Első magyarországi fellépésére és egyben látogatására készül az angol Jack Savoretti, születési nevén Giovanni Edgar Charles Galletto-Savoretti. Az olasz édesapától és német-lengyel édesanyától származó 38 éves előadó rövid ideig Londonban, majd a svájci-olasz határ közelében található Luganóban töltötte gyerekkorát, emiatt anyanyelvi szinten beszél olaszul is.

Savoretti már gyerekkorában bejárta Európa nagy részét, így legutóbbi albumaihoz, a Europeanahoz és a Europeana Encore-hoz már akkor komoly ihletett meríthetett, a nyarakat nagyszülei miatt gyakran Olaszországban, Portofinóban töltötte. Később Svájcban egy amerikai iskolában tanult, így kézenfekvőnek tűnt, hogy felnőttként a tengerentúlon telepedik le, azonban a 2001. szeptember 11-i történések az ő életútját is megváltoztatták. Ugyan volt időszak, amikor a zeneipar kizsákmányoló felfogása miatt a zenéléssel is felhagyott, idén egy nagyszabású, Európa nagy részét érintő, márciustól decemberig tartó turnét szervezett, melynek részeként hamarosan Magyarországon is fellép.

A hazánkba érkező előadó többek között a turnéról, a magyarországi fellépésről és a szeptember 11-i sorfordító eseményekről is mesélt az Indexnek. 

Hazánkban első alkalommal szeptember 30-án, a budapesti Akváriumban lép fel. Járt már itt korábban? 

Ez lesz az első alkalom, nagyon izgatott vagyok, hogy Budapestre utazunk. Régebben, amikor Európában tanultam, sok lehetőségem volt eljutni különböző helyekre, mindig volt túra Budapestre is, de valamiért végül oda sosem mentem, így ez azóta is a bakancslistámon van. Nagyon várom már!

Lesz ideje körbenézni is, vagy csak a koncert erejéig marad?

Igen, lesz! Sűrű a naptárunk, de egy kicsi biztosan megízleljük a várost.

A Europeana Encore a sikeres Europeana lemezének bővített változata, hat új dal került fel erre az albumra. Miért érezte szükségét annak, hogy tovább bővüljön a lemez? Miben másabb ez most?

Nem tudom, hogy ez különlegesebb-e, mint korábban bármely másik. A lényeg, hogy a Europiana a pandémia közepén jelent meg, ezért nem kapott akkora figyelmet, mint amekkorát érdemelt volna. Akkor azért akartuk azt a lemezt, hogy az emberek kiszakadhassanak, elmenekülhessenek a hétköznapokból, hogy jól érezhessék magukat. De ezt nem sikerült úgy elérnünk, ahogy szerettük volna. Mégsem akartuk, hogy véget érjen a Europiana-sztori, ezért készült el az Encore, egyfajta ráadásként.

És közben a pandémiának vége is lett...

Boldog vagyok, hogy megcsináltuk a Europiana Encore-t, most pedig már lehetőségünk is van eljutni vele például Bécsbe, Budapestre vagy Isztambulba, amit nem tehettünk volna meg, ha nincs a pandémia alatt kiadott lemez, a Europiana. Én szimplán csak nem szerettem volna, ha ez a lemez a semmibe vész, úgy mint sok más album a járvány alatt.

Az albumot alapvetően az európai kultúra ihlette, az itteni érzéseket szerette volna átadni a lemezekkel. Gyerekkorában gyakran Portofinóban töltötte a nyarakat. Ezek az emlékek is megjelennek a dalokban?

Vicces, mert azok az emberek, akiknek van tapasztalata Európáról és élménye innen, sokkal hamarabb tudnak azonosulni a zenémmel, mint akik nem ismerik az itteni életet. Volt egy amerikai újságírólány, aki azt mesélte, hogy 12 éves volt, amikor Európában járt még a szüleivel az 1990-es években, ez az album pedig őt arra az utazásra emlékezteti. Ha egyszer megtapasztalod az európai nyarat, ez a lemez is jelenteni fog neked valamit. Érdekes, hogy azoknál is mennyire működnek ezek a számok, akik nem itt nőttek fel, de egyszer itt nyaraltak a családdal, vagy éppen túráztak a barátokkal.

Márciusban indult a turné, a fellépések listája pedig rendkívül hosszú, még decemberben is lesznek koncertek. Ugyanazt a show-t viszi mindenhova?

Sok városban és országban lépünk fel, ahol még nem voltunk korábban, nem mindenhova tudjuk elvinni ugyanazt a műsort, hiszen az nagyon drága lenne. Ahol a helyszín megengedi, ott tényleg igazi show-t csinálunk, mint például itt az Egyesült Királyságban, de nagyon sok olyan helyen állunk színpadra, ahol még nem voltunk, és ezért meglehetősen kicsi helyeken jászunk. Ezek a fellépések viszont pont ettől sokkal intimebbek és más hangulatúak.

Melyik volt az idei turné eddigi legemlékezetesebb fellépése?

Az egyik legkedvesebb számomra Horvátországban volt néhány héttel ezelőtt, pont azért, amiért nagyon várom az elkövetkezendő időszakot. Sosem voltam még Horvátországban korábban, Sibenikben léptünk fel, 2500 ember előtt. Nem gondoltam, hogy ekkora közönségünk van abban az országban – eladtuk az összes jegyet a sibeniki erődbe. Ráadásul mindenki tudott minden egyes dalszöveget. Amikor elmész egy helyre, ahol még nem voltál sohasem korábban, és találkozol olyan emberekkel, akikkel még soha, és látod, hogy tudják a dalaidat, az egy fantasztikus érzés! Ezért vagyok izgatott az ősz miatt is, mert olyan helyekre megyünk, ahol még nem jártunk korábban.

Akkor ez egy kellemeset a hasznossal jellegű dolog, turnézás közben sok új helyet is megismernek.

Igen, ráadásul ez abszolút egy win-win szituáció – mi tanulhatunk és megismerhetünk új kultúrákat, az emberek pedig élő zenét hallgathatnak. Hihetetlen, hogy ez mekkora öröm a számukra – és persze számunkra is, koncertekre és fesztiválokra járni újra. Ezen a hétvégén volt Londonban a népszerű Notting Hill Carnival, amelyet három év után rendeztek meg újra. Ez őrület! Az emberek újra sóvárognak a zenéért és fantasztikus, hogy ennek a részesei lehetünk.

Immáron háromgyerekes édesapa. Van ideje egy ilyen feszített menetrendű, hosszú koncertkörút közben a családjával lenni?

Volt egy közös, egy hónapos nyaralásunk, ahonnan én persze elrepültem, majd vissza a koncertek miatt. Minden nyáron kiszakadunk a hétköznapokból és egy hónapra egy mediterrán szigetre utazunk, ami most egyszerűen csodálatos volt! Emiatt is izgatott vagyok, mert általában borzalmas visszatérni a hétköznapokba a nyár után. Mediterrán emberként számomra különösen nehéz búcsút inteni a nyárnak, de rengeteg tennivalónk van ősszel és télen, mostantól egészen karácsonyig be vagyunk táblázva.

Svájcban, Luganóban zárul a turnéja. Ott nőtt fel, ezért ez egy igazán különleges helyszíne az életének. Készül valami meglepetéssel a hazai közönségnek?

Ez biztos, hogy egy nagyon érzelmes része lesz a turnénak. Valamilyen különlegességgel valószínűleg fogunk készülni, de egyelőre még nem gondolkodtam ezen. Nem szoktunk meglepetésekkel készülni a show-kra, a turné során viszont sok zenésszel megismerkedtünk, elképzelhető, hogy közülük elhívunk majd valakit. Az biztos, hogy hatalmas afterparty lesz utána, mert ez az utolsó fellépésünk az évben, és mindannyian megérdemeljük már. Ráadásul mindez abban a városban lesz, ahol felnőttem, így biztos, hogy nagyon jó bulit szervezek majd.  

A koronavírus alatt jelent meg az első olasz nyelven írt dala. Tervezi, hogy a jövőben olaszul írjon, vagy marad az angolnál?

Remélhetőleg hamarosan több dalt is hallhatnak majd olaszul az emberek tőlem, mert nagyon szeretek ezen a nyelven énekelni. Vicces, mert az olasz nyelv és zene elég poétikus, míg amikor angolul írsz, akkor úgy közölsz, mint ahogy beszélsz. Ezt szeretik most az emberek, ez működik. Olaszországban minden elég költői, így  egyszerűen muszáj neked is annak lenned. De nagyon jó ezen a nyelven írni, és egy teljesen új élmény. Nagyon visszafogott, kicsit olyan, mint a francia írók – részletes, és sok benne a történetmesélés. Ha ezekkel az elemekkel tudsz játszani, akkor egy remek dalszerző vagy. Szóval ez olyasmi, amit a jövőben is szeretnék majd csinálni.

A 2010-es évek elején jogi vitába keveredett a menedzserével, az ügy miatt pedig egy kis időre a zenéléssel is felhagyott. Mi történt akkor, és hogy tudta újraépíteni magát ezt követően?

Szerintem nagyon frusztráló, hogy ennek az egésznek az üzleti része meg tud állítani abban, amit igazán szeretsz. Felbosszantott, hogy nem csinálhatom azt és úgy, amit szeretnék, mert azt senki sem támogatja a zeneiparban. Hiába szerettem én és a közönségem is, amit csináltam – ha azokat az embereket, akik lemezszerződéseket kötnek, ez nem érdekli, akkor véged. Nem gondoltam, hogy ez így helyénvaló, és most sem gondolom. Szerencsére a zeneipar azóta hatalmas változáson ment keresztül, a zenészeknek már nincsen szükségük feltétlen kiadókra ahhoz, hogy eladhassák a számaikat, szóval ha most lennék ugyanabban a szituációban, biztosan egészen máshogy reagálnék. De akkor ez nagyon frusztráló volt, és úgy döntöttem, nem fogom lenyelni, ezért eltávolodtam az egész zeneipartól. Ekkor kezdtem olyanokkal együtt dolgozni, akiktől teljesen távol áll ennek az üzleti része, és láss csodát, ekkor kezdett el működni a karrierem is. Sosem tartottam a bukástól, de ha már bukok, akkor azt magam miatt szeretném, nem más miatt. Inkább magam haladok kis lépésekben, minthogy mindent egy lapra tegyek fel. A turnéval is az a célunk, hogy minél több emberrel megismertessük a zenénket.

2001. szeptember 11-én a New York-i terrortámadások alatt ön is egy olyan gépen ült, ami az Egyesült Államokba tartott. Hogyan emlékszik arra a napra?

Aznap pont Zürichből Los Angelesbe tartottam. Arra emlékszem, hogy egyszer csak amerikai vadászgépek jelentek meg mellettünk, és visszafordították a gépünket. A terrortámadások miatt nem szállhattunk le Amerikában, őrület volt! Szerencsére velünk minden rendben volt, visszarepültünk Svájca, bár így Zürichből Genfbe 14 órás út vezetett. Mindössze 17 éves voltam akkor, filmezést tanulni mentem San Franciscóba, de előtte még három hónapot Los Angelesben dolgoztam, ezért repültem volna akkor is az USA-ba. Egy héttel később aztán valahogyan sikerült meggyőzni a szüleimet, hogy újra elengedjenek, de amikor odaértem, persze már minden más volt, mint azelőtt – az amerikaiak féltek, az egész mentalitás megváltozott, rengeteg harag volt az emberekben. Emiatt döntöttem úgy végül, hogy nem ott, hanem Londonban telepedek le, ahol megismertem a feleségem is. Szeptember 11. mindenkinek új irányba terelte az életét, nekem is rendkívül fontos pont volt ez a nap a későbbiek szempontjából.

(Borítókép: Jack Savoretti 2018. május 23-án. Fotó: Alessandro Bosio / Pacific Press / LightRocket / Getty Images)