Sokszor hallhatjuk, hogy a legjobb gyógyszer a nevetés, a mosolygással és pozitív kisugárzással pedig nemcsak mások, hanem magunk boldogságáért is tehetünk – még akkor is, ha mosolyunk nem éppen őszinte, vagy valós érzelmektől vezérelt. Egy kutatás szerint úgy is pozitív irányba változhat a hangulatunk, ha őszintétlen, mesterkélt, kényszeredett mosolyt erőltetünk az arcunkra. 

Ugyan egyes pszichológusok és kutatók már régóta megkérdőjelezik, hogy a különböző arckifejezések befolyásolják-e az emberek érzelmeit – az arcvisszacsatolás hipotézisének nevezett jelenséget továbbra is vizsgálják. 

A Stanford Egyetem professzora, Nicholas Coles által vezetett nemzetközi kutatócsoport most erős bizonyítékot is talált arra, hogy a magunkra kényszerített mosoly valójában boldogabbá tehet bennünket – akárcsak az őszinte mosoly. Hiába azonban a hangulatváltozás és a boldogság, mégsem minden esetben elegendő orvosság a fülig érő mosoly: a depresszióban és a drasztikus hangulatváltozással járó mentális betegségekben szenvedőket ez sem tudja kimozdítani az állapotukból – szúrta ki a The Independent. 

Olyan gyakran tapasztalunk érzelmeket, hogy elfelejtünk rácsodálkozni, milyen hihetetlen ez a képesség. De érzelmek nélkül nincs fájdalom vagy öröm, nincs szenvedés vagy boldogság, és nincs tragédia és dicsőség az emberi létben. Ez a kutatás fontos dolgot árul el nekünk arról, hogyan is működik valójában az érzelmi élmény

– vélekedett a csoportot vezető kutató, aki szerint a kutatásnak köszönhetően az érzelmeink mögé nyerhetünk betekintést. 

Segíthet egy toll a szájban? 

De hogyan lehetnénk boldogok akkor, amikor nem érzelemtől vezérelve, szándékosan, arcizmainkat megerőltetve, szájunk sarkát felhúzva csak imitáljuk a mosolygást? 

Egy elmélet szerint az érzelmek tudatos megtapasztalása a testben tapasztalható érzéseken alapul – elég csak a szapora szívverésre gondolni, amely biztosítja az általunk félelemként leírt érzések egy részét.

Az elmélet mellett egy kísérlet is megpróbált választ találni a felvetésre. Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők viccesebbnek találták Gary Larson: The Far Side képregényeit, amikor tollat vagy ceruzát tartottak a foguk között anélkül, hogy az ajkuk hozzáérne az eszközökhöz – ugyanis ez a módszer állítólag ugyanazokat az izmokat aktiválja, mint a mosoly. Hiába azonban az eredmények, a felvetés továbbra is megragadt az állítólagos szinten, ugyanis 2016-ban 17 különböző kutatócsoport próbálta megismételni ezeket az eredményeket, ám nem jártak sikerrel.

Azonban amikor Coles 2019-ben elvégezte a témával kapcsolatos korábbi tanulmányok metaanalízisét – amely számos különböző módszert tartalmazott –, eredményei azt mutatták, hogy legalább néhány bizonyíték alátámasztja az arc visszajelzéseit. Ezért úgy döntött, hogy pontot tesz az ügy végére, és meggyőzi az addig kétkedőket és hívőket egyaránt.

Emiatt hozta létre a Many Smile Collaboration nevű kutatócsoportot, amelyben az előbb említett kételkedők és hívők egyaránt helyet kaptak, és közösen kidolgoztak egy módszert, amellyel végül sikerült konszenzusra jutniuk.

Ahelyett, hogy a Twitteren és a folyóiratcikkeken keresztül vitatkoznánk – ami évtizedekbe telne, és valószínűleg nem lenne olyan produktív –, azt mondtuk: fogjunk össze, és tervezzünk valamit, ami mindkét félnek tetszik. Ezért gondoltam, hogy találjunk ki egy kutatást, amellyel potenciálisan meggyőzhetjük a támogatókat arról, hogy a hatás nem valós, vagy a kritikusokat arról, hogy a hatás valódi

– mondta Coles. 

Három módszerrel keresték a választ

A kutatók a válaszok érdekében három, korábban már alkalmazott módszert vettek elő, amelyek arra irányultak, hogy a résztvevőket mosolyizmaik aktiválására ösztönözzék. A résztvevők egyharmadát a tollas módszer használatára kérték fel, egyharmadukat arra, hogy utánozzanak mosolygó színészek fotóin látható arckifejezéseket, az utolsó harmad pedig azt az utasítást kapta, hogy a szájuk sarkait húzzák felfele a fülük irányába, mosolyt imitálva.

Mindegyik csoportban a résztvevők fele végezte ugyanazt a feladatot: az egyik felük vidám képeket nézegetett állatkölykökről, cicákról, virágokról és tűzijátékokról, a másik felük pedig egyszerűen egy üres képernyőt nézett. A kísérlet céljának álcázása érdekében a kutatók több más kisebb fizikai és matematikai feladatot is adtak az önkénteseknek. A résztvevők minden részfeladat után értékelték, mennyire érzik jól magukat – a kutatók végül ezeket az eredményeket összesítették. 

A kutatáshoz a Many Smiles Collaboration 3878 résztvevőtől gyűjtött adatokat 19 országból. Adataik elemzése után a kutatók elmondták, hogy jelentős boldogságnövekedést tapasztaltak azok között a kutatásban részt vevő személyek között, akik mosolygós fényképeket utánoztak, vagy műmosolyt produkáltak. A 2016-os csoporthoz hasonlóan a tollas technika most sem hozott eredményt, és nem tapasztaltak az önkéntesek között jelentős hangulatváltozást. 

A hatás nem volt olyan átütő a tollas vizsgálat során, nem tudjuk, miért. Azt feltételeztük, hogy mindhárom technika megfelelő izomkonfigurációt teremt majd a boldogság kifejezéséhez, de találtunk néhány megdönthetetlen bizonyítékot arra nézve, hogy a tollas megoldás valójában nem hoz létre olyan hatást, amely hasonlít a mosolygáséhoz

– emelte ki a kutató. 

A tollas módszer ugyan úgy tűnik, ismét megdőlt, az eredményeken torzíthat, hogy mivel a résztvevő fogaival szorítja a tollat, nem tud olyan természetes mosolyreakciót kiváltani, mint azok, akik nem használják a fogaikat. Mindazonáltal a másik két technika meggyőző érvként szolgál amellett, hogy az emberi érzelmek valamilyen módon kapcsolódnak az izommozgásokhoz.

A mosoly imitálása boldoggá teheti az embereket, a ráncos homlok pedig dühössé, így a tudatos érzelemélménynek legalább részben testi érzeteken kell alapulniuk. Az elmúlt néhány évben a tudomány nem tudott előre lépni a témában, azonban most közelebb vagyunk, mint valaha ahhoz, hogy megértsük az emberi élet egy fontos tényezőjét, az érzelmeket és azok kifejezését

– vélekedik Coles.

(Borítókép: Bruce Bennett/Getty Images)