Hosszú évek után interjút adott az operatőr, aki éppen akkor filmezte az ismert természettudóst, Steve Irwint, amikor egy tüskés rája megtámadta őt, és életét vesztette.
Justin Lyons még 1991-ben találkozott egy sörreklám forgatásán Steve Irwinnel, aki végül felfogadta őt, hogy legyen az operatőre. 1996-ban forgatták le első közös dokumentumfilmjüket, és Lyons ott volt azon a végzetes napon is 2006. szeptember 4-én, amikor az ausztráliai Port Douglasnél egy tüskés rája támadta meg a természettudóst, a halálát okozva ezzel. Az Irwint ért balesetről így felvétel is készült, amit a korábbi információk szerint megsemmisítettek, azonban, mint azt Lyons a Daily Mailnek elárulta, szerinte még fennmaradt egy utolsó példány.
Ennek soha nem szabad napvilágra kerülnie. A felvétel még mindig létezik, de el van rejtve. Biztos vagyok benne, hogy Stainton (a film rendezője) soha nem adta ki a keze közül
– mondta a lapnak az operatőr, akinek kijelentése szöges ellentétben áll John Stainton filmrendező állításával, miszerint az egyetlen felvételt, ami a támadásról készült, a rendőrség semmisítette meg korábban.
A természettudós balesete előtti hetekben már Ausztráliában forgattak, többek között a mérgező kőhalról, illetve tengeri kígyókról. Szeptember 4-én azonban tigriscápákat szerettek volna filmezni, ennek érdekében csalit raktak a vízbe, és várták, hogy az állatok megérkezzenek. Mint arról az operatőr beszámolt, csónakba pattantak, hogy megnézzék, van-e bármi érdekes a helyszínen.
Egy percet sem vesztegettünk. Mindig forgattunk, és mivel volt néhány mellékműsorunk, minden felvétel minden képkockáját felhasználtuk
– fejtette ki Lyons, ahogy azt is megemlítette, a fő hajójukhoz hozzácsatoltak egy kacsa alakú gumicsónakot, amivel elkezdtek cirkálni azon a sekély területen, ahol a tigriscápák vadásztak, és végül egy rájába botlottak.
Lyons elmondása szerint egyáltalán nem tartottak tőle, mivel korábban már találkoztak velük mély és sekély vízben egyaránt, így ismerték a viselkedésüket, Irwin tudta kezelni őket. A csónakból kimászva a rája körül úszkáltak, mire a hal a fenékre süllyedt. Az operatőr visszaemlékezése szerint ez volt a legnagyobb rája, amit valaha látott. 1,8 méter széles volt, a farka végén tüskével, amit régebben lándzsák készítéséhez is használtak. Ahogy Lyons kifejtette, körülbelül tíz percig úsztak a rája felett, illetve alatt, és már csak egy bemutatkozó videóra volt szükségük, amelyen Irwin az állat mögött úszik. Ekkor érte a támadás.
Közvetlenül a farka felett úszott el, de ahelyett, hogy a rája lefelé ment volna, megtámasztotta magát a vízben a szárnyai elülső részével, majd a hátsó felét felfele tolta, és vadul szurkálni kezdett a farkával Steve felé
– mondta az operatőr, hozzátéve, az egész 10-15 másodpercig tartott, majd a rája elúszott, illetve Irwin is arrébb ment, mindezt pedig a víz alól videóra vette – így ő is filmre vette a természettudóst, amint arrébb úszik. Azt csak ezt követően vette észre, hogy a víz körülötte vörös lett a vértől, így Lyons a felszínre sietett, ekkor hallotta meg, hogy Irwin üvölt a fájdalomtól.
Lyons elmondása szerint ekkor azt hitte, hogy Irwin tüdejét átszúrta a rája, ezért azonnal értesítette a fő hajón tartózkodókat, hogy súlyos baleset történt. A csónakba rakták őt, és próbálták a mellkasán lévő hatalmas sebet betakarni, ekkor már vonaglott a fájdalomtól, és azt mondogatta, meg fog halni. Mivel a hajón nem volt defibrillátor, egy közeli turistaszigetre hajóztak, eközben már újraélesztést kellett alkalmazniuk Irwinon, míg egy másik operatőr, Pete West videóra vette a teljes folyamatot. Lyons megjegyezte, valakinek mindig filmeznie kellett még a legnagyobb vészhelyzetekben is, mivel Irwin korábban már lehurrogott egy operatőrt emiatt, így ezt az esetet is videóra vették.
Végül a gumicsónakot levágták a hajóról, hogy gyorsabban tudjanak haladni, így 45 perccel később már partot értek, ahol egy nővér várta őket a defibrillátorral, de addigra Irwin már eszméletlen állapotban volt. Mint Lyons megjegyezte, ekkor legbelül már tudta, hogy meghalt, és már a defibrillátorral sem tudtak segíteni rajta, ahogy a helikopterrel érkező mentők sem.
Letérdeltek, körülbelül 15 másodpercbe telt, mire felmérték az állapotát, megnézték a mellkasát és a sebét, és azt mondták: »Meghalt, nem tehetünk érte semmit«
– fejtette ki Lyons.
Irwin családját csak ezután értesítették, bár a felesége és a sógora először nem vette fel a telefont. Az operatőrnek csak ekkor esett le, hogy a kamerát, amivel rögzítették a természettudós utolsó pillanatait, a gumicsónakban hagyták, így a másik operatőrt, Pete Westet visszaküldte érte, aki az elmondása szerint ugyan visszanézte a felvételt, de nem készített másolatot róla.
A megérzésem azt mondja, csinált egy másolatot, de az soha nem került napvilágra
– mondta Lyons.
A felvételt és a kamerát megszerezve végül a rendőrséghez fordultak, és jelentették a halálos balesetet. A forgatás ennek ellenére sem állt le, és az operatőrnek kékgyűrűs polipokat, illetve fehér cápákat kellett filmeznie az ezt követő napokban, így Irwin búcsúztatásán sem tudott részt venni.
Beletelt néhány hétbe, mire elmúlt a sokk, mivel én is a rája felett úsztam, ahogy Steve, akár én is meghalhattam volna. Ha Steve elveszít egy operatőrt, az a karrierje végét jelentette volna
– magyarázta, illetve az Irwinről készült utolsó felvétellel kapcsolatban megjegyezte, örül annak, hogy soha nem került nyilvánosságra, és biztos abban, léteznek másolatok arról a videóról.
Mint mondta, a felvételen, amit ő készített, az látszik, amint Irwin feláll a vízből, és láthatóan vérzik. Míg a másik operatőr, Pete West által lefilmezett jelenetek már az újraélesztésről szólnak, Lyons szerint ezek kifogásolhatóbb képsorok. Hozzátette, ha van is másolat a felvételről, nem valószínű, hogy valaha is nyilvánosságra kerül majd, ahogy azt sem tartja valószínűnek, hogy Irwin feleségének, Terrinek volt mersze megnézni. Azonban ha mégis létezik, és nála van az egyetlen példány, akkor biztosan a sírba fogja vinni magával.
(Borítókép: Steve Irwin. Fotó: Justin Sullivan / Getty Images)