Az örökzöldekkel való dekorálás hagyománya abból a hitből ered, hogy a faágak elűzik a boszorkányokat, rossz szellemeket, a betegségeket. Az északi féltekén a december 21–22-ére eső téli napforduló idején az élet megújulását üdvözölték. Sokáig élt a tévhit, hogy a napisten télen legyengül, viszont a napforduló idején megerősödik, ezért díszítettek örökzöldekkel, amelyek az örök megújulást szimbolizálták.

Az ókorban a téli napfordulót december 25-én ünnepelték, az egyház 325-ben, a niceai zsinaton határozta meg ezen a napon Jézus születésének évfordulóját. 

A karácsonyfa-állítás tradíciója a 16. századból ered, a Német-római Birodalomból, akkor kezdték a keresztények feldíszíteni a lakásban felállított fenyőfákat.

Luther Márton, a nagy reformátor volt az első, aki égő gyertyákat tett a fájára. A módos polgárok és az arisztokrácia tagjai között hamar elterjedt a fa díszítésének szokása. Berlin első karácsonyfáját Wilhelm von Humboldt tudós és diplomata állította fel, Pesten az elsőt feltehetően Brunszvik Teréz grófnő emeltette 1824-ben.

Az Újvilágban sokáig idegenkedtek a faállítástól, csak a 19. század első harmadában kezdték német telepesek feldíszíteni a karácsonyfát. A briteknél Viktória királynő és férje, Albert szász–coburg–gothai herceg támogatta a karácsonyfa-állítást, róluk egy rajzot is láthattak az alattvalók 1846-ban, az Illustrated London News című lapban a feldíszített fenyő előtt. Mivel Viktória királynő komoly trenddiktáló volt, ez nagyon beindította a feldíszített karácsonyfák divatját.

A plafonig érő karácsonyfák Amerikában terjedtek el a 19. század végén, és az amerikaiak voltak az úttörők a csináld magad díszek fára aggatásában is – a Németországban honos sütemények, gyümölcsök helyett.

Pesten az első karácsonyfát valószínűleg Brunszvik Teréz grófnő állította 1824-ben.

Tesztelje, mennyit tud a több évszázados múltra visszatekintő karácsonyfa történetéről!

(Borítókép: Dennis Hallinan / Getty Images)