Jelentett-e hátrányt a Habsburg név? Mi a véleménye IV. Károly két dédunokájának a magyarok és a Habsburgok konfliktusokkal teli történelmi viszonyáról? Habsburg Zsófiával és Ildikóval beszélgettünk arról, hogyan élnek az utolsó magyar király leszármazottai a 21. századi Magyarországon.
Habsburg Ildikó és Zsófia, az utolsó magyar király, IV. Károly dédunokái szüleikhez hasonlóan több nyelven beszélnek. Magyarországon nőttek fel, angol nyelvű óvodába jártak, Budaörsön magyar katolikus iskolába, majd német nyelvű iskolában érettségiztek. Most már mindketten Spanyolországban tanulnak egyetemen, és a spanyol után ötödik nyelvként franciául tanulnak. A szüleikkel németül beszéltek, de itthoni barátaikkal magyarul.
Mindig kérdezik, hogy magyarul vagy németül beszélünk-e jobban, de nem tudom megválaszolni
– mondta Zsófia.
Zsófia és Ildikó édesapja, Habsburg György osztrák és magyar újságíró, politikus, a kilencvenes évek közepe óta dolgozik diplomáciai területen, 2021 óta Magyarország nagykövete Párizsban. Apai dédapjuk IV. Károly, az utolsó magyar király, apai nagyapjuk pedig Habsburg Ottó, az utolsó magyar trónörökös, politikus, európai parlamenti képviselő volt. IV. Károlyt és családját 1919-ben megfosztották a tróntól, később valamennyi érintett országban eltörölték a nemesi címeket és rangokat.
Édesanyjuk Eilika oldenburgi hercegnő. A házaspár az 1990-es években Sóskúton telepedett le, három gyermekük Magyarországon született: Zsófia Mária 2001-ben, Ildikó Mária 2002-ben és Károly Konstantin 2004-ben.
Elmondásuk szerint átlagos gyerekkoruk volt Sóskúton, a barátaikkal együtt nőttek fel. A lovaglás volt a fő hobbijuk, rendszeresen nemzetközi versenyeken vettek részt. A családtörténettel lépésről lépésre ismerkedtek.
A politikáról és történelemről többet beszélünk, apukánk is ilyen területen dolgozik. Minket is mindig érdekelt, sokat kérdeztünk róla
– jegyezte meg Ildikó. Otthonként Sóskútra tekintenek, ott találkozik többnyire a család, ünnepekkor is ott vannak. Zsófia és Ildikó magyar és osztrák állampolgár. Nagypapájuknak, Habsburg Ottónak 1989-ben még öt útlevele volt.
„Itt nőttünk fel, itt születtünk, nemzetközi lovasversenyeken is Magyarországot képviseltük. Édesapánk is Magyarország nagykövete” – szögezték le.
A magyarok és a Habsburgok történelmi viszonyában bőven voltak konfliktusok, többek között két szabadságharc, illetve az azokat követő megtorlások. Zsófia szerint azonban ez nemcsak a Habsburgok történelme, vagy a magyarok történelme, hanem a közös történelmük. Tények, amik megtörténtek.
Körülbelül 500 évről beszélünk, amiben nemcsak két szabadságharc történt, hanem Mária Terézia uralkodása vagy az osztrák–magyar kiegyezés is, ami Magyarországnak gazdasági szempontból pozitív korszakot nyitott meg. Sok mindent ki lehet belőle ragadni, és megítélés kérdése is, hogy mire fókuszálunk. Ezek történelmi tények persze, volt pozitív és negatív korszak is ebben a hosszú kapcsolatban
– fogalmazott Zsófia.
Magyarország – akkor még Magyar Királyság – az Osztrák–Magyar Monarchia részeként Ferenc József uralkodása alatt lépett be az első világháborúba, majd veszítette el területeinek kétharmadát a trianoni békeszerződés következtében. Álláspontjuk szerint a szarajevói merénylet után nagyjából lehetetlen volt előre látni, hogy a háború mi mindent húz majd maga után.
„Azóta rengeteg konferencián, tanulmányban elemezték a világháborút. Abban többnyire egyetértés van, hogy aki belépett a háborúba, nem tudta, hogy milyen következményei lesznek, mennyi áldozattal jár majd. Nem lehet azt mondani, hogy az osztrákok, a németek vagy a szerbek tehetnek róla. Egy megállíthatatlan folyamat volt, és akkor még nem tudták, hogy mivé alakul” – állapította meg Zsófia.
Se az iskolában történelemórán, se más formában nem érte őket hátrány, kritika a családnevük miatt. Volt, hogy visszakérdeztek a nevükre, és általában elvárják tőlük, hogy ismerjék a történelmet, talán több kérdést kapnak emiatt.
Ildikó és Zsófia mégsem kívülről érkező nyomás hatására tanult és teljesített.
Mi magunkkal szemben magas elvárásokat támasztottunk. Teljesíteni akarunk, és kitűzünk célokat. A szüleink is mindig azt mondták, hogy csinálhatunk bármit, de azt csináljuk rendesen. Ha valamit eldöntünk, akkor abba fektessünk bele minden energiát
– mondta Ildikó.
Nem írta elő nekik a család, hogy mit kell tanulniuk, milyen irányba kell menniük. A szüleik is mindig sokat dolgoztak, ez a gyerekeket is motiválta. „Ha ezt látja az ember, akkor nem kell mondani, hogy tanulni kell. Jó példaképeink voltak” – tette hozzá Ildikó.
A család képviseletét már önállóan is ellátják rendezvényeken. Úgy érzik, nem volt nehéz ebbe belenőniük, mivel a gyerekkoruk óta elkísérték édesapjukat, látták, hogy mivel jár egy ilyen esemény.
Mindig is megvolt köztünk a közös érdeklődés. Amikor mi kezdtük képviselni a családot édesapánk nélkül, nem volt olyan új, csak már mi tartottuk a beszédeket
– mesélte Zsófia.
Helyszíntől is függ, hogy ki reprezentál egy eseményen. Ha Magyarországon van rendezvény, akkor elmennek esetleg közösen, ha Madridban, akkor Zsófia, ha Párizsban, akkor az édesapjuk. Ahogy mondják, elég nagy a család, jól fel tudják osztani a részvételt.
Zsófia és Ildikó a Habsburg-házból a hozzájuk leginkább közel álló személyként nagyapjukra, Habsburg Ottóra, illetve a 2004-ben boldoggá avatott IV. Károlyra tekint.
A dédnagyapánk mindenképpen véget akart vetni a világháborúnak, és most, hogy a szomszédunkban zajlik háború, még fontosabb hangsúlyozni, hogy mennyire fontos a béke, és milyen szörnyű kimenetele van a háborúnak
– közölte Zsófia.
Úgy látják, hogy az ukrajnai háború első pár hetében még rengeteg szó esett róla, de már a hírekben is kisebb súllyal van jelen. A tág családi körben mindenki próbál tenni valamit a béke előmozdításáért. Van, aki a diplomácián keresztül, és van, aki a határon segít.
Az 1989-es, Isten akaratából című dokumentumfilmben a riporter megjegyezte, hogy nagyon kellemes volt a családi légkör Habsburg Ottó körül. Ő maga úgy fogalmazott, hogy szép élete volt, és nagyon élvezte azt. Zsófia és Ildikó szerint ez továbbra is jellemző rájuk, boldog családként tekintenek magukra, optimisták a jövővel kapcsolatban.
Nagypapájukra úgy emlékeznek, mint akinek mindig jó volt a kedve, sokat játszott velük. Magyarországon és Németországban is gyakran találkoztak, cirkuszba, állatkertbe vitte őket. „Boldog ember volt. Mindig sok időt szánt ránk, teljesen normális nagypapa–unoka kapcsolatunk volt” – mesélte Zsófia.
Szerintük ez annak köszönhető, hogy nagyon összetartó a családjuk, még így is, hogy öten négy helyszínen élnek.
Mindenki máshol él, de próbálunk nagyon közeli kapcsolatban lenni, sokat beszélgetni, sokat utazni, közös emlékeket gyűjteni. Az együtt töltött időt pedig még inkább tiszteljük, és igyekszünk a legtöbbet kihozni belőle
– tette hozzá Ildikó.
Nyáron, húsvétkor és karácsonykor továbbra is Sóskúton gyűlik össze a család.
Zsófia és Ildikó örül annak, hogy mindig is volt privát életük, így nőttek fel, és nincs rajtuk olyan nyomás, mint például a spanyol vagy a brit királyi családon, nem számolt be minden lépésükről a média.
Most a legtöbb energiájukat az egyetem köti le. Azt mondják, ugyanúgy telnek a napjaik, mint a többi egyetemistának, csak néha elmennek rendezvényekre, ahol a Habsburg családot képviselik.
Zsófia nemzetközi tanulmányokat folytat, Ildikó nemzetközi jogot hallgat.
Még fiatalok vagyunk, reméljük, hogy sokat elérünk. A legfontosabb, hogy boldogok legyünk. A nagypapánk 60 éves elmúlt, amikor bekerült az Európai Parlamentbe, és húsz évet dolgozott ott. Mindig azt mondta, hogy az volt élete legboldogabb szakasza. Nincs vége 60 évesen az életnek. Bármikor bekövetkezhet az a szakasz, ami életünk legfontosabb része. Pozitívan állunk az élethez, ezt szeretnénk továbbadni
– mondta Zsófia.
Azt még nem tudják, hol telepednek le az egyetem után, de abban biztosak, hogy Európában.
(Borítókép: Habsburg Ildikó és Habsburg Zsófia. Fotó: Papajcsik Péter / Dialogue Creatives Kft.)