Ha olasz luxus, mindenki zsigerből Milánóra, netán az ehhez közel eső Comói-tóra gondol, holott az olasz csizmának más pontjaira is érdemes elzarándokolni, ha az ember arra kíváncsi, hogyan vigad a helyi és persze a külföldi elit. A nagyvárosok mellett jó terep erre a liguriai Portofino, a szardíniai Porto Cervo vagy a toszkán Forte dei Marmi luxusvároska, de őket azért megelőzi a dél-olasz régió, ahol saját magunk szereztünk most impulzusokat ehhez a beszámolóhoz.
Ide legkönnyebben repülővel jutunk el, és átvágva a tartományi székhelyen, Itália harmadik legnépesebb városán, a magyar szemnek azért eléggé lerongyolódott Nápolyon, első blikkre nem igazán hisszük, hogy a dél-olasz régióban kell keresni a „magas életet”. A történelmi belváros valóban sokkoló tud lenni az arra érzékenyek számára, bár jelen cikk szerzője korábban hónapokig élt itt, így elhihető bátran, könnyen hozzászokik az ember a szemetes, szűk sikátorokhoz. Sőt, talán beléjük is szeret egy életre.
Tegyük hozzá, ezek a negyedek (a szervezett bűnözés, a camorra melegágyai) sok nápolyinak is tabuk, szökőévben sem jönnek le ide a zömében a középosztálynak és az elitnek otthont adó Vomero vagy Posillipo dombokról. Utóbbi telis-tele van festői villákkal, közvetlen tengeri kapcsolattal. Mi három szállodát próbáltunk ki a városban az összesen másfél hetes tartózkodásunk alatt, amelyet határozottan ajánlanánk.
A város legelegánsabbja a kikötőnél található, a Romeo Hotel, amelynek hamarosan nyílik a római egysége is, egy műgyűjtő milliárdos befektetése. Már a lobbyban érezni ezt, hiszen dizájnklasszikus bútordarabok vagy antik szamurájpáncélok fogadnak minket, sőt, még egy Chagall-rajz is lóg a falon. Az enteriőrök mellett a gasztronómiára is figyelnek, övék a város első Michelin-csillagos étterme, az Il Comandante, pazar kilátással a Vezúvra és a Nápolyi-öbölre.
A másik hotelünk a II. világháborús német, majd amerikai főparancsnokság épületében lévő The Britannique, Curio Collection by Hilton volt, a város legújabb ötcsillagos szállodája – ami csak félig igaz, hiszen a századfordulón itt azért koronás fők és világhírű írók szálltak meg. Hamarosan nekik is nyílik a fine dining éttermük, a The Macphersons. A harmadik pedig a sűrűjében van a dolgoknak, az MGallery láncolathoz tartozó Palazzo Caracciolo a hírhedt Forcella negyedben áll, a hatalmas palota a középkori lovagi tornák helyén épült, és Napóleon sógorának átmeneti lakhelye is volt – mielőtt amaz uralkodóként beköltözött volna a királyi palotába. A palota a középkortól fogva az elit lagzihelyszíneként is funkcionál, és ez ma is így van, ahogy konstatáltuk. Ennek ellenére jól aludtunk.
Persze, a gazdagok nem időznek sokat a városban, hanem vagy átmennek a közeli Capri szigetére, netán Sorrentóba vagy a híres Amalfi-partvidékre utaznak tovább. Mi is ekképp jártunk el. A szigeten található, szintén Caprinak hívott luxusvároska utcáin mindenki ott van, aki számít: Chanel, Dior, Louis Vuitton, Salvatore Ferragamo vagy Versace, és nemritkán össze lehet itt futni világsztárokkal is. Az ismert nemzetközi luxuswebshop, a Luisa Via Roma minden évben itt rendezi a celebmeghívottaktól nyüzsgő partiját a Uniceffel közösen, de idén itt mutatta be új kollekcióját a firenzei Emilio Pucci divatház is, ahogy volt már haute couture show-ja a Dolce&Gabbanának is a szigeten.
Capri egy életérzés, pláne az amerikaiak imádják, hiszen vannak kifejezetten szép szállodáik, mint a Capri Palace Jumeirah vagy a nagy kikötőnél lévő J.K. Place, a világ egy legmenőbb boutique-hotel láncának első egysége. Ha nem is itt szállunk meg, mindenképpen érdemes a teraszukon elkölteni az ebédet vagy a vacsorát és bejárni a villa csodás enteriőrjeit, ahol a manapság elit körökben igen népszerű Aquazurra cipőmárka is megszületett.
A Nápolyi-öböl végén találjuk Sorrento városkát, a félsziget névadóját. Ez az egyik végpontja a Vezúvot körülölelő elővárosi vonatnak is, persze Capri, Ischia vagy Procida szigetéhez hasonlóan, hajóval is el lehet ide jutni. Sorrento a századfordulós grandhotelek gyűjtőhelye, amelyek fennkölten sorjáznak a meredek sziklafal tetején. A leghíresebb talán a Grand Hotel Excelsior Vittoria, mi azonban a félsziget legrégibbjében szálltunk meg, a Grand Hotel Cocumellában. Az egykori jezsuita kolostornak csodás, buja kertje van, megszállt itt Goethe, Byron, sőt, a jelenlegi thai király is. Van fine dining éttermük is, azonban az egyik legjobb pizzaélményünket emelnénk most ki, a sajtos tészta csak ehető virággal van megszórva – mintha az ember a tavaszba harapna bele.
Innen továbbutaztunk a Sorrentói-félszigeten, hogy kipróbáljuk a Massa Lubrensében nyílt MAYA Beach Experience-t. A különlegessége ennek a hotelnek és privát strandnak az, hogy a menő míkonoszi életérzést hozza el ide, minden este – akár világsztár – DJ-vel, így ez nem a kisgyerekesek terepe, a fiatal felnőtteket próbálják ezzel az új fejlesztéssel elérni. A szálloda és a beach dizájnja is ez alá muzsikál, minden natúr, boho chic stílusú, csupa horgolt napernyő, tengerifű kiegészítő. Különlegesség, hogy a medencéjükbe is tengervizet vezetnek, a strandjuk pedig a rangos Kék Vitorla büszke birtokosa.
Ezt az elismerést Olaszországban csak a legtisztább vizű partszakaszoknak osztják ki.
A félszigeten maradva meglátogattuk még a Michelin-csillagos étteremmel rendelkező Relais Blu hotelt is. A félsziget csücskén, magasan lévő szállodából pazar kilátás nyílik Caprira, amelyben a gyönyörködést csak fokozza a signature koktélkínálatuk. De emitt az ember megkóstolhatja a vulkanikus talaj okán kiváló lokális borokat is. A környék egyébként gazdag fine dining éttermekben, a Sorrentóhoz közel eső Vico Equensében is több jó hely akad.
A kvázi Sorrento és Salerno közé eső Amalfi-partvidék a gazdagok igazi játszótere. Pazar villák, elegáns hotelek várják őket, bár a legtöbben inkább maradnak a luxusjachtjukon. A partszakasz legnépszerűbb szpotjai Positano süveg alakú, egy komplett hegyet beépítő városkája és Amalfi. De feltétlen említsük meg a közeli hegyen lévő Ravellót is, amely híres operafesztiváljáról, és olyan hoteljeiről, mint a Palazzo Avino vagy az Orient Expresszt is tulajdonló Belmond-láncolat helyi egysége.
Mi Amalfiban teszteltük azonban le a helyi NH Collectiont, a Grand Hotel Conventót. Az egykori kapucinus kolostor lélegzetelállítóan néz ki a tengerbe szakadó hegy oldalában, magasan fekvő, teraszos lugasai több száz évesek. Az ötcsillagos hotel kápolnája és romos kerengője népszerű esküvői helyszín, amelyhez hozzájárul az étterme is. Házias olasz ételek, természetesen gourmet köntösben. Mindenképpen érdemes itt megkóstolni az eredeti recept alapján a cannellonit, ugyanis ezt a tésztafajtát ebben a konyhában találták ki.
Luxusshoppingra azonban nem ezek a városok a legideálisabb célpontok, ezt Caprin vagy Nápolyban kell megejteni. Utóbbiban is van minden, mi szem s szájnak ingere, Gucci, Prada, Hermés, Louis Vuitton, Versace. De felhívnánk a figyelmet a helyi brandekre is, amilyen a világszerte egyre híresebb Kiton, Rubinacci, E.Marinella vagy Isaia, illetve ott vannak a lokális, de már számos városban megtalálható prémiumbrandek üzletei is, mint a Harmont&Blaine vagy a Gutteridge.
Egy szó, mint száz, az ember nagyon hamar otthon érzi itt magát, és tökéletesen megértjük, hogy az öccse meggyilkolásán revansot vevő, egyébként az Anjou-ház nápolyi ágából származó Nagy Lajos királyunknak miért is lehetett annyira fontos, hogy a Nápolyi és a Magyar Királyságot egy korona alatt egyesítse: bármikor jó desztináció ide jönni lazulni.
A szerző luxusszakértő.
(Borítókép: Positano Amalfi-part, az UNESCO Világörökség része. Fotó: Daniele Orsi/REDACO/Universal Images Group/Getty Images)