Vízkereszt a latin egyház Epiphania Domini, „az Úr megjelenése” elnevezésű, január 6-án tartott ünnepének magyar neve, amelyet a keleti keresztény egyházak január 19-én tartanak. A katolikus egyházban a karácsonyi ünnepkör advent első vasárnapjától a vízkeresztet követő vasárnapig tart, és ez a farsangi időszak kezdete.

A katolikus egyház a második vatikáni zsinat óta vízkereszt idején három evangéliumi eseményt ünnepel, amelyek Jézus istenségének első „megnyilvánulásai”, epiphánéi. A napkeleti bölcsek látogatását, Jézus megkeresztelését (amikor a Szentlélek és egy égi hang nyilvánítják ki Jézus istenségét) és Jézus első csodatételét, a víz borrá változtatását a kánai menyegzőn.  Megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban vizet szentelnek, amelyből a hívek haza is vihetnek. A víz megszenteléséhez kapcsolódik a házszentelés tradíciója is. 

Az ünnephez számos népszokás kötődött, de mára csak a karácsonyfa leszedése maradt. A hagyományok közé tartozott a csillagének éneklése, ami a napkeleti bölcsek látogatását idézte fel, és csak gyerekek személyesíthették meg őket. Ortodox családoknál szokás volt szalmát szórni a tisztaszoba padlójára, és ott aludtak, a jászolhoz hasonlóan, de náluk hagyomány volt az is, hogy a pap egy fakeresztet dob a vízbe, a hívek pedig utánaugranak. Ma is szokás vízkeresztkor jeges vízben megmártózni Jézus megkeresztelkedésére emlékezve.

Olaszországban a hagyomány szerint Befana, a jó boszorkány vízkeresztkor ajándékot hoz az engedelmes gyerekeknek. Spanyolországban és Portugáliában, de latin-amerikai országokban is szokás ajándékot rejtő sütemény sütése. Aki rálel a meglepetésre, a nap királya lesz. A franciák galette des rois tortája hagyományos vízkereszti sütemény: a belsejébe egy figurát dugnak, aki megtalálja, az lesz a király, koronát kap, és a következő évben neki kell sütnie a tortát.

(Borítókép: Egy férfi fakereszttel a kezében úszik vízkereszt napján, január 6-án Isztambulban, Törökországban. Fotó: Chris McGrath / Getty Images)