A Hiperkarma énekesére annak idején nagy hatással volt a Kispál és a Borz zenekar, tulajdonképpen miattuk kezdett el zenélni. Ez a szerelem sokáig gátja volt az egyénisége kibontásában: tíz év kellett ahhoz, hogy ne legyen hasonlóság a saját és Lovasi András dalai között.
Az én lemezem című sorozat friss epizódjában Bérczesi Róbert mesél a kedvenc albumáról. A Hiperkarma énekesének, akivel egyébként hó végén a VOLT Fesztiválon találkozhat a közönség, a legelső vásárolt kazettája egy válogatás volt a 60-as évek slágereivel, de nem ezt a kiadványt tartja a favoritjának, hanem a Kispál és a Borz Ágy, asztal, TV című anyagát, ami egyébként a zenei pályán is elindította.
Ez volt az az album, amit kazettán megszereztem 16 éves koromban és rongyosra hallgattam. Utána bizony el kellett telnie bő 10 évnek ahhoz, hogy le tudjam vetkőzni Lovasi András hatását
– magyarázta a Hiperkarma énekese, hozzátéve: miután megalapította a Blabla zenekart, sokan – szerinte jogosan – azt mondták, Kispál-utánérzést kelt a munkája.
„Mindig nagyon bántott, amikor a Kispálhoz hasonlítottak, mert én szerettem volna valami egyedit csinálni, és valahogy kibújni Lovasi András árnyékából – folytatta a zenész. – Ahogy ez sikerült a második zenekarommal, a Hiperkarmával, ez az egész érzés ezzel az albummal kapcsolatban átfordult bennem, és onnantól kezdve büszkén hirdettem a világnak, hogy igen, én az a dalszerző-zenész vagyok, aki úgymond
Lovasi András köpenyéből bújt elő.”
Hogy mi fogta meg annyira Bérczesi Róbertet a Kispál és a Borz lemezében, az az alábbi videóból kiderül: