Donna Summer egy személyben hozta el a diszkókorszakot, és alig találni olyan előadót a zeneiparban, aki dalaival ilyen forradalmi változást tudott volna elérni. Tíz évvel ezelőtti halála sokakat mélyen érintett, ám élete során annyi elismerést vívott ki magának, hogy elfeledni nemigen lehet.
Hot Stuff, I Feel Love, Last Dance – csak néhány sláger Donna Summertől, amelyek nemcsak elhozták számára a világsikert, hanem azóta is rendszeresen szólnak a rádiókban, ahogy feldolgozások is készülnek belőlük. Az énekesnő ugyan kezdetben csak Európa-szerte vált ismertté, ám a karrierje előrehaladtával már az Egyesült Államokban is elismerték a munkásságát. Zenész volt, így a szórakoztatóipar árnyékában élte mindennapjait, amiből sajnos nem csak előnye származott.
Donna Summer eredetileg nem ezt a nevet viselte, hanem LaDonna Adrian Gaines néven látta meg a napvilágot Bostonban 1948. december 31-én. Nagy családba született, mivel szülei, a hentes Andrew és a tanár Mary összesen hét gyermeket neveltek. Summer egy templomi kórusban kezdett el énekelni, első fellépése 1958-ban volt, majd az iskolában is egy hasonló csoportban találta meg a helyét. Már ekkor tudta, hogy az énekléssel kell foglalkoznia a jövőben. Szülei pedig szerencsére mindenben támogatták őt. Akkor is, amikor 18 évesen jelentkezett a Hair című musicalbe. Ezen szerepnek köszönhette azt is, hogy áthelyezhette székhelyét Németországba, ami a karrierje szempontjából egy fontos momentum volt. 1968-ban kiadta az első kislemezét, az Aquariust, ami a Hair című musicalben szereplő dal német változata volt.
Az énekesnő Németországban ismerkedett meg Hellmuth Sommer osztrák színésszel, akihez 1972-ben hozzá is ment, majd született egy kislányuk, Mimi. Bár a házasságuk nem volt hosszú életű, ám a válást követően is jó viszonyt ápoltak egymással, sőt még a nevét is megtartotta – bár angolosítva a későbbiekben Summerre változtatta. Európában többnyire zenés színházakban tűnt fel, többek között a Godspell és a Show Boat darabokban, illetve a bécsi operában is szerepelt. Az itt töltött ideje alatt folyékonyan megtanult németül.
Szerződést kötött Giorgio Moroderrel és Pete Bellotte-tal, akiknek köszönhetően 1974-ben kiadta debütáló albumát, a Lady of the Nightot, amely csak Európában jelent meg, azonban az 1975-ös Love to Love You Baby című dallal világhírnevet szerzett. Az Egyesült Államokba visszatérve ugyanis elkezdtek olyan zeneszámokon dolgozni, amelyeknek már inkább az amerikai hangzásvilágot kölcsönözték. Moroder, Bellotte és Summer közös munkájának gyümölcsei pedig olyan dalok lettek, amelyek a továbbiakban meghatározták a 70-es évek diszkózenéjét. Az énekesnőre le is csapott a Casablanca kiadó, akik arra kérték őt, hogy a Love to Love You Baby dalból készítsenek egy hosszabb változatot, ami meg is valósult, a lemezre így egy közel 17 perces verzió került fel.
Mint arról Summer beszámolt akkoriban, a stúdióban leoltották a lámpákat, majd lefeküdt a földre, így vették fel a Love to Love You Baby című dalt. Elmondása szerint eközben próbálta elképzelni, hogy Marilyn Monroe hogyan énekelte volna teli torokból. Monroe mellett pedig rá is igazi szexszimbólumként kezdtek el tekinteni hazájában. Bár ez különösen zavarta őt:
Soha nem szeretnék ilyen egysíkú ember lenni
– nyilatkozta még 1977-ben egy magazinnak.
A karrierje felívelőben volt, ám depresszió gyötörte, egyáltalán nem tudta feldolgozni a hirtelen jött hírnevet. Elkezdett gyógyszert szedni, majd 1976-ban öngyilkosságot kísérelt meg. A valláshoz fordult és minden szükséges segítséget megkapott, így sikerült kilábalnia belőle – mindez 2003-ban megjelent önéletrajzi könyvéből derült ki, ahogy arról is beszámolt, hogy a kábítószerrel is meggyűlt a baja. A slágergyár azonban nem állt le, mivel az ezt követő időszakban is olyan dalokat dobott a piacra, amelyek az első lépcsőfokot jelentették a mai diszkózenékig. Folyamatosan kísérletezett, rendkívül sokoldalú előadó volt, aki I Feel Love című nótájával szó szerint felszántotta a színpadot. Ezen dalban ugyanis már hallhatóak a mai elektronikus zenék alapjául szolgáló ütemek, ami az akkori popdalokhoz képest különösen nagy váltás volt.
Az I Feel Love mellett számos világsláger született ebben az időszakban, köztük a She Works Hard for the Money, amelyet egy bisztró alkalmazottja, Onetta Johnson ihletett, akit véletlenül a női mosdóba belépve ébresztett fel az énekesnő. Hasonlóan nagy sikert aratott a Hot Stuff (amelynek 2020-ban egy feldolgozása is megjelent), a Bad Girls, a Barbra Streisanddel közös számuk, a No More Tears (Enough Is Enough) és a Last Dance, ami a Végre péntek van! című film betétdala. Ugyan Summert a diszkó királynőjeként emlegették, ám nem csak ezen zenei műfajon belül alkotott nagyot. Az r&b mellett ugyanis dance és rock stílusú dalaival is sikerült bezsebelnie egy-egy Grammy-díjat, szám szerint ötöt tudhatott a magáénak.
Zátonyra futott első házassága után újra rátalált a szerelem Bruce Sudano oldalán, akihez 1980-ban feleségül is ment. Két közös gyermekük született, Brooklyn és Amanda. A 80-as évek közepére az énekesnő karrierje hanyatlásnak indult. Két lemeze, a Cats Without Claws és az All Systems Go sem részesült olyan fogadtatásban, mint ahogy számítottak rá. Ehhez nagyban hozzájárult Summer néhány kijelentése is. Főleg a melegtársadalommal került összetűzésbe, miután azt állította, az AIDS Isten büntetése az erkölcstelen életmódért. Ugyan a későbbiekben letagadta ezen megszólalását, ám egyre több meleg kezdett elpártolni mellőle, a hallgatottsága így csökkent.
Summer viszont ennek ellenére sem adta fel és továbbra is dalokat gyártott, fellépésekre járt. Férjével Nashville-be költöztek, ahol zenéltek, ők alkották meg például Dolly Parton Starting Over Again című slágerét. Az 1992-ben debütált Carry On dallal is nagy sikert ért el, Grammy-díjjal jutalmazták. Ugyanezen évben megkapta csillagát a hollywoodi hírességek sétányán. A 2000-es években hosszú idő után újra a slágerlistákon szerepelt, köszönhetően a 2008-ban megjelent Crayons, illetve a 2010-ben kidobott To Paris With Love című lemez dalainak.
Legyen szó akár diszkózenéről, hiphopról, bebopról, flipflopról, mindegy, hogy hívjuk, azok a dalok, amik igazán megtáncoltatnak, mindig velünk lesznek
– nyilatkozta az énekesnő még 2003-ban.
Summer egyébként a 80-as évektől kezdve a zenélés mellett egy másik szenvedélyének is hódolt, a festészetnek. Korábbi dalairól egyenesen azt állította, hogy bűnt követett el velük, így a festésben próbált vigaszt keresni. A műveit országszerte kiállították, így újabb elismeréseket sikerült elnyernie, legalábbis a közönség részéről. Az énekesnő ugyan utolsó évtizedeiben már nem tudott akkora sikert elérni, mint karrierje kezdetén, ám az általa kitaposott ösvény útmutatóul szolgálhat sokak számára.
Donna Summert 2012. május 17-én érte utol a halál, 63 éves korában hunyt el a floridai Naplesben lévő otthonában, miután szervezete feladta a küzdelmet a tüdőrákkal szemben. Halálát követően bekerült a Rock & Roll Hírességek Csarnokába is, amely csak még inkább alátámasztja, mennyit köszönhet a zeneipar a munkásságának, hiszen az ő dalai nélkül valószínűleg ma nem tartanánk ott, ahol.
(Borítókép: Donna Summer az 1970-es évek körül Los Angelesben. Fotó: Jeffrey Mayer / WireImage / Getty Images)