58 éve adták át a felújított Erzsébet hidat, amelyet a második világháború végén a visszavonuló német csapatok robbantottak fel. De a híd története ennél régebbre nyúlik vissza.

Az Erzsébet hídra kiírt pályázatban, 1903-ban a hidat még Eskü téri hídnak hívták, de végül a Genfben merénylet áldozatává vált Erzsébet királynéról nevezték el. Építésekor feldúlták a Duna két partját: a pesti szűk kis utcákat átalakították, és lebontották a híd tengelyébe eső városházát. A 378,6 méter hosszú híd első átadásakor a világ legnagyobb, 290 méteres nyílású lánchídja volt. A 11 méter széles, négysávos kocsiút mellett kétoldalt 3,5 méter széles járda készült, és ezen a hídon épült először pesti villamospálya. 1918-ig két krajcár volt a hídpénz, amit az őszirózsás forradalom után szüntettek be.

Az 1964-es helyreállításakor az építők és mérnökök sokáig vitáztak, a régi hidat restaurálják-e vagy egy újat építsenek, végül kompromisszum született a német mintára tervezett kábelhíddal. Sávoly Pál, a tervező, akinek ez volt a kilencedik hidja – korábban már dolgozott többek között a Petőfi, a Szabadság, az Árpád és a Lánchídon is – modern hidat álmodott, de a régi pilléreket hasznosítva, és 1961-ben elkezdődött az újjáépítés. Sávoly és kollégái a kölni Mülheimer hidat vették alapul, aminek újjáépített hidunk szinte ikertestvére lett, csak színe és hosszúsága eltérő.

A kezdetben villamosforgalmat is bonyolító híd lemezei elkezdtek repedezni, ezért a 2-es metró átadása után, 1973-tól megszüntették a villamosforgalmat. Két évre rá távolították el a vágányokat, ekkor új szigetelést és felületvédelmet is kapott a híd. 2009-ben díszkivilágítással gazdagodott, a japán nép ajándékaként a költségek felét a távol-keleti ország állta, a kidolgozást Isii Motoko tervezőnő végezte.

De érdekességekben a többi hidunk sem szűkölködik, tesztelje, mennyit tud a budapesti hidak elnevezéséről, történetéről.

(Borítókép:  Az Erzsébet híd 2020. október 21-én.  Fotó:  Máthé Zoltán/MTI)