A jubileumi Paloznaki Jazzpiknik nyitónapját a gondolkodtatóbb jazz és a populárisabb vonal határozta meg, ez utóbbi képviselője Emeli Sandé volt.
A nagyszínpad első csemegéje Richard Bona és Alfredo Rodriguez közös fellépése volt. Mind a basszista, mind pedig a zongorista szuper profi a maga területén, kettejük együttműködése és a kiegészítő muzsikusok játéka meglehetősen egyedi hangvilágot varázsolt. Volt itt egy szál basszusgitárral varázslás éppúgy, mint salsába csomagolt zongoraszóló. A produkciót ugyan még elhallgattuk volna, azonban szűk egy óra után úgy döntöttek, hogy ennyi volt mára. Azért még némi visszataps után jött egy csodálatosan elénekelt magyaros ráadás.
Némi csúszással aztán színpadra perdült Emeli Sandé is. Nem volt sok fakszni, végig nyomta a másfél órát különösebb színpadi varázslatok nélkül, erre nem is igazán volt szükség, hiszen döbbenetes énekhangja mindent vitt. A keserédesből a vidám ragyogásig minden átjött, amikor igazán odatette magát. Teljes siker, méltán!
Ugyanakkor már az első dalnál érezhető volt, hogy valami nem frankó az összhangzásban. A dobos lány ugyan profin püfölte a bőröket, ám a dob keverése katasztrofálisra sikeredett. Egyszínű pufogásként hangzott, a cinek csak akkor voltak hallhatók, amikor a többi hangszer nem szólt. Amikor pedig mindenki hozta a hangszeres tudását, az egész egy kásás brummogássá alakult, a hangszereket nem lehetett kivenni külön-külön, még szerencse, hogy sikerült ebből az egészből Emeli csodálatos hangját az összhangzás fölé jól érzékelhetően kikeverni.
A Jazzpiknik arról is nevezetes, hogy nem csak egy központi színtere van, még három kisebb színpadon is villantanak a jazz hazai és külföldi kiválóságai. A Fábián Juli Színpadhoz érve valami rettenetes jó karibi dallamvilág csapta meg a fülem. Közelebb menve kiderült, hogy a kilenctagú Stefánia Allstars formáció játszik, de olyan véresen profin, hogy még a Buena Vista Social Club nyugdíjas kubai profijai is megirigyelhették volna. A mintegy kétszáz főt befogadó téren tökéletesre kevert hangzás mellett lehetett élvezni a különböző hangszerek bravúros futamait.
Egy másik kis pódiumon a Mohai Tamás (FAXNI, Boom Boom) és Nagy Ádám (Roy és Ádám) különleges produkciója vonzotta az érdeklődőket. Kísérleti felállásukban jazz- és rockalapvetéseket is előadnak instrumentális és énekes verzióban egyaránt.
Ami feltűnő és más koncerthelyekkel szemben meglepő volt, hogy tisztaság van. Nem kell a nagyszínpad előtt petpalacktengeren átlavírozni, és a szelektív gyűjtőkből nem folyik ki a szemét. Lelkes fiatalok portyáztak rendületlenül, és ürítették egész este a tárolókat, megkímélve így az apró falut, hogy a piknik után belefulladjon a szemétbe.
Volt egy meglepetés is, amikor a Balaton feletti csillagos égre varázsoltak egy párperces show keretében szemet gyönyörködtető képeket. Ehhez azonban nem a ma már kissé korszerűtlen és egyértelműen a környezetre – különösen nyáron – káros tűzijátékhoz nyúltak, hanem éltek a modern technológia kínálta lehetőségekkel. Száz, számítógép vezérelte drón jelent meg az esti égbolton, és úgy világítottak, mint száz megannyi apró színes csillag, a legkülönlegesebb formákat rajzolva az égre. Volt itt Balaton-térkép Paloznakkal bejelölve éppúgy, mint habokat szelő fénypontokból megformált vitorlás és vidáman csobbanó halak.
A péntek este egyik húzó fellépője Lisa Stansfield lesz, aki a nyolcvanas-kilencvenes években nemcsak a világot, de a magyar közönséget is meghódította egyedi hangzású slágereivel. Elég, ha csak az All Around the World és a People Hold On című sikerekre gondolunk. Őt a Stereo MC’s követi. Rob Birch és Nick Hallam majdnem negyven éve gyártja a slágereket. Zenéjük a funk, az elektro és a hiphop nagyon jól fogyasztható elegye. Nem maradnak majd el vélhetően legnagyobb sikereik sem, mint például a Connected, a Step it up, az Elevate my Mind vagy a Ground Level.
(Borítókép: Emeli Sandé brit énekesnő ad koncertet a 10. Paloznaki Jazzpiknik nyitónapján 2022. augusztus 4-én. Fotó: Mohai Balázs / MTI)