„Hetvenezer szív dobog egyként. Hetvenezer arc, köztük családtagok és életre szóló barátok. Az első színpadaink Róma utcái voltak – ez volt a legelső eredményünk. Minden itt kezdődött.” – Így kezdték a Måneskin tagjai a vasárnapi bejegyzésüket, amelyben köszönetet mondtak mindazoknak, akik hittek bennük, és július 9-én eljöttek a Circus Maximusban tartott koncertjükre.

A csapat eddigi karrierje igazi sikertörténet: a barátokból lett zenésztársak 2016-ban alapították a glam rock formációjukat, eleinte az utcán zenéltek, majd a 2017-es X-Faktorban is kipróbálták magukat, ahol második helyezést értek el. Az igazi áttörést a 2021-es Eurovíziós Dalfesztivál győzelme jelentette számukra, ahol a Zitti e buoni című szerzeményükkel hatalmas sikert arattak. Bár egy kínos félreértés miatt a verseny után drogozással gyanúsították meg a tagokat, hamar bebizonyosodott, hogy a vádaskodás teljesen alaptalan volt – mindez azonban nemhogy ártott volna nekik, még inkább bebetonozta őket a köztudatba. 

Miközben a dalaik közül több is felkerült a toplistákra, a banda tavaly nyáron turnézni indult. 2021-ben több szabadtéri nyári zenei fesztiválon is felléptek, illetve bejelentették, hogy egy új stúdióalbumot készítenek, valamint olaszországi és európai koncertkörutat is szerveztek, amelyeket később kiterjesztettek Amerikára és Japánra. Budapestre is meghirdettek egy fellépést, amit eredetileg a Barba Negrában tartottak volna, ám időközben a Papp László Budapest Sportarénára változtatták az esemény helyszínét. A zenekar egyetlen év leforgása alatt akkora népszerűségre tett szert világszerte, hogy a meghirdetett bulijaik szinte már mind régóta telt házasak. 

Épp ezért nem volt egyszerű jegyet szerezni a július 9-i római fellépésükre, de mivel a nyári szezonban Európában szinte csak fesztiválfellépéseik voltak, én pedig mindenképp egy önálló koncertjükön szerettem volna részt venni, kénytelen voltam vállalni a rizikót, hogy másodkézből szerzek belépőt, amivel szerencsére gond nélkül be is jutottam végül az eseményre. Az sem volt mindegy, milyen jegyet vásárolok, a Circus Maximus ugyanis olyan hatalmas, hogy ha nem a kiemelt részen áll az ember, szinte csak a kivetítőkön keresztül tudja nyomon követni a színpadon zajló történéseket. Maga az aréna ugyanis egy hosszúkás terület, ahol egymás után három szektor követi egymást, amelyekben a jeles alkalomra óriási LED-falakat és hangsugárzókat állítottak fel. 

Putyin, rajongók, premier

Nem vagyok ismerős Rómában, de egyáltalán nem volt nehéz megtalálni a helyszínt, este hat órakor ugyanis egy csomó ember özönlött az utcákon arrafelé. Mielőtt megnyitották a kapukat, mindenki a merchpultoknál költötte a pénzét, ahol standard áron, 35 euróért kínálták a zenekari pólókat. Mivel a koncert a kiírás szerint csak 9-kor startolt volna, sokan pokrócokat terítettek a küzdőtérre, és azokon ücsörögve, egyesek kvázi piknikezve várták a kezdést. Mindenféle ember érkezett a bulira: fiatalok, idősebbek, családok gyerekekkel – és ahogy azt a különböző sajtóorgánumok megírták, bizony Angelina Jolie is részt vett a lányával az eseményen. 

Nem tudom, mennyire volt szándékos vagy sem, de a koncert csak fél 10-kor vette kezdetét, ám a zenészek így is vagy két órát játszottak. Már a megjelenésükkel megőrjítettek mindenkit: az egyedülálló hanggal és karizmával rendelkező énekes, Damiano David erős sminkben, egy fekete szettben lépett színpadra, de a társai is remek, feltűnő szerelésben érkeztek, ami egyáltalán nem meglepő tőlük – ahogy a zenéjük, az öltözködésük is markánsan megkülönbözteti őket más zenekaroktól. A koncertet a Zitti e Buonival indította a csapat, majd egymást követték az angol és olasz nyelvű slágerek, olykor egy-egy dalfeldolgozással bolondítva meg a setlistet. A koncert közepén egy olyan nótát is bemutattak, amelynek egyelőre még csak a demóváltozata készült el, és Damiano David szerint igazából még címet sem kapott – a setlistfm oldalán viszont már Angelsként szerepel. 

A Circus Maximusban több mint 750 lámpatest gondoskodott a pazar látványról, amelyhez csupán az elején használtak pirotechnikai elemeket a Måneskin tagjai. Utóbbiak nem is hiányoztak, a zenészek ugyanis a folyamatos helyváltoztatásukkal is képesek voltak mozgalmassá tenni a produkciót – az egész pódiumot bejárták, rendszeresen kiszaladva annak jobb és bal szélére, illetve a hosszan elnyúló kifutót is kihasználták rendesen. Az akusztikus részekhez például ennek legvégére táboroztak le, a dobos számára ehhez külön felszerelést biztosítva, amit a kifutó gyomrából emeltek fel. A buli végén ezt a dobszerkót, ahogy azt rendes rockzenészekhez illik, közös erővel kissé szét is verték a gitárjaikkal együtt a tagok. 

Ahogy azt több helyen is kiemelték a sajtóban, Damiano David most is beszólt Putyinnak, ahogy azt már korábban is megtette, amikor a Stand Up For Ukraine kampányhoz készült We're Gonna Dance On Gasoline című számukat adták elő. A buli vége felé a tagok többször is lefutottak a fotósárokba a közönséghez, egy ponton pedig egy csomó rajongót is felhívtak a színpadra, akik egy dal erejéig együtt ugrálhattak a zenészekkel. Tényleg nagyon mozgalmas volt a produkció, s bár hazájukban lévén a frontember többnyire olaszul kommunikált a közönséggel, olykor azért angolul is tolmácsolt néhány gondolatot, ami azért is volt jó ötlet, mert ahogy az a koncertet utólag kommentelők soraiból kiderül, hozzám hasonlóan sokan más országokból érkeztek – voltak akik Amerikából, sőt Ausztráliából is. 

De mitől olyan izgalmas ez az olasz zenekar?

Hogy másoknak miért, azt nem tudom. Nekem speciel azért, mert meglehetősen ritkán látok olyat, hogy ilyen hihetetlenül rövid idő alatt ekkora sikereket ér el egy csapat. Pár éve még az utcán zenéltek, majd jött a tehetségkutató és az Eurovíziós Dalfesztivál, amit ugyan minden évben megrendeznek, a nyertesek közül csak kevesen profitálnak belőle ekkorát. A négy zenész ráadásul elképesztően tehetséges, és fiatal koruk ellenére láthatóan már most tudatosan teszik a dolgukat, az összes zenekari tagot szépen felépítve – a frontember Damiano David, a basszusgitáros Victoria De Angelis, a gitáros Thomas Raggi és a dobos Ethan Torchio mind külön karakter. A kirívó öltözködésük is elképesztő nagyot dob a csapaton – mindig öröm látni, ha egy zenekar nem más bandák merchcuccaiban vagy netán abban a ruhában áll színpadra, amiben otthon hentereg. Ami pedig nagyon fontos: jók a dalaik, és talán a korukból is adódóan van bennük egyfajta tűz és energia, ami pillanatok alatt átragad a közönségre.

Bár a korábbi posztok alatti hozzászólásokat olvasgatva akadnak páran, akik visszatartanák őket, szorgalmazva, hogy maradjanak meg inkább az olasz nyelvű daloknál az eredeti hangzással – főleg ugye a nemrég megjelent, Supermodel című szerzeményük osztotta meg kissé a rajongókat, amelyben erőteljesen érződnek a Kaliforniában szerzett zenei tapasztalatok és az őket segítő amerikai szakemberek hatásai. Én viszont azt gondolom, ha világhírre törekednek, teljesen jó úton járnak, és ha bírják a sok utazást, ha készek új dolgokat bevállalni, hallgatnak a menedzsmentre, és továbbra is jó dalokat írnak, talán végre lesz egy olyan – ráadásul nem angol vagy amerikai, hanem olasz – zenekar, amely a rockszíntéren óriásira nőhet. Ehhez azonban a mai világban gépezet szükséges – de úgy tűnik, mögéjük szépen fel is sorakoztak azok, akik az útjukat egyengethetik. 

(Borítókép: Damiano David. Fotó: Marilla Sicilia / Archivio Marilla Sicilia / Mondadori Portfolio / Getty Images)