megfordul itt, és szétfotóztatja magát ilyen meg olyan logós szettekben vagy a feszített víztükrű medencékben, a messzeségbe bámulva. Csodás, minden igényt kielégítő szállodák, fancy éttermek, akár olyan árakkal, hogy csak a leggazdagabbak engedhetik meg maguknak. Kb. ugyanez a nívó a mexikói Tulum és a török Bodrum is, ahol nem győznek építkezni a világ legnagyobb divatházai, olyan nagy az igény a termékeikre a turisták részéről.
Miben jobbak ezek? Jelenleg abszolút ennek a kivagyiskodó generációnak az igényeire fókuszálnak, akik szomjazzák azt, hogy brandekkel vegyék körbe magukat, azaz egy mezei luxusétterem nem lesz jó, csak ha a cégérre az van kiírva, hogy Hakkasan, Novikov, Coya, Nusr-Et vagy Zuma. Ezeket menő tagelni, és ezektől várják, hogy reposztolják az Insta-sztorijaikat, az akármilyen trattoriától már senki sem fog hasra esni, nem várható majd annyi lájk a követőktől.
Ez ugye nem egy olyan dolog, amire legyinteni lehet, hiszen komplett városok megélhetése kerül veszélybe, ha nem tartanak lépést a korszellemmel.
Jó példa erre a már említett „Smaragdparton” lévő Porto Cervo. A 60-as években kiépült falucskát a befektetők pénzéből az iszlám egyik ágát vezető IV. Aga Khan herceg futtatta fel. A csodás természeti adottságokhoz árkádos, akár egészen hobbitszerű házakat építettek, amelyek ma, a nagy üvegfelületek korában egyszerűen nem tűnnek stílusosnak a huszonéveseknek. (De még így is Európa legdrágább négyzetméteráraival büszkélkedhetnek.)
A márkák már kezdenek kivonulni a pici, szűkös üzlethelyiségekből, ez látszik, lám, a Harrods is bezárta a londoni mellett az egyetlen áruházát a kikötőben. Egyelőre az idősebb olasz elit még eltartja. Lassan azonban egy szép panoráma vagy egy kristálytiszta vizű öböl egyszerűen már nem lesz elég nemhogy a győzelemhez, de a túléléshez sem ebben a regiszterben.
A szerző luxusszakértő.
(Borítókép: Bodrum egyik üdülője madártávlatból. Fotó: Tunahan Turhan / SOPA Images / LightRocket / Getty Images)