A szakértő szerint akkor is nagyon óvatosan kell bánni ezekkel az információkkal és azok megosztásával is, ha azokat csak másokra hivatkozva átveszik a gyanúba keveredett személy nevének megemlítésével, hiszen ebben az esetben is megvalósulhat jogsértés.
Napok óta találgatnak a magyar bulvársajtó lapjai és a közösségi média felhasználói, hogy ki lehet az a rejtélyes énekesnő, akit két héttel ezelőtt, csütörtökön szállítottak kórházba, miután a hírek szerint főbérlője rendőrt hívott rá. Az énekesnőre a hírek szerint megsebzett karral találtak lakásán, az egészségügyi intézménybe való szállítását követően pedig a toxikológiai vizsgálat kimutatta, hogy kábítószert fogyasztott.
A legtöbb információ egyelőre erős fenntartással kezelendő, hiszen a hatóságok továbbra is nyomoznak az ügyben, személyiségi jogokra hivatkozva pedig az énekesnő nevét sem lehet tudni. Annak ellenére sem, hogy előzetesen a hírt megszellőztető lapok azt ígérték, már másnap nyilvánosságra kerül az illető neve is. A leleplezés ugyan elmaradt, a legtöbb lap, híroldal és televíziócsatorna azonban a legtöbbször említett énekesnő nevét felvetve, több hírt is közzétett az elmúlt napokban, sőt akadt olyan is, amely konkrétan több énekesnő nevét is felsoroltatva, szavazást indított olvasói között.
A kommentelők és a lapok által gyanúba kevert énekesnő és jogi képviselője mindent tagad, azonban nem telik el úgy nap, hogy ne kerülne ki egy újabb és újabb cikk a nevének említésével a témában.
De mit tehet ilyenkor az, akinek a nevét minden megalapozott és közzétett információ nélkül az ügyhöz kapcsolják, és sértik-e az illető jogait az erről cikkező médiumok?
Az Index a kérdések megválaszolása érdekében felkereste dr. Tóth M. Gábor ügyvédet, aki elmondta az esetre vonatkozó legfontosabb jogi tudnivalókat.
Önmagában egy szavazás létrehozása, illetőleg pusztán annak a ténye, hogy az adott illető (is) megjelenik a lehetséges opciók között – bár kétségtelenül nem etikus, de –, még nyilvánvalóan nem alkalmas arra, hogy személyiségi jogsértést megalapozzon, ugyanakkor már a cikkben megjelenő tényállításokkal, híreszteléssel párosulva felvetheti a jogsértés gyanúját
– mondta dr. Tóth M. Gábor.
Az ügyvéd szerint akkor is nagyon óvatosan kell bánni ezekkel az információkkal és azok megosztásával is, ha azokat csak másokra hivatkozva átveszik a gyanúba keveredett személy nevének megemlítésével, hiszen ebben az esetben is megvalósulhat jogsértés – nagyon vékony a jég a jogsértő és a nem jogsértő magatartás között.
„A híresztelés – mint elkövetési magatartás – a mások által tett tényállításnak a továbbadását, közvetítését jelenti, amelynél határozottan kifejezésre jut, hogy az nem a híresztelő saját tudomásán alapszik, de a jogsértő cikk állításaiért a cikk szerzője akkor is felelős, ha a cikk állításait megalapozó ismereteit mástól szerezte. A híresztelés megvalósulhat kérdés formájában is, és a bűnösség szempontjából nincs jelentősége annak sem, hogy a cselekmény elkövetője az állított vagy híresztelt tény valósága vagy valótlansága tekintetében állást foglalt-e vagy sem. Sőt az sem zárja ki a bűncselekmény megállapíthatóságát, ha a cikkíró megkérdőjelezi a becsület csorbítására alkalmas tényállítás valóságtartalmát, illetőleg azzal ellentétesen foglal állást” – folytatta.
Nem minden esetben büntethető azonban az ezeket a híreket megíró és megosztó újság vagy portál, ugyanis, ha bebizonyosodik, hogy a felvetésként megírt információk valósak, nem történt meg a jogsértés.
Kiemelendő, hogy a büntetőeljárás során rágalmazás miatt nem büntethető az elkövető, ha a becsület csorbítására alkalmas tény valósnak bizonyul, és a cselekményt a közérdek, vagy bárkinek a jogos magánérdeke indokolta (valóság bizonyítása)
– emelte ki dr. Tóth M. Gábor.
A lapok mellett az adott cikkeket átvevő, szemléző újságírókra is hatalmas felelősség hárul, dr. Tóth M. Gábor szerint ugyanis a megfelelő kritikus forráselemzés, a jóhiszeműség és az újságírás etikai szabályainak betartása is alapvető követelmény.
Az EJEB egyik 2020. évi döntése szerint, amikor az újságíró más nyilatkozatát közli, nem az abban foglalt állítások valóságtartalmát kell bizonyítani, hanem azt kell vizsgálni, hogy jóhiszeműen, a forráskritika szakmai követelményeinek megfelelően járt-e el. Itt lényegében a foglalkozás gyakorlójától elvárható íratlan szakmai szabályok és újságírói etika betartása várható el, annál inkább, minél súlyosabb a közlés tartalma
– vélekedik az ügyvéd.
(Borítókép: Képünk illusztráció. Fotó: Nagy Tamás/Index)