Még csak hat éve indult útjára, mégis Közép-Európa legütősebb UFC-alternatívája lett az Oktagon, amely Szlovákiában és Csehországban már hatalmas népszerűségnek örvend, egész arénákat megtöltő, elképesztő show-kkal varázsolja el az embereket hónapról hónapra. A szervezet a bunyók mellett a realityk piacára is betört, Challange elnevezésű műsoruk nagy sikerrel ötvözi az MMA izgalmát és a valóságshow-k szórakoztató, sokszor meglehetősen drámai elemeit. Az Index az Oktagon 35-ön járt Brnóban.
Az MMA, azaz a Mix Material Arts vagy a köznyelvi nevén csak ketrecharcként ismert sportágról a legtöbb ember számára Magyarországon egy igazán brutális, sok esetben vérrel és komoly sérülésekkel járó küzdősport jut eszébe. Az MMA kultúrája azonban néhány kilométerrel a határainkon túl már egészen más megvilágításban él a fejekben: hatalmas, látványos show-k, rendkívül népszerű és rajongott bunyósok vagy éppen egy – a különösebb tematikával nem bíró valóságshow-któl elrugaszkodó – igazán ütős reality jut eszébe.
Az Oktagon hat évvel ezelőtt indult Európa-hódító útjára, akkor pedig talán még a szervezők sem sejtették, hogy a tengerentúlon már évek óta hatalmas sikereket elért UFC vagy Bellator Közép-Európai alternatívájaként másolhatják a legismertebb MMA-szervezetek sikereit.
Pedig így lett, Szlovákiában és Csehországban az Oktagon gálái rendre telt házasok, legyen szó tízezres hokicsarnokról vagy 20 ezer főnél nagyobb befogadóképességű arénákról, a szervezet megtölti érdeklődőkkel a sorokat, népszerűsége pedig a közösségi médiában is számokkal mérhető – az Instagramon 383 ezren követik az Oktagon oldalát.
A népes közönségben nem volt hiány a szeptember 17-i, Oktagon 35-gálán sem, a csehországi Brnóban megrendezett show-ra pedig az Index is meghívást kapott.
A Budapesttől mindössze kicsivel több mint háromórás autóútra, 325 kilométerre található csehországi Brnóban már a késő délutáni érkezésünkkor érezhető volt, hogy valami komoly dolog készül, kicsivel négy óra után már jelentős tömeg várakozott a brnói Winner Group jégkorongaréna előtt. Kivételesen azonban, mint ahogyan az hamar kiderült, nem hokimeccsre érkezett a tömeg, hanem az Oktagon 35 MMA-gálára – amelyet mi is a helyszínen tekinthettünk meg.
A bejutást követően abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy lehetőségünk nyílt arra, hogy a gála kezdete előtt körbevezessenek minket az esemény helyszínén. Az aréna szűk, öltözőkkel, különböző szobákkal és mellékhelyiségekkel tarkított folyosóin a küzdőtérhez közeledve egyre inkább érezhető volt, hogy a szervezésre aligha lesz panasz, elképesztő hangzás és fények fogadtak minket, olyan hangzás és fényshow volt az egész este alatt, hogy a legnagyobb zenei fesztiválok és a leghíresebb dj-k is megirigyelték volna azt. A közvetítések jelenleg ugyan kizárólag online zajlanak, azonban az Oktagon szeretne betörni a tévécsatornák piacára is. Ehhez minden adott, hiszen rendkívül komoly, 35 fős stáb felel a közvetítésekért, amelyeket egyelőre négy nyelven – angolul, csehül, szlovákul és lengyelül – élvezhetnek a rajongók. A fények mellett rövid időre a sportolók szemszögéből is megtapasztalhattuk a közeget, az öltözők megtekintése után a ketrecbe is beléphettünk, szerencsénkre azonban ekkor még komolyabb ütlegelés nélkül ki lehetett jutni a nyolcszögletűből.
Már éppen az idegenvezetésünk végéhez értünk, amikor összefutottunk Végh Attilával, az Oktagon egyik megálmodójával, aki a sportág szerelmesei számára nem lehet ismeretlen, a szlovák származású, de magyar ajkú harcos még a közismert Bellator MMA-ban érte el legnagyobb sikerét, félnehézsúlyú bajnok lett. Ismertségét jól mutatja, hogy a már helyszínen lévők sorra kapták fel a fejüket és súgtak össze megérkezésekor, vagy mentek oda hozzá egy fotóra – Szlovákiában és Csehországban elképesztő népszerűségnek örvend.
A ketrecharcos elmondta, az Oktagon célja – amellett, hogy lehetőséget és segítséget ad a fiatal bunyósok számára – megmutatni, hogy nem lezüllött, agresszív utcai bunyósok küzdenek meg a ketrecben, hanem komoly harcművészek. Számukra az ellenfél tisztelete alap – így „ha valaki nem a ketrecen belül bunyózik, attól azonnal megválnak a gymek, azaz az edzőtermek és a különböző klubok, a szervezeten belül nincs helye az ilyen személyeknek”.
Még fel sem ocsúdhattunk az elképesztő látványból, már elkezdtek megtelni az aréna székei, az Oktagon 35-öt pedig végül közel 10 ezren követhették végig élőben a helyszínen. Az átszámítva 13 ezer forinttól egészen 260 ezer forintig terjedő jegyárak ellenére teljesen megtelt a helyszín, a nézőknek pedig oka nem lehetett panaszra, ugyanis elképesztő, hatórás show-t kaptak cserébe a pénzükért.
Pontban hat órakor megkezdődtek a küzdelmek, az összesen 12 mérkőzést magába tömörítő eseményen pedig nem volt hiány kiütésekből, hallhatóan fájdalmas rúgásokból, taktikus földharcból és szoros vérengzést pontozással eldöntő küzdelmekből sem. Az est (egyik) fénypontja az Oktagon középsúlyú címmérkőzése volt a hazai pályán ketrecbe lépő Patrik Kincl és a francia Alex Lohoré között. A meccs a hosszas várakozás ellenére azonban a nézők nagy örömére hamar véget ért, persze nem amiatt, mert nem élvezték, hanem mert már az első menetben elképesztő kiütéssel győzött és érdemelte ki az övet a cseh harcos.
A laikusok számára a show-elemeknek köszönhetően nem jelentett hátrányt, hogy egy-egy megmozdulást nem úgy láttak, mint a már avatott szakmai szemek, a show-elemek, a kivetítőn folyamatosan vetített kis videók, a fények és a zenék miatt az is bulinak élhette meg az estét, akitől igazán távol áll a küzdősport.
Ugyan minden egyes mérkőzésnek megvolt a maga különlegessége, talán az egyik párharc még azok közül is kilógott, ugyanis az Oktagon meglátta a marketingértéket az itthon is népszerű valóságshow-kban: az egyik mérkőzést a helyi Survivor-show-ban összetűzésbe keveredett szereplők vívták meg. Felkészülésüket, összeszólalkozásaikat már a mérkőzést megelőző hónapokban rengetegen nézték, így hatalmas felüdülés volt, amikor végre a ketrecen belül rendezhették el a nézeteltérésüket. A labdarúgó Nathan Dzaba és ellenfele, a crossfites, snowboardos Adam Raiter összecsapását ehhez mérten rendkívül nagy érdeklődés övezte, ennek ellenére kettejük párharcában az erőnléten és néhány technikai elemen kívül egyáltalán nem volt érezhető, hogy nem profi bunyósok estek egymásnak a ketrecben. A mérkőzést végül kiütéssel Raiter nyerte meg, csatájuk pedig vélhetően nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a szombati gálát ekkora médiafelhajtás övezze az országban.
A szombati show közönségét elnézve első pillanatra úgy tűnt, hogy nem mindenki tudta pontosan, hogy mire is vállalkozott. Az előítéletek azonban hamar ledőltek ezzel kapcsolatban, ugyanis már az első összecsapás alatt a kedvencüket meglátva őrjöngő fiatalok és idősek, valamint egy-egy látványos ütés vagy rúgást követően székükből felugró 4-5 éves gyerekek és a többnyire már hátfájós nagyszüleik is együtt szellemültek át pillanatok alatt. Senki sem takargatta a saját vagy a gyerekek szemét egy-egy véres ütésváltás alatt sem, úgy tűnt, mindenki pontosan tisztában van azzal, hogy ez egy sport, nem pedig egy féktelen utcai konfliktusból kirobbant bunyó.
Az Oktagon ezt fontos üzeneteként is tartja számon, hiszen ami a szemünk előtt történik, az pontosan a ketrecbe való, nem pedig a hétköznapokba vagy az iskolába. Ennek a képnek a kialakulását nagyban segítette az is, hogy a megmérkőző felek kivétel nélkül rendkívül sportszerűen viselkedtek, a mérkőzések előtt, után és sokszor a bunyó közben is pacsiztak egymással, egy-egy kemény kiütés vagy fojtás után pedig azonnal meggyőződtek arról, hogy ellenfelük jól van-e.
Jogosan vetődhet fel ezek után a kérdés, hogy ha az alapvetően hasonló kultúrájú szomszédainknál ez ennyire sikeres lehet, akkor miért nincsen még Magyarországon az Oktagon?
Magyarországon annak ellenére, hogy hatalmas hagyománya van bizonyos küzdősportoknak – birkózásban, dzsúdóban és ökölvívásban is rendre érnek el nemzetközi sikereket magyar sportolók – továbbra is a látványcsapatsportok azok, amelyek az emberek nagy részét foglalkoztatják. A taotámogatási rendszer is ezeknek kedvez, a továbbra is legnépszerűbbnek számító labdarúgás mellett a kézilabda, a kosárlabda, a röplabda és a jégkorong az, amely nemcsak hogy a legkomolyabban működő szervezetekkel rendelkezik az országban, hanem a legmagasabb összegű pénzügyi támogatásokat és a legtöbb fiatalt is bevonzzák.
A magyarországi sportkultúra így enyhén sem kedvez egyelőre az olyan rétegsportoknak, mint az MMA, amely továbbra is rendkívül megosztó az emberek körében – már amennyiben egyáltalán tudják, hogy mi is az. Sokan továbbra is veszélyes, értelmetlen, erőszakos és fölösleges ütlegelésnek tartják a sportágat, amely sportolói oldalról azonban egészen más.
Ahogyan a küzdősportok legtöbbjénél az egymás és a sport iránti tisztelet a legfőbb alapja a bunyónak, a felek között a legkevesebb esetben van valódi ellentét, a ketrecben az általuk szeretett elemeket felhasználva igyekeznek felülmúlni ellenfelüket a szemben állók. Ahogyan Szlovákiában és Csehországban a jégkorong, úgy itthon a labdarúgás az, amit a legtöbben akár napi szinten követnek, a sportközvetítések nagy része is erre korlátozódik le. Az olyan sportokkal, mint az MMA, csak ritkábban, egy-egy komolyabb UFC-gála kapcsán találkozhat az ember itthon a televízióban, arra pedig még nem volt példa, hogy egy hatalmas sportcsarnokot csak kifejezetten ketrecharcosok miatt töltenének meg tömegek. Ennek ellenére azonban korántsem biztos, hogy nem lenne szükség és igény az Oktagonra itthon is…
A sportrajongók legtöbbje ugyan csak néhány rendkívül nagy médiavisszhangot keltő MMA-meccset látott életében, Conor McGregor és Habib Nurmagomedov összecsapását teljesen laikus emberek is követték – ezek miatt rengeteg emberrel sikerült megismertetni és megszerettetni az MMA-t, a bunyósok pedig valóságos influenszerré, olyan rajongott személlyé váltak, mint a legnépszerűbb labdarúgók.
Ezzel a feltett szándékkal indította útjára az Oktagon is a gáláit, ahol, ha lehet, csak cseh–szlovák szinten is, de hatalmas népszerűségnek örvendő, igazi sztárokká, influenszerekké nőtték ki magukat a bunyósok. A közösségi médiában több százezres bázissal rendelkeznek ezek a sportolók, akik az MMA-nak köszönhetően a legnépszerűbb tévéshow-k és realityk szereplői is egyben. A szerepléseiknek és a gáláknak köszönhetően így már az egészen fiatal, utánpótláskorú fiatalok is megismerhetik és megszerethetik a sportágat, esetenként pedig bele is kezdenek abba.
Az Oktagon az influenszerekké vált sportolók mellett is próbálja kihasználni a közösségi média erejét, és így megragadni az emberek figyelmét. A YouTube-ra folyamatosan kerülnek fel tartalmak a bunyók előtt és után is, a gálák résztvevőinek felkészülésébe, gondolataiba, életébe is beleláthatnak sokszor a rajongók. Emiatt amikor a ketrecbe lépnek, már teljesen úgy érezhetik, hogy ismerik a bunyósokat – váltson ki belőlük éppen negatív vagy pozitív érzelmeket az adott személy. Köztudott, hogy a fiatalokat a közösségi média felületein lehet a legkönnyebben érzékenyíteni és edukálni, így idővel az ilyen tartalmak jelenlétével létrejöhet Magyarországon is egy olyan réteg, amely nemcsak a labdarúgást, hanem a ketrecharcot is ugyanolyan elképesztő szenvedéllyel tudja nézni, követni vagy művelni.
A különböző valóságshow-k Magyarországon továbbra is töretlen sikernek örvendenek, így nem is véletlen, hogy szinte nem telik el úgy év, hogy ne kötne minket a tévéképernyők elé néhány vadidegen egy villába zárva, vagy a nagy ő megtalálásáért küzdő, boldogságot kereső fiatal.
Ezen műsorok népszerűségén felbuzdulva az Oktagon Szlovákiában, Csehországban és már Németországban is életre keltette az Oktagon Challange névre hallgató realityjét, amely, ahogyan azt sejteni is lehet, eltér a megszokott show-któl. A Challange-ben ugyanis MMA-harcosoké a főszerep, akiknek amellett, hogy ValóVilág-szerűen végigkövethetjük a mindennapjaikat, sporttudásukat is megcsodálhatják a tévénézők.
Tematikáját illetően ugyan nem is, de a show alapelemei meglehetősen hajaznak a már ismert realitykére, egy villába zárva élik a mindennapjaikat a bunyósok, akiknek életét, történetét, napi nehézségeiket és konfliktusaikat is megismerheti a néző. Emellett azonban a show fő része mégiscsak az MMA-ról szól, betekintést nyerhetünk a sportolók felkészülésébe, edzésébe, életmódjába és étkezéseibe is. A sportolókat két csapatra osztják, akik hét közben különböző kreatív feladatokban mérik össze tudásukat, a nyertes pedig nagy előnyhöz jut, ugyanis ők választhatják ki, hogy ki kivel vívja meg a heti meccset. A show döntőjét már igazi nagyközönség előtt rendezik meg, az Oktagon egyik gálájának mérkőzése ugyanis a valóságshow fináléjának is otthont ad.
A valóságshow amellett, hogy népszerűsíti a ketrecharcot, megismerteti és megszeretteti az emberekkel azt, a reality végeztével sem engedi el a játékosok kezét, ugyanis a bunyósok a pénznyeremény mellett szerződést is kapnak, így lehetőséget kapnak arra, hogy az Oktagon különböző eseményein belül megmérettessék magukat, és igazi MMA-harcossá válhassanak egy profi csapat segítségével.
A reality egyelőre három országban futott már, azonban a hasonló fogyasztási szokások és piacot megvizsgálva egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben egy szemfüles magyar csatorna is lecsap majd a műsorra, és berúgja a hazai tévéshow-k ajtaját.
(Borítókép: Oktagon MMA)