Nem tudni pontosan, hogy kinek is szólt a rekordszámú néző. Nem lehet azt mondani, hogy az idősebb korosztály csak ezért vagy azért az előadóért látogatott ki, hiszen mindkét produkció már több mint 30 éve aktív a nemzetközi zenei színtéren, tehát valószínűleg Stansfield és a Stereo MC’s dupla kattintómágnes volt ebben az esetben.
Lisa Stanfield óraműpontossággal kezdte a bulit, lazán, nyáriasan öltözve. Persze hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem múlt el fölötte is az idő – de hát kin nem látszik a magunk mögött hagyott harminc év? Mindez azonban pluszként jelent meg másfél órás műsorában, amit játszi könnyedséggel énekelt és mozgott végig, anélkül hogy megizzadt volna. Mindeközben a háttérben álló – és itt az állón van a hangsúly – vokalistáiról patakokban ömlött a koncert végére az izzadság.
A tíztagú kísérő zenekar valamennyi hangszeres játékosa területének mestere volt, sőt egy-egy zenész több hangszert is kezelt, például a ütős hangszereknél és a fúvósoknál is. Tökéletesre kevert volt a hangzás, szinte CD-minőségben szóltak a slágerek. Mintegy félórás felvezetés után fordult rá igazán Lisa a régi slágerek zenedobozára, amit a This is the Right Time-nál és az All around the Worldnél a közönség roppantul hálásan végig is énekelt.
Számomra a koncert fénypontját a zárás előtt játszott 1989-es People hold on tízperces jam sessionje jelentette, amikor Lisa Stansfield hátrébb lépett, levette a pórázt a kísérő zenekar tagjairól, akik így egy fergeteges, hol billentyű-konga-dobok, hol pedig konga-basszusgitár-trombita párbajba kezdtek a színpadon, amitől a rajongók szemmel láthatóan megőrültek, hiszen ez óriásit dobott a koncert hangulatán. Végül zárásra maradt Candi Staton 1976-os slágerének, a Young Hearts Run Free-nek a feldolgozott változata.
A csütörtök záró fellépője a Stereo MC’s volt. A fura brit formáció a már ’80-as évek közepe óta jelen van, zenéjüket leginkább a funk, az elektro és a hiphop, valamint a rap keveréke határozza meg. Koncerten azonban kissé más ez, mint lemezen hallgatva. Egyfelől olyan elementáris hangerőre csavarva szólaltak meg, hogy az sem maradt közömbös, aki eredetileg csak Lisáért jött ki a piknikre. Másfelől pedig élőben hihetetlen show-t produkál Nick Hallam és Rob Birch. Előbbi egy repülőgép-szerelő kezeslábasában jelent meg, egyik kezén kesztyű, a másikon négy kézujja foszforeszkáló szigszalaggal átkötve. Másikuk a háttérben tekergette-csavargatta szinti- és laptopkütyüjeit SZTK-keretes szemüvegben, furcsa fekete sapkában, amelyre félrefordítva csapta fel a fejhallgatót.
Hallam szorgosan dolgozta le a Paloznakra tervezett zenesort, ám egy idő után elunta, hogy nem elég aktív a közönség, ezért bedobta talán egyik legnagyobb sikerüket, az éppen 30 éve megjelent Connectedet. Nem is maradt hatás nélkül, mint ahogyan nem sokkal később első lemezük címadó száma sem, a 33-45-78, amely a nagylemez, a kislemez és a régi bakelit forgási sebességére utal. Jóval éjfél után zárult koncertjük, a mostani piknik egyik legerősebb produkciója volt.
A zárónap is csemegéket tartalmaz, hiszen a tavaly elmaradt bulit pótolja az Earth, Wind & Fire, vagyis a retró soul-funk hangzásvilág nagy öregjei, míg az újdonságot a néhány éve alakult MF Robots jelenti. Ez a formáció a Brand New Heavies egyik frontemberének önálló projektje, friss, ropogós, a 2010-es évek végére hangszerelt modern funky hangzásvilággal.
(Borítókép: Lisa Stansfield angol énekesnő koncertet ad a 10. Paloznaki Jazzpiknik második napján, 2022. augusztus 6-án. Fotó: Mónus Márton / MTI)