Csaknem egyórás beszélgetésben vallottak a Quimby tagjai a hosszú leállást követő folytatásról, illetve arról, hogy a banda történetében milyen nehézségekkel kellett szembenézniük. Az együttes három év után a Budapest Parkban ad koncertet Kiss Tibivel az élen szombaton, amelyre már mindannyian nagyon készülnek.
2019 júliusában közleményben tudatta a Quimby, hogy a zenekar frontembere úgy döntött, pihenésre van szüksége, ezért terápiás céllal visszavonul a nyilvánosság és a média elől. Kiss Tibiről sokáig nem lehetett hallani, a tagok 2021 februárjában azt mondták, az izolációs időszakban nem sokan tarthatják vele a kapcsolatot. A zenekar ezt követően 2021 júniusának elején tudatta, hogy ez az időszak véget ért, és a zenészek újra találkozhattak egymással.
Kiss Tibi nem sokkal később óriási meglepetést okozott, amikor a Budapest Bár koncertjén megjelent a színpadon a Parkban. A formációval később többször is fellépett, 2021 októberében pedig a Quimby Plusz-Mínusz bulijához is csatlakozott, amit eredetileg kizárólag vendégelőadókkal hirdettek meg a zenészek. Az énekes egyébként ezt megelőzően a saját Facebook-oldalán tudatta, hogy kis lépésekben ugyan, de kezd visszatérni a színpadhoz.
A zenekar nagyjából másfél évvel ezelőtt jelentette be, hogy 2022. október 1-jén színpadra állnak a Budapest Parkban, azt pedig, hogy a bulin Kiss Tibi is ott lesz, később több soron is megerősítették egy-egy közös fotóval. Néhány nappal ezelőtt Pritz Péternek adtak egy bensőséges interjút a Quimby tagjai. A YouTube-ra feltöltött felvételen a zenészek a közös munkájuk során felmerült nehézségekről, a zenekar többszöri leállásáról, majd újraindításáról is vallottak, illetve arról is meséltek, hogyan készülnek a szombati fellépésre, ahol 3 év után először áll színpadra teljes létszámban egy egész este erejéig a Budapest Parkban a zenekar.
Első körben mindenki beszámolt arról, mivel töltötte a nyarat: a többiekhez hasonlóan Kiss Tibi is rengeteg időt töltött a gyermekeivel, illetve a Balatonon időzött sokat, így mondhatni, kellemesen teltek mindegyikőjük számára az elmúlt hónapok. Ezt követően tértek rá a zenekar dolgaira – ahogy az több soron elhangzott, új próbaterembe költözött a csapat, ami nem először fordult elő a Quimby történetében, de az elmondottak alapján úgy tűnik, szépen belakták a helyszínt, ahol már jó ideje a budapesti koncertjükre gyakorolnak.
Miután Pritz Péter megállapította, bár sokan nem vallják be, biztosan minden zenekar életében van legalább egy olyan mélypont, ahonnan borzasztó nehéz a tagoknak felállnia, arról faggatta a zenészeket, nekik ez milyen indíttatásból sikerült régebben, illetve most. Mikuli Ferenc basszusgitáros számára ez egyfajta jó értelemben vett kényszer – egyszerűen úgy érzi, folytatniuk kell a közös munkát. Visszatekintve a munkásságukra, szerinte annak mind mondanivalóban, mind zeneileg olyan íve van, ami sokszínűséget mutat, emellett nagyon büszke a színpadi hozzáállásukra is – arra, hogy haknizás helyett ők mindig vérkomolyan vették, hogy a közönségnek adni kell. Ez neki hiányzik, és úgy gondolja, hogy a vírushelyzet és egyéb változások miatt is indokolt, hogy tovább dolgozzanak.
Kárpáti József ehhez annyit tett hozzá, hogy egy óriási mélyponton valamelyikőjük egyszer megkérdezte tőle, a pénzen kívül van-e bármi oka annak, hogy a zenekarral dolgozzon, amire neki annyi volt a válasza:
Az, hogy veletek zenéljek, hogy veletek alkossak együtt.
Kiss Tibi azt mondja, benne nincsenek kényszerek a folytatással kapcsolatban, nem is szeretne kényszerpályán mozogni. A banda története során a zenésztársaival már számtalan nehéz élethelyzeten túlvannak – az életkoruknak, életszakaszaiknak megfelelően nagyon sok elemmel küzdöttek meg mindig. Hogy ezek a dolgok folyton ismétlődnek, elgondolkodtatja, érdemes-e egyáltalán folytatniuk. Azt mondja, régen minden koncertbe képes volt belehalni – ha bárki beteg lett a zenekarból, valahogy megoldották, esetleg vendégzenészt hívtak, de egyetlen buli sem maradt el – Kiss Tibi még akkor is fellépett, ha a körülmények mást diktáltak volna.
Tudtam, hogy engem nem nagyon lehet lecserélni ebben az esetben. De így-úgy valamilyen technikákkal megoldottam. Teljesen mindegy, hogy 12 fok volt – tüdőgyulladással, szabadtéren, esőben, én lenyomtam a koncertet. Ez egy heroikus „azért is megcsinálom”.
Az énekes viszont most már egyáltalán nem biztos abban, hogy az ő korában ezt így kellene csinálni, vagy hogy van-e bárki, aki ezt igényelné tőle. Épp ezért jelenleg inkább azon lamentál, ha a Quimby zenekarnak van még jövője, akkor milyen úton kellene járniuk annak érdekében, hogy „ne legyenek benne ilyen sérülések és ekkora borulások”.
Annyi a nehéz helyzet, hogy inkább azt az utat kell megtalálni, amelyen ezen a piacon, ahol mi mozgunk, meg ilyen körülmények között „viszonylag egészségesen” tudunk működni. És igazából ez a kulcsa – nem kell ezt mindenképpen csinálni.
Kiss Tibi azt is hozzátette, ugyanakkor van benne egyfajta gyermeki kíváncsiság arra vonatkozóan, hogyan jönnek ki ebből az egészből. A mostani egyébként is egy új korszaknak számít a Quimby életében, érdekli, hogy vajon azt a sok mindent, ami velük történt, bele tudják-e injektálni jó értelemben véve a produktumba, hogy zenekari inputként hasson. Ha mindez kreatív erőforrásként működik, akkor szerinte igenis lehet belőle valami – így találják meg együtt újra a hangjukat. Azt mondja, az erre vonatkozó kíváncsiság az, ami talán a leginkább hajtja.
A jövőre vonatkozó tervek kapcsán a beszélgetésből kiderült: a zenekar nem akarja túlpörgetni magát, ehelyett ezentúl kevesebb, 8-10 koncertet terveznek csak egy évre. Hogy ezzel mindenki egyetért-e, illetve hogy egyáltalán mennyire nehéz hat ember akaratát összeegyeztetni, arra Kiss Tibi annyit mondott:
Akkor működött mindig jól a zenekar, amikor a hat ember egy irányba nézett – úgy szoktuk hívni, hogy egy irányba állnak a vektorok. Ezt kell megtalálni. Például ez is a hogyannak egy útja, hogy kevesebb lesz a koncert. De ez most van, ki tudja, mikor lesz másképp
– mondta a frontember, hozzátéve: ő egyetértett azzal, hogy kevesebbet, de fókuszáltabban játsszanak, amit a többiek is helyeseltek.
Eleve egy tesztüzem lesz ez az év nekünk, és a lényeg, hogy megjöjjön vele az öröm és találkozzunk a közönséggel. Jöjjön ki belőle kreativitás, ha ez működik, akkor azt mondjuk, jó volt a terv. De a pudingot meg kell enni
– mondta Varga Líviusz.
Pritz nem mehetett el amellett, hogy megkérje Kiss Tibit, meséljen arról, mi volt az oka annak, hogy megint „kihullott a világegyetemből”, amire az énekes annyit mondott: pont ezt a széthullást kell újra összeraknia, ami nem úgy van, hogy egy csettintésre összejön – ennek az útján jár most. Hogy az elmúlt időszak esetleg hozhatott-e pozitívumot is a zenészek életében, és ha igen, mi volt az, elsőként Balanyi Szilárd válaszolta meg. A billentyűs szerint az a szituáció, amit Kiss Tibi meg a világhelyzet okozott, egy kicsit visszarántotta őket a valóságba, szerinte ugyanis egy kissé talán el voltak kényelmesedve már.
Azt nem mondom, hogy ez így jó volt, mert nem volt jó, de mindenképpen van egy olyan hozadéka szerintem, hogy egy kicsit – én legalábbis – reálisabban vagy valóságosabban érzékelek azóta, vagy látom ezt az egészet. Talán jobban megbecsülöm azokat a dolgokat, amik addig olyan természetesnek tűntek, hogy vannak. Azt nem mondom, hogy nem dolgoztunk meg érte, de valahogy egy idő után az ember hajlamos belesüppedni abba, amit csinál.
A billentyűs véleményét Kárpáti József is osztotta – azt mondja, mintha a korábbi gyorsvonat egyszer csak lelassult volna, amit pozitív hozadékként élt meg, mert így volt ideje egy csomó dolgot megérteni, amit korábban nem. Zenésztársa mondandójához Kiss Tibi is csatlakozott, aki bővebben is kifejtette gondolatait a világban zajló folyamatokról, illetve azok hatásairól, amelyekkel kapcsolatban meglehetősen szenzitívnek tartja magát. Az énekes úgy látja, a mai modern, „civilizált” nyugati világunk nagyon komoly válságokon megy keresztül, és érdekli, hogy ezekből miként tud majd kijönni az emberiség úgy általában.
A teljes beszélgetést itt tudja visszanézni:
(Borítókép: Kiss Tibi 2019. augusztus 4-én. Fotó: Aradi László / Index)